Két szellem társalog

/Two Ghosts Converse/

Meghaltam a szépségért, de elepedtem

Megszoktam síromban,

Aztán valaki meghalt az igazáért és hevert

Egy szomszédos kamrában.

Megkérdezte lágyan, miért buktam el?

„A szépségért” válaszoltam.

„Én az igazságért, - a kettő ugyanaz;

Akkor hittestvérek vagyunk” - mondta.

És hát rokonokként találkoztunk az éjben,

Sírjaink közt beszélgettünk,

Amíg a moha elérte ajkainkat,

És betakarta neveinket.