Choman Hardi

/Iraki Kurdisztán/

Nyári tető

Azon a nyáron minden éjjel,

amikor lefeküdtünk a lapos tetőn,

ébren maradtam

és néztem a szomszéd tetőt,

ahol ő volt,

egy apró fény gyulladt ki,

ahányszor a cigarettájába szívott.

Egyszer láttam a festményeit

és amint hazaértem,

teleírtam nevével a könyveimet.

Elképzeltem, hogyan szólna hozzám,

és én hogyan válaszolnék neki.

Elképzeltem, hogy házasok vagyunk,

vigyázok rá, ha ledönti egy betegség,

főzök neki vacsorát és mosom a haját.

Elképzeltem, hogy közös tetőn alszunk.

Egy teljes év telt el és még nem beszéltünk,

s akkor hirtelen a ház, szemben üres lett,

egy üres tető, amin nem csillaglik fény

és éjszakáim álmatlanok lettek.

Évekkel később újra láttam

egy hasonló férfit, akinek pár ujja hiányzott,

magába zuhanva, festésre képtelenül.

Soha sem beszéltünk,

megmaradtunk a különálló tetőinken.

Saját fordítás.