Eddig publikálatlan fotó: Angolpark, 2016. szeptember 30.

Három éve és régebben

Három éve olyan más volt minden.

Szilárdak voltak az alapok:

betonból, gránitból, márványból.

----------------------------------------

Ott voltál mindig:

hol a konyhában, hol a szobában.

Éjjel mellettem az ágyban.

Egy éjjelt sem hagytál ki.

Egy éjjelt sem aludtunk külön ágyban.

Nem voltunk kórházban, vagy szeretőnél,

sem szolgálati úton, vagy céges összetartásban,

még inkább nem külön nyaralásban.

17 évig minden éjjel egy ágyban.

-----------------------------------------

Amikor éjjel dolgoztam, megvártál a felkeléssel.

Ha viszont otthon voltam, te keltél előbb, a kávé miatt!

Arra ébredtem, hogy a friss kávé illata betölti a szobát.

A csészék finoman összekoccantak,

ahogy a félhomályban beegyensúlyoztál velük.

Általában kiömlött pár csepp.

Egyszer meg is kérdezted:

- Csak én lennék ilyen ügyetlen, hogy kicsepegtetem?

- Nem, drága! Én is kiönteném.

- Akkor jó. – mondtad és egy papír zsebkendővel felitattad.

------------------------------------------------------------------------

Régebben, olyan más volt minden!

Kerouacot fordítottam, meg Emily Dickinsont.

Basót és Buszont olvastam.

Oldogattam a gyerekek matek feladatait,

vagy megcsináltam helyettük a rajz házit.

Behunyt szemmel hallgattam,

ahogy Peti gyakorolt a klarinéton

és b-közép, ha István focizott.

Akkor még voltak terveink. Közös tervek!

-------------------------------------------------

Mára megváltozott minden.

Gyermekeink sebzett lelkeiket ölelik magukhoz,

ha éjjelenként betakaróznak.

… s én?

Hideg márványon alszom minden éjjel,

s meztelen lelkemet csak a tejút-paplanja takarja.

2016. szeptember 22.