két összeillő ember
hogy összeillettünk-e (?)
nem tudom
átvágtattunk
egy ezredfordulón
átléptünk rajta
megemelt állal
düllesztett mellkassal
arcunk bátran
az ózonlyukas
légbe tartva
örvénylettek napjaink
mint tejszín a feketében
s aztán hírtelen
megtorpantunk
s mire megbizonyosodtunk volna
kovácsoltvas jövőnk
megolvadt
és belefolyt
a feneketlen múltba
