Nem hiszek a csodákban

Úgy gondolom, hogy nincsenek csodák. Mindig van valami magyarázat, ha megmagyarázhatatlannak tűnő dolgot tapasztalok. Tulajdonképpen az a csoda, hogy érzékelem. Vegyük például ezt a mai dolgot. Napokkal ezelőtt írtam egy verset az apai nagymamámról. Azóta is keresek egy családi fotót, amin ő is rajta van. Nem általában keresek egy fotót róla, hanem egy konkrét fotót, ami az emlékeimben megvan, amin az erdélyi rokonokkal kibővült család látható, minden magyar rokonnal együtt, aki akkor a közelben volt.

Miközben keresgéltem, kezemben akadt egy fotósorozat, amin Zsuzsival countryt táncolunk a texasi Baytownban. Rögtön született a fejemben egy rövid vers erről az eseményről, amit a képekkel együtt feltettem a blogomba. Az asztalon és az ágyon mindenfelé képek, albumok, borítékok hevertek. Hát ezt el kellene rakni! Gondoltam erőt gyűjtök és kimentem a konyhába egy kávéért. Ahogy visszatértem, észrevettem, hogy kisütött a nap. Beragyogta az egész szobát. A fény, a dupla üveges ablakon és a függönyön úgy szűrődött át, hogy egy 2 centi széles, szivárványszínekre bomlott fénysugár jelent meg az ágy barna takaróján és egy fotón. Megnéztem a fotót. Egy osztálykép volt, Zsuzsi általános iskolás csoportképe. Gyorsan előkaptam a mobilom, és minden irányból próbáltam fényképet készíteni az érdekes jelenségről. Tudtam, hogy ez a tapasztalás nem állhat fenn sokáig, hiszen a nap folyamatosan halad és a légkör is mindig változik.

Megnéztem a fotót közelebbről. A képen 3 sorban vannak a gyerekek. Az első sor ül, a második sor áll, a harmadik sor, gondolom egy padon áll. Az ülő sorban két kislány tart egy táblát, rajta a felirat:

TATA, IV. SZ. ÁLT. ISK. VI. C. 1983

Az ülő sorban jobbról és balról négy-négy fiú ül és középen három lány. Ketten, akik a táblát tartják és egy harmadik. A sugár a harmadik lány és a mellette ülő fiú közé mutatott, majd lassan a lányra ért és megállapodott. Amit még megfigyeltem, hogy a régi fekete-fehér kép ívesen felfelé meghajlott. Így a kép éle úgy vetítette a sugarat tovább, hogy a felső két soron álló alakokon nem ment át. Csupán az ágytakaró kép feletti két centiméterén, valamit az alsó sori ülő alakon látszott. Mint, amikor a világító egy koncerten, az énekesre irányítja a reflektort. Gyorsan próbáltam még képeket készíteni. A sugár ekkor vékonyodni kezdett, már csak zöld, sárga és lila színeket láttam, majd teljesen elvékonyodott és eltűnt. A harmadik kislány Zsuzsi volt.

Én az örök kételkedő, aki mindent meg akar magyarázni, most megzavarodtam. Talán Zsuzsi felülről lát? Ezzel a sugárral akarta jelezni, hogy tetszik neki, amit csinálok, vagy amit írtam?

Nem tudom. Nem hiszek a csodákban…