60+
Bevezető
60+ Jelent egy kort, de jelenthet mást is. Tavaly 60 születésnapom okán megírtam a 60 történetmorzsából álló csokrot. Persze így utólag az sem 60 volt. A bevezetővel, végszóval és a nulladik történettel együtt 63. A legtöbb történet, kisebb eseményekből lett összegyúrva, így közel kétszáz falatkából állt össze az ünnepi cipó.
Már akkor is jeleztem, hogy újabb és újabb apró emlékek élednek fel az agyi tekervényeimben történő kutakodások során. Amikor végeztem, még egyáltalán nem terveztem, hogy ezeket a morzsákat is összeszedegetem és megírom. Soha nem pánikolok, ha hetekig, vagy hónapokig nem írok semmit. Miért is tenném?
Egyszer egy költő ismerősöm azzal keresett meg, nekem szokott-e olyan lenni, hogy nem tudok írni. Persze, válaszoltam. De akkor mit csinálsz, mert én már tiszta depressziós vagyok a gondolattól, hogy nincs ihletem? Először is nem vagyok ettől depressziós, másrészt azt javaslom, ha nem írsz, akkor olvass. Sokkal élvezetesebb olvasni, mint írni, és majd az ihleted is megjön attól, hogy más elmék gondolatai cikáznak a tudatodban.
Ha nincs írási kényszer, akkor minek írjak? Pont ezért, akkor sem lepődöm meg, ha egy ötlet, bejelentkezik és történetbe kínálja magát. Akkor tudom, hogy megérett és már csak ki kell csalogatni az agytekervényeim közül, hogy fedje fel magát, mutassa meg, mit is akar. Az utóbbi két hónapban többször is elhesegettem a gondolatot, hogy újra nekiálljak, de most lehet, hogy megadom magam az emlékeknek.
61
Szárszó - Attila
Hát itt van! Eljött József Attila ideje is, hogy írjak róla! Van számomra a minőségnek egy olyan szintje, ami megkérdőjelezhetetlen. (De csodásan hosszú, ritmusos, dallamos magyar szó. Nyelvünk egyik apró csodája.)
Mondhatnám úgy is, hogy a felsőpolcos költő. Oda bizony ritkán nyúlunk fel, pedig nem elérthetetlen, csupán meg kell érte dolgozni. Nyújtózkodni, vagy felmászni a létrán. Weöres megmondta, hogy „benned a létra”, vagyis, ha ezt tudod, nem is olyan magas az a polc, felmehetsz rajta József Attiláig anélkül, hogy létrázz, vagy a könyvespolcnál messzebb kellene elhagynod a fotelt. De megteszi PC, laptop, vagy mobil is.
József Attila emlékmű - Balatonszárszó
Balatonszárszó. 18 éves voltam, amikor úgy döntöttem, hogy ezután minden hétvégén lemegyek a Balatonhoz és ott leszek vasárnap estig. Pénzbe került ez már akkor is, de hát spórolni is lehet, például az utazási költségeken, a szállásköltségeken, vagy a táplálkozás költségein. A 3. nem célszerű egy fiatal férfi esetében, aki időnként a vasszöget is megenné, olyan éhes tud lenni. Az utazás költségeit stoppal kiváltani jó ötlet, de túl nagy benne a szerencsefaktor, míg az időkorlát adott. Marad a szállás. A hálózsákban alvás divat volt akkor a szabadstrandokon. Egy hétvégére megteszi. Több napra pedig ott a magánházaknál időnként megcsíphető vadkemping. Nos, ez már messzire vezetne a témától, de tény, hogy ez a lehetőség Balatonszárszón adódott évekig.
Az emlékmű egy nyomdai szedőgép és egy gőzmozdony gnómikus szörnnyé egyesülését mutatja be, miközben a költő legemlékezetesebb sorait olvashatjuk
Szinte minden magyar ember ennek a településnek a nevéhez József Attila tragikus halálát köti. Szóval, az érettségi után is a költő neve benn maradt a tudatomban, a gyakori szárszói jelenlét okán.
JA egész alakos szobrának feje. Igaza volt Hatvany Lajosnak: Nagyon hasonlít Petőfire!
(Csak zárójeles adalék, hogy a magyar írásbeli tételem két JA vers összehasonlító elemzése volt. Jelest kaptam rá, annak ellenére, hogy 3-4 között mozogtak a jegyeim magyarból, valamint némileg rövidebbre sikeredett a dolgozatom, mint az elvárt terjedelem. Én mindent beleírtam, amit gondoltam JA-ról és verseiről, nyugtattam meg magam, amikor leadtam a írásbeli vizsga végén, erős hármasban bizakodva. Aztán jött az érettségi szorgalmi időszaka, felkészülés a szóbelikre. 1980-ban volt ez. Addigra teljesen berobbant a rock új nemzedéke. Koncertjeiken mindig ott voltam, ha tehettem. Történetünk szempontjából a Hobo Blues Band számít, hiszen ő versrészleteket adott elő a dalok között, valamint több versét is megzenésítette, például a Hetediket. Ez merész vállalkozás volt szerintem, hisz Sebő Ferenc Hetedik feldolgozása máig felülmúlhatatlan és általam rendszeresen hallgatott remekmű.
Aztán a Tiszta szívvel-t is rendszeresen előadta, bár azt meg a Kex dolgozta fel eredetileg. Lényeg, hogy az én nemzedéken felé Hobo közvetítette ezeket az értékeket.
Egy ilyen koncerten találkoztam egy geológus tanuló társammal, egy évvel alattam lévő évfolyamból, vagyis még iskolába járt, hisz nekik június közepén ért véget a tanév.
Azt mondja:
- Figyelj! Az órákon, a magyar tanár felolvassa az írásbeli dolgozatodat, hogy így kell egy verselemzést megírni! Mondanom sem kell, hogy nem hittem el neki, de aztán, amikor láttam a jelest, nagyon örültem és JA még mélyebben belém ívódott.)
József Attilát, halálát követően a Szárszói temetőben temették el. Később történt exhumálása és Budapestre szállítása. A Fiumei úti Nemzeti Sírkert 35-ös parcellájában helyezték örök nyugalomba.
Szóval számomra egy etalon volt ez a költő, néha belebotlom valamelyik ikonikus versébe, vagy soraiba, mert tényleg a népé ő. Nagyon szerencsés dolognak találom, hogy sok magyar színész felkarolta költészetét és néhányuknak, legalábbis a szememben védjegyévé vált költészetének interpretálása.
Ki ne emlékezne Latinovits Zoltán hangjára, ahogy a Mamát szavalja, vagy a Nagyon fáj-t, vagy a Tiszta szívvel-t.
Jordán Tamás a másik megkerülhetetlen tolmácsolója JA verseinek. Egyszer kivételes élményben volt részem. A Polgár sakknap keretében Jordán Tamás sakk mérkőzést játszott Vallai Péterrel, miközben verspárbajt vívtak. Jordán a párbajban fegyveréül József Attila verseit választotta, míg Vallai Péter, Petri György verseit. Hatalmas élmény volt érzékelni és a jelenléttel közreműködni abban, amint a két költő óriás, két színész óriás közvetítésével manifesztálódik, majd átveszi az irányítást a hallgatóság felett és kollektív tudattá formálja azt.
Ez a költő annyira sebzett, frusztrált, belső magánnyal terhelt. Annyira szeretetéhes, annyira vágyik a női elismerésre. Persze szakmai elismerésre is vágyik. Szerintem a tehetségét elismerték. Móriczcal szerkesztette a Nyugatot. Ignotussal a Szép szót. Hatvany Lajos báró, a magyar irodalom mecénása pedig megfűzte, hogy ha szponzorálna egy nagy Petőfi életműfilmet, Attila játssza el Petőfit, hisz hasonlóan nagy géniusz és még hasonlít is rá. JA bele is egyezett. Nézegette magát a tükörben és maga is látta a hasonlóságat. Ez már abban az időben volt, amikor bajuszt növesztett.
De a lélek, a finom költői lélek már régen sérült volt, egész gyermek és ifjú felnőttkora alatt.
Tán tíz éve olvastam, hogy valaki még könyvet is írt arról, hogy a költő öngyilkos lett, vagy egyszerű baleset történt. A modern kriminalisztika módszereit felhasználva próbálta felgöngyölíteni az eseményeket, afféle döglött rendőri aktaként kezelve Attila halálának körülményeit.
Én ezt a könyvet nem olvastam el és nem is fogom. Nem ez a lényeg. Mindenkinek csupán az lesz a fontos ebből a történetből, JA történetéből, amennyire azonosulni tud vele. Ez pedig halhatatlan versei nyomán történik meg.
De miért pont most írok erről?
Eljött egy újabb szárszói nyaralás, hosszú évek óta először. Előre feltérképeztem a JA emlékeket. Szerencsére volt belőlük több is. Az egész alakos szobor, az általános iskola melletti parkban, a monumentális emlékmű, az állomás közelében a parton, régi sírhelye a temetőben, hisz először itt temették el. Aztán az ikonikus helyszínek, az állomás, maguk a sínek, amelyek elvágják a házakat a parttól, a kis kerek tér az állóórával és természetesen a József Attila Emlékmúzeum, ahol interaktív módon emlékezhetünk a költőóriás életútjára és verseire.
Ahelyett, hogy mindenféle okoskodó, vagy bölcselkedő konklúziót próbálnék ennek az esszének a végére kanyarítani, inkább még egy emlék, ami friss.
A szárszói, Csukás Istvánról elnevezett színháznál fotóztam éppen, aki szintén megérdemel egy blogbejegyzést, amikor a közeli állomáson bemondták az érkező vonatot. Aztán indult a vonat. Amikor csend lett az állomás hangszóróiból Latinovits Zoltán hangján felhangzott, hogy:
Zúg már az ősz, gyűlik és kavarog,
fehér habokba szaggatja a zöldet.
Fogócskáznak az apró viharok,
az ablakban a legyek megdögölnek.
Nyafog a táj, de néha némaság
jut az eszébe s új derűt lel abban.
Tollászkodnak a sárga lombu fák,
féllábon állván a hunyorgó napban.
Kell már ahhoz a testhez is az ágy,
mely úgy elkapott, mint a vizek sodra.
Becsomagoljuk a vászonruhát
s beöltözünk szövetbe, komolykodva.
Míg nyugtalanul forgott nagy, lágy habokon az az éj,
a csónak alatt hüvös öblögetési kotyogván,
én nyugtomat ott leltem piros ölben, amint a szeszély,
meg a természet gyönyörűn lecsapott rám.
Én fáztam előbb, mert ősz volt már s aki emberi lény,
az mind szomorúbb, mikor újra tanulna remegni.
Kettős remegés tölt: vágy s hüvös árnyak igy ősz elején,
mikor elkezdnek a szelíd öregek köhögetni.
Je n'ai point de theme,
excepté que je t'aime -
költeni csak ezt tudtam,
mert mindig elaludtam,
hisz annyiszor öleltem,
ahányszor rája leltem.
Szemüveg volt az orrán,
az alól nézett énrám
s amikor magamhoz szorítottam, a szemüveg alatt
hunyta le a szemét. Pedig mindig zavarják az embert.
Szivemben bizony kín dult,
mikor a vonat indult,
de nem sokat merengtem -
esett, hát hazamentem.
Száz gramm dohányt hagyott rám,
hogy legyen cigarettám.
S nem álmot, hanem alvást.
Nem látjuk többé egymást.
Balatonszárszó, 1936. szept.
Tata, 2023. 09. 03.
