60 év, 60 emlékmorzsa

40-46 történet

40

Kitűzők

Mindenki kitűzőt hord a dzsekije hajtókáján. A legnépszerűbbek, a friss rockhullámmal érkező és hihetetlenül népszerű együttesek, akik még nem kaptak lemezkészítési lehetőséget. Csupán koncerteken léteznek. A technikusok titokban felveszik a keverőpultról a koncerteket és jó pénzért árulják. Mindenki Hobo Blues Band, P. Mobil, Beatrice, Edda kitűzőt visel. Én is szeretem ezeket, de van valaki, akit jobban istenitek. Talán az akusztikus gitár miatt, amit el sem engedek. Mindig nálam van. A hangoláshoz H villát használok. A hangvilla mindig a farmerdzsekim zsebében van, egy doboz Postinor, esemény utáni tabletta társaságában, amit Angi nagynénémmel iratok fel az orvosnál. A szívem felett, a bal zsebben, a személyi igazolvány, a mások oldalon a villa és a tabletták.

Valahonnan szerzek egy apró Bob Dylan képet. Nálam ő az Isten akkoriban, bár volt, hogy megtagadta Istent, volt, hogy igehirdetője volt. Szóval valamelyik magyar rockhős jelvényét felülragasztom Bob Dylan képével. Egy lány a kedvemért elmegy a városi könyvtárba és kimásol egy fél Dylan Thomas verseskötetet, hisz Bob tőle kölcsönözte művésznevét. Tehát Dylan Thomast olvasni kell! Egy haverom afféle nyaktilót készít hegesztő pálcából, amire szájharmonikát lehet rögzíteni. Nem perfekt, de megteszi. Így aztán beindul a lakótelepen a Bob Dylan kultusz élesztése. Folyamatosan gyakorlom és játszom a számait. Like a Rolling Stone, Knockin' On Heaven's Door, All Along the Watchtower, Mr Tambourine Man, Blowin' In The Wind. Utánzom a gitározás közbeni szájharmonikázást is, inkább kevesebb, mint több sikerrel. De azért, ez fontos momentuma volt 1981 - 82-nek.

A Csáki-barlang

41

4 éves vagyok. Apám a nyakában cipel az oroszlányi határban elterülő legelőn át, a Vértesben található Csáki-barlangtól hazafelé. Ekkoriban százszámra legeltették itt a birkákat. Ezt a kirándulást tekintem életem első túrájának. A legenda úgy tartja, hogy belepisiltem a nyakába, mert féltem szólni. Az előzmény az volt, hogy két rossz arcú alak ott bujkált a barlangnál. Látszott, hogy ott laknak és nagyon méregették az én gyönyörű, akkor 22 éves anyukámat. Ez apámnak nem tetszett és szóvá is tette. Némi szócsata után eljöttünk. Apám a legkeményebb fickó volt, akit valaha is ismertem, de a családja miatt nem vette fel a kesztyűt velük. Ezt a barlangot csupán akkoriban ásták ki. Én számtalanszor felkerestem azóta is. Rendszeresen bújtak meg itt különböző alakok, egy-két napra.

Oroszlánkő várának belsejében, a múlt héten

42

1995 nyara: Belépünk az oroszlányi orvosi ügyeletre. 40-es orvos, unott arccal fogad. Még nem volt aznap délután semmi dolga. Zsuzsi 23. Teljes szépségében ragyog. Ahogy a barátaim jellemezték akkoriban: Igazi „felsőpolcos” szépség. Ennek magyarázata: a bárokban a felső polcra rakják azokat az italokat, amik különlegesek és drágák, hiszen ritkán kell levenni őket.

Az orvos is felélénkül a látványtól.

Miben segíthetek? Az Oroszlánkő váránál túráztunk és észrevettük, hogy a hölgybe elég sok kullancs belemászott. Elkezdtük kiszedegetni, amikor is furcsa érzése támadt. Lekapta a pólóját – az orvos erre már teljesen felvillanyozódott – és a mellébe egy hatalmas lókullancs fúródott. Nem mertünk hozzányúlni.

Jól tették! Mutassák! Zsuzsi ismét lekapja a pólót. Az orvos már örül. Ezt az ügyeletet megőrzi emlékeiben. A jobb mell alsó felében, hatalmas kullancs. Az orvos bal kezével megfogja és kicsit megemelve megnyomja a mellet, hogy feszüljön és kidudorodjon ott, ahol a kullancs tanyát vert. Zsuzsi elpirul. A másik kezével a csipeszt fogja. A vérszívó elég nehezen jön ki. Nézzük most már meg, maradt-e még!

Még további hetet találunk a hajas fejbőrben, a fültövön és az egyik hónaljban. Bennem egy sincs!

Most 2023 február eleje van. Éppen hazaértem az Oroszlánkő várától. Hányszor is lehettem már arra?! Jól beöltöztem, mert idén kicsit nedvesebb a tél, még ha eső is a csapadék. Ledobom a pólóm és egy kávé mellett elkezdek telefonálni. Meglátok a hasfalamban egy apró fekete kullancsot, majd a mellemben további kettőt!

43

1998, Pineda del Mar. Costa Brava. A tengerpart apró kavicsos. Hallgatjuk a tenger ütemes hullámzását. Jó meleg van. Nemrég jöttünk ki a vízből és hason fekve próbálunk megszáradni. Játsszunk struccpolitikát! - mondja Zsuzsi és belenyomja arcom az aprókavicsos talajba. Felemelem az arcom. Akár egy kőember. Mindketten röhögünk, persze én csak annyira, hogy ne kerüljenek a lepotyogó kavicsok a számba. Enyhe figyelmeztetés volt ez, hogy 4 év ökörködés, csavargás és szerelmeskedés után ideje lenne megkérni a kezét.

Könyvesbolt a Fürst - Gárdonyi sarkán

44

Hajnóczy

Számomra Oroszlány egyik legikonikusabb pontja a Fürst Sándor és a Gárdonyi Géza utcák kereszteződésében található könyvesbolt. A bejárat felett egy fantasztikus torony áll, egyik oldalról egy kapuív, amelyen átvisz egy út. Hangulatos pontja a városnak építése óta, vagyis valamikor az ’50-es évek végétől.

Ide mindig bementem, ha arra jártam. Voltak olyan polcai, ahol régebben kiadott könyveket tároltak. Itt vettem számtalan verseskötetet Weöres Sándort, Károlyi Amyt, stb Emlékszem, amikor a Bányászklubban kitöltöttem a KRESZ vizsga tesztet 1981-ben, idesétáltam és találtam egy Heltai Jenő kötetet, amin jól elszórakoztam az eredményre várva. Egy másik alkalommal igazi kincsre leltem: Li Taj Po, Po Csü-ji, Tu Fu verseskötet! Ez egy utazó könyv lett. Több ezer kilométert megtett már velem az évtizedek során, vagy ott vettem Auden válogatott verseit. A Szfinx-et hányszor elolvastam, mielőtt elmentem Egyiptomba. Bevonulás előtt leltem rá Hajnóczy Péter összegyűjtött műveire. Elég vastag kötet volt. Teljesen magával ragadott ennek a géniusznak a tehetsége, akit addigra már elragadtak démonai a túlvilágra. Annyira kellettek a sorai! Megtisztultam tőlük. Segített felállni mindenkor. Sok embernek kölcsönadtam és mindig visszakértem. Aztán elkísért a hadseregbe is 1984-ben. Ott a barátaim olvasták először, aztán egy törzszászlós is elkunyerálta Jászberényben. Tőle már nehezebb volt visszaszerezni, de nem hagytam nála. Amikor István már alkalmas volt rá, neki is odaadtam. Azóta az ő polcán van. Néha leveszem, beleolvasok, de már ott a helye. Idővel más könyveim is odaköltöztek.

45

Két lány

1997 októberében, teljesen váratlanul sikerül eljutni Egyiptomba.

Az első lány: Az idegenvezetőnk egy félig magyar, félig arab lány. Ő is húszas évei közepén jár, mint Zsuzsi. Jól beszéli a nyelvünket, mert anyukája magyar és ide jött férjhez. Minden közös programra hárman megyünk, persze, amire befizettünk. A Szfinxnél azt mondja, oda kell állnunk az ősi szobor elé, és meg kell csókoljuk egymást. Ő pedig majd lefotózza. Ez az örökké összetartozás jelképe lesz.

A második: A Penta Siag Hotelben lakunk Gizah-ban, aminek 9. emeleti erkélyéről rálátni a piramisokra. Szobalányunk egy fiatal, gyönyörű, szudáni lány. Igazi csillogó, fekete bőre van. Piros szája, hófehér szeme fehérje és fogai, csak úgy virítanak. Haja szorosan lekötve. Szégyenlősen mutatkozik be, hogy ő fog nálunk rendet tartani. Egy alkalommal csak a délután közepén volt programunk, ezért az ágyban pihengettünk, amikor benyitott. Soha nem tudnám elképzelni, hogy észre lehet ezen a bőrön venni az elpirulást, de észre lehet! Hamar eltelt az a pár nap, amit ott töltöttünk és eljött a kiköltözés ideje a hotelből. Szólunk a szobalánynak, hogy elmegyünk. Ő sírva fakad és Zsuzsi nyakában borul. Össze-vissza csókolgatja. Mindketten zavartan állunk. Mint, ha valaki egy rokonától, vagy szerelmétől búcsúzna, akit soha többé nem láthat.

46

Emanuelle

1983 júniusa, Athén

Egy hónapig hálózsákkal járjuk az országot. Célunk, hogy egyetlen éjszakát sem töltve fizetős szálláson, jelentős összegeket spóroljunk meg. Ez végül sikerül is, csupán a Pireusz – Iraklion hajójáraton alszunk ágyban, akkor viszont közel nyolc órát, hisz a hajó este 6-kor indul és reggel 7 is van már, mire kikötünk. A csomagjainkat rendszerint vasútállomási csomag megörzőkben tartjuk és este vesszük ki, mert akkoriban Görögországban este 10-kor bezártak a vasútállomások, és a csomag megörzők ezek területén vannak. Az előző éjjel elkéstünk és egy éjjel is nyitva tartó bár, utcára kitelepített asztalainak egyikénél próbáljuk átvészelni az éjszakát. A fura alakokat már megszoktuk, hisz a parkok, amikben aludtunk, tele voltak ilyen figurákkal. Most azonban elég rossz a helyzet. Megint elkéstünk. A második éjszaka, hálózsák nélkül elég keménynek ígérkezik. Az a mentőötletem támad, hogy keressünk egy folyamatosan játszó mozit, ahol elvagyunk reggelig. Három ilyet is találunk. Ebből kettő pornó mozi. Választjuk a harmadikat. Ez viszont az Emanuelle című francia erotikus filmet adja, franciául, görög felirattal,amiről már hallottunk, de a kádári Magyarországon nem volt látható. Kellemeset a hasznossal, ismerkedjünk meg Emanuelle-el. Éjjel 11 körül van, amikor beülünk. Reggel, hét felé azt mondják menjük el, mert mindjárt takarítanak. Ez idő alatt nagyjából ötször lement a film, amit részletekben kellett utólag összerakni, aztán sok-sok évvel később, a rendszerváltás környékén tudtam egyben megnézni.

folyt. köv