A madárijesztők nem hisznek a mesékben
A madárijesztők nem hisznek a mesékben.
Sajnos már nem vagyok gyermek.
Lelkem nem ártatlan.
Ha jól tettem eddig földi dolgaimat,
nem is bűnös.
Csak heges.
A madárijesztők nem hisznek a mesékben.
Sorsunkat kapjuk és viseljük,
mint madárijesztők a gúnyát,
ami másnak már nem kellett.
Csak arra vagyunk jók,
hogy ijesztgessük az embert,
aki viszolyogva néz le minket
és még reménykedik,
hogy nem jut a sorsunkra.
A madárijesztők nem hisznek a mesékben.
Ne legyen megnyugvása annak,
aki leköpi a madárijesztőket,
vagy bugyután oldalba vizeli.
A madárijesztő szenvtelen áll,
fagyos gúnyája széltől szakadt.
Lelke lassan belefagy
szél tépte kabátjába.
Gondolatai megbújva,
zsebében vacognak.
Tudja, innen már nem szabadul.
Először kabátja szakad a földre,
majd önmaga is.
Már úgysem hitt a mesékben.
A madárijesztők nem hisznek a mesékben.