Naszreddin Hodzsa szobra Buharában, Üzbegisztánban. Olyan népszerű volt, hogy sok nemzet tartja magáénak. Török, perzsa, üzbég, és ki tudja még hány...
Gyakorlatban bizonyítva!
Bárhova el tudok menni. Ismeretlen ösvények, városok. Itthon, vagy külföldön. Mindenhova odatalálok. Ma mégsem találtam el hajnalban a buszt, amivel munkába indultam. De lássuk be: egy olyan kicsi városban, mint Tata, aminek ráadásul a buszpályaudvarán 11 kocsiállás is ki van jelölve, mekkora az esély arra hajnali ötkor, hogy ugyanazon kocsiállásról öt percen belül két távolsági busz is indul egymás után. Én úgy gondoltam, hogy ennek az esélye 0%, ezért haláli nyugalommal felszálltam a már benn álló, naszályi buszra, a környei helyett.
Így bizonyítást nyert, hogy ennek a dolognak az esélye 100%, vagyis „Gyakorlatban bizonyítva!”
Az idézetet, a híres török mókamester, Naszreddin Hodzsa, a 13. században élt szufi tanító történetéből vettem. Ő egyszer azt olvasta egy könyvben, hogy akinek rövid a homloka és két ökölnél hosszabb a szakálla, azt az emberek bolondnak nézik. Belenézett a tükörbe és látta, hogy az ő homloka bizony igencsak rövid, a szakálla pedig két ökölnél hosszabb. Gondolta, gyorsan változtatni kell ezen. Ollója nem lévén, odahajolt a tűzhöz közel, amely mellett üldögélt éppen. Beletartotta a szakállát, ami rögtön lángra lobbant. Foltokban leégett a bajuszával együtt. Megégett az arca és a keze is, ahogy próbálta eloltani.
Amikor felgyógyult, a könyvbe, ahol olvasta ezt a bölcseletet, odaírta:
Gyakorlatban bizonyítva!
Tata, 2024. 05. 13.
A tanító egy jellemző ábrázolása
