Az Acheron torkolata Ammoudiánál (Nem saját fotó!)
Ammoudia egy kis görög halászfalu Epirus tartomány Preveza megyéjében. 1928 előtt Splantza volt a neve.
A szédítő Pindosz hegység Ammoudia fölött
A Jón-tenger partján fekszik, 9 kilométerre, délkeletre a sokkal híresebb Parga településtől. A falu az Acheron folyó torkolatában épült.
Ammoudia, strand
Az ókorban itt még a tenger volt, a folyó 4000 év alatt töltötte fel a mocsaras területet. Jól zárt tengeröble van, amelynek vize hideg és kevésbé sós.
Ammoudia, strand
Az Acheron folyó jéghideg vizet szállít a Pindosz helységből.
Ammoudia öbölben
Forrásvidéke nem messze van innen, a hegység mély, sötét kanyonjaiban található. A benyomuló tenger, a hideg édesvizet beduzzasztja a sekély, homokos öbölbe.
Ammoudia, sziklás partszakasz
Így viszont a strand mentes sünöktől és medúzáktól.
Naplemente az Ammoudia öbölben
Az Acheron (Akheron) az ókorban az alvilág folyójaként volt ismert. Homérosz is idehozza Odüsszeuszt, Dante is idelátogat az Isteni színjátékban, foglalkoznak vele az ókori római olyan jelentős személyiségei, mint Vergíliusz, vagy Ovídiusz.
Nappal a folyón
A fájdalom folyójának hívták. A holt lelkek ezen keltek át az alvilágba. A monda szerint erre szállította őket dereglyéjével a révész, Kharon.
Nappal a folyón
Az élők és holtak birodalmát elválasztó határfolyó, kilenc kanyarulattal fut az alvilág legmélyére, oda, ahol Hadész palotája emelkedik.
Moló, Jobbra az Acheron, balra a tenger
A négy alvilági folyó a Sztüx (gyűlölt), a Phlegethón (égő), az Akherón (örömtelen) és a Kókütosz (jajgatás) átszelik a poklot, és óriási, szörnyű mocsárban egyesülnek.
Minden este sokan figyelnek a folyó és a tenger találkozásánál
Milyen ismerős, a mocsár Ammoudia és Mesopotamos (Nekromanteio) között (lásd az előző bejegyzést!) ma is ott van.
Alkonyat a Styx felett
A mondavilág szerint a Sztüx (Styx) a görög mitológiában Ókeanosz és Téthüsz leánya, a Sztüxnek, csodálatos varázsereje volt – halhatatlanságot adott.
Kharon ladikja
Akhilleuszt anyja közvetlenül születése után belemártotta a vizébe, így próbálva megvédeni a rá váró végzettől. Ez sebezhetetlenné tette a fiút, a sarkát kivéve, amelynél fogva Thetisz (Téthüsz) a vízbe tartotta.
Este az Acheronon
Testének e védtelen pontja az „Achilles-sarok”, a mai modern szóhasználatban is valaminek, vagy valakinek a sebezhető, gyenge pontját jelenti.
A leszboszi görög költő Alkaiosz (i. e. 620 – i. e. 570.vagy i. e. 580.), Szapphó kortársa, egy bordalában így ír az Acheronról:
VIGADJ, AMÍG ÉLSZ
Dőzsölj vélem, igyál, Melanipposz! - e szó, mi ez?
Azt várod, hogy a tiszta, derűs napot újra lásd,
hogyha túl vagy az Akherón zordcsobogásu, mély
árján? Ej, ne gyötörd ma e nagy titokért magad!
Mert már Szüsziphosz is, Aiolosz fia, bár a leg-
bölcsebb volt, menekülni akart a halál elől;
mégis, bár a szivében okos vala; kétszer át
kellett kelnie Akheron éji vizén; - hogy ott
súlyos földtömeget vigyen, erre itélte őt
Kronosz nagy fia. Hát ne törődj vele, lent mi vár;
hogyha vége a létnek, a lenti világ felé
szállunk, és oda már földi baj el nem ér.
Még ha zúgva süvít is az északi szél dühe
.......................................................................
Franyó Zoltán fordítása
