Körtúra Zsámbék felett

Forró a levegő és forró a kő. A lélegzés nehéz. Emberek gyülekeznek. Nem gyalog jöttek. Parkoló autók mindenfelé, ahol autónyi hely van. Augusztus 20. Ünnepi mise lesz a zsámbéki romtemplom romjai közt. A templom és a temető környékén akartam parkolni. Én csak túrázni szeretnék. Egy idős hölgynek segítek. Szólok neki, fel ne autózzon a bejárat környékére. Nem csak parkolni nem tud majd, de megfordulni is nehéz lesz. Megfordul és utánam jön. Mindketten találunk parkolót egy környező utcában. Pár szót váltunk. Panaszkodik. Látta a romtemplom felújítási terveit és nagyon nem tetszik neki. Azt javasolja, nézzem meg addig, amíg át nem építik. 

Szaván fogom. A mise elkezdődött. Besétálok az udvarba. Így megúszom a belépőt. Sokszor jártam már itt, de mégsem mulasztom el, hogy egy kicsit itt legyek. Kifelé felfedez a kapuőr. Nem szól. Aztán elindulok találomra. Jelzést nem látok sehol. Elém jön a portáról. Kérdi, segíthet-e valamiben? 

Premontrei kolostorrom Háromhajós premontrei bazilika és kolostor maradványai. Épült a 13. században (1220-34) késő román stílusban. A 15. században leégett, majd a pálosokhoz került, akik kora gótikus stílusban építették át.1763-ban a nagy komáromi földrengés rombolta le. (Wikipédia)

Megköszönöm. Csak a sárga sávot keresem, de már megtaláltam a túraalkalmazásommal. Ott a jel, mondja, csak a parkoló autók eltakarták. Már nagyon meleg van. Lehet úgy fél 11. Elindulok a Zsámbék feletti túraösvényen, hogy bejárjam és megismerjem a Budai hegyeknek ezt a peremterületét. Egy gyönyörű útmenti keresztnél ösvényt váltok. 

Két további kereszt is az út első részén, a kilátó pontoknál. Egy kettős kereszt és egy archaizáló, régi fakereszt. Nekem ez az utóbbi jobban tetszik. Aztán egy régi kőbánya mellett haladok el. Az itteni pannon mészkövet mindenhol bányászták a környéken. Bicske, Biatorbágy, Sóskút, talán a legismertebbek.

Elérek az Óriások lépcsője elnevezésű helyre. Hangulatos, széles ösvény. Szépen kialakította a természet nevű kőfaragó. Most egy elgazosodott ösvényre érek. Erősen lejt itt. 

Váltogatom az ösvényeket, amíg ki nem érek az anyácsapusztai lovastanyára vezető úthoz. Az erdőben izzadtam és legyek, rovarok kísértek, a növények pedig elég szúrósak és ragaszkodóak voltak. Próbálom a bakancsomból kiszedni a beleszóródott gazdarabkákat és tüskéket.

Hirtelen úgy döntök, nem megyek be a tanyára. Inkább toronyiránt próbálok haladni tovább, Szomor irányába.

Az út poros, kátyús földút, traktoroknak és terepjáróknak való. Rosszul esik rajta menni és már árnyék sincs. 30 fok felett van már a hőmérséklet mobileszközeim szerint. Az eget kémlelem felhőket keresve. A parkoló őr, a templomnál azzal riogatott, hogy biztosan eső lesz, ami engem elkap, mert van egy mobil alkalmazása, és mindig bejön, ami ott írva vagyon. Ott pedig már délután 1 órára esőt írtak. 

Lassan dél van. Vágyom azokat a Naptakaró felhőket. De sehol sincsenek. A Bajna-Epöli-vízfolyás mellett, egy szántóföld szélén megyek. Azt nézem, hol mehetnék át a túloldalra.

Szomor arra van. Már fél órája gyalogolok a száraz, poros szántás szélén, jobbra 20 méter széles mocsár, közepén a vizes árokkal. Már elérem az Anyácsai-tó szélét, de olyan gazos, hogy még egy fotó erejéig sem tudok közel menni. Aztán néhány felhőcske feltűnik.

Bajna-Epöli-vízfolyás

Átkelő pontot nem találok. Felmérem a helyzetem és újratervezem a túrát. Célbaveszem a Nyakas-tető csúcspontját. Ehhez át kell vágnom a szántáson, aminek a szélén idejutottam, aztán be a lovastanyára. Már vannak felhők az égen, de nem adnak árnyékot. Fa sincs sok. 

  Anyácsa-puszta                                                                                                                        Nyakas-kő

Lehangoló szekérúton haladok, míg beérek egy ösvényre, ami felvisz a Nyakas-tetőre. Elérem a csúcskövet. Irány vissza. Most már mindig közeledni fogok az autóm felé. Felmérem a helyzetet. A hegygerinc jórészt nyílt terepen vezet. Vihar már nem lesz, amíg itt leszek. Körben felhők, de árnyék nem lesz belőle. A vizem 2/3-a elfogyott. 

Még másfél óra gyaloglás vár rám. Felgyorsítom a lépteim. Az árnyékos helyeken megállok és iszom egy kortyot. Rendszeresen ellenőrzöm az utat, nehogy ösvénytévesztéssel tovább tartson az út. 

Aztán a keresztnél, ahol egyszer már eljöttem, találok egy ösvényt, ami meredeken levisz a városba. Elérem a lakott területet. Felújított borpincék mellett haladok el. 15 perc alatt elérem az autót. A vizem elfogyott.

Az autóban hagytam egy üveg ásványvizet. Kibontom és belehúzok. Forró szénsav szinte égeti a szájpadlásom. Hidratáltam, de nem hűsítettem. Irány haza. Pokoli volt ez a meleg, ám mégis szuper volt ez a túra. Már alig várom a következőt!

Távolban a szomori Kakukk-hegy, ami túrám végpontja lett volna, de a Bajna-Epöli-vízfolyás és a meleg tett róla, hogy máskor keressem fel.