vándor
vándor vagyok
a tejút köpenyén baktatok
igyekszem a csalóka fénybe
tán a lófej köd közepébe
de oda soha nem jutok
nem is tudom merre haladok
oly távoli még bármilyen cél
folyton haladni mindent megér
odaérni? minek?
megfelelni? kinek?
körkörös vagy spirál
geometrikus spirituál’
lecsupaszított lélekkel
a test is védtelen
így hát magamra veszem
erdő-köpenyem
csalán-nadrágom
sár-csizmám
tapló-kalapom
betakarom magam az erdővel
zsákom telve illatos mezővel
védenek-táplálnak éjsötétben
utam során bárhol is leszek
a szupermindenség ködében
míg végleg oda nem veszek
szellemem képzeletben
galaxisokban szárnyal
lelkem agg testemben
osztozik a magánnyal
Fotók - Csonkás - hegy, Gerecse
