Búcsú

Ma búcsút vettem egy régi társtól. 2001. 10. 31-én született, Esztergomban. 2006 nyarán került hozzám. Az eltelt 19 évben kb 210 ezer kilométert tettünk meg közösen. A neve Suzuki Swift Sedan 1,3.

Születésekor nem látták el, szerelték fel sok luxussal. Zordan bántak vele tervezői, de kedves báját mindig sugározta felém. Megbízhatóbb volt bármelyik embernél. Soha nem hagyott cserben, soha nem hagyott az út szélén. Vele mindig megérkeztem, ha elindultam valahová.

Most már megvallhatom, hogy nem voltam mindig hű hozzá. Ha naponta elszólított a munka, sokszor vettem igénybe más kedvesek kegyeit. Sokáig csaltam egy barna Dacia Dusterral, egy királyi, fehér Ford Rangerrel és sajnos másokkal is bűnöztem: Audival, Mercedessel, Opellel, Volkswagennel és még ki tudja kivel-mivel. De mindig visszatértem a hű társhoz, aki csendben várt rám a ház előtt.

Sok vihart éltünk át együtt. A svájci frank hitel bizony próbára tett mindkettőnket, persze főleg engem. Mire kimásztunk ebből a kátyúból, már kétszer annyiba voltál nekem, mint amennyiért kelletted magad anno, abban a fehérvári kereskedésben. Drága lett a menyasszony, ezért sokáig tartottalak, hogy megszolgáld az árad. De TE megszolgáltad. Igazolom, írásba adom. Nem vagyunk már adósai egymásnak.

Most könnyeimet nyelem, hogy elengedem a kezed. Hányan biztattak évek óta, hogy hagyjalak már ott valahol, de nem engedtem a rábeszélésnek! Hála, hogy több ezerszer tetted meg az utat az iskolába, focimeccsre, edzésekre, zeneiskolába és sakkversenyekre. Nem volt neked gond hazafuvarozni néhány kisbútort és könyves szekrényt, tévéasztalt és ki tudja mi mindent az Ikeából. Külön köszönet a becslésem szerinti 10-12 ezer tele bevásárló szatyorért, amit hazahoztál.

Megköszönök neked minden szép percet, amit együtt töltöttünk, miközben felfedeztük a világot. A sokszor megtett utakat Székesfehérvárra, Budapestre, Szombathelyre és Miskolcra. Azt, hogy a Dunántúl majd minden hegyének tövébe elvittél és megvártál amíg fáradtam visszaérek. Köszönöm neked Ausztriát, Szlovákiát, Horvátországot, Szlovéniát és Olaszországot. Hogy szinte magadtól odataláltál ezekre a távoli helyekre és nem kellett neked GPS sem!

Eljött a perc és nincs más hátra, mint hogy sok-sok balesetmentes kilométert kívánjak, kevesebb és kisebb kátyúkat az utakra, minden őz, szarvas és disznó forduljon vissza, ha TE jössz az úton. Ne gátoljon macska, kutya, sün és róka, vagy nagy testű madár sem a haladásban!

Legyen rajtad áldásom, ha jeges az út, ónos esőtől, sárfolyástól, felhőszakadástól, ködtől, vagy porvihartól járhatatlan. Ezt mind megtapasztaltuk az együtt töltött majd két évtized alatt.

Még mi mást kívánhatnék, ha a legjobbat szeretném? Talán egy olyan gazdit, aki többet foglalkozik veled, mint én.

Isten veled SUZUKI!

/Tata, 2025. 27. 29./