Élet a korona idején

/2. Posta/

A postára mentem

Petit megvágta egy ellenőr a buszon

a múlt héten

igaza volt jogilag

emberileg nem

hiszen nem bliccelt

mindegy

eszembe jutott

hogy még nem fizettem be a csekkjét

rendszerint

a postától messzebb parkolok

nincs kedvem

szabad hely után szédelegni

ahogy lesétáltam

a lelkészi hivatal felől

a kossuth térre

észrevettem a ritkás

hosszú sort

mindenki nyugodtan állt

egy méter távolságot tartva

volt a sorban egy kakukktojás

egy pár

a bejáratnál

egy postai alkalmazott

maszkban

egyenként szólította

a sorban következőt

és mondta

hogy melyik ablaknál szabadult fel

hely

a pár következett

az ajtóban

az alkalmazott megálljt parancsolt

csak egy mehet be!

legalább a bankkártyám hadd adjam oda!

nyújtotta a férfi a párja után

lassan én következtem

addig teljesen elmerültem

a látvány és az érzés

groteszk zavarában

kettes ablak

mondta a katonás rendet tartó

ajtónálló hölgy

odaléptem

kedélyes hangon

maszkban

kesztyűben fogadott

az ügyintéző

akkor vettem észre

hogy a nagy szemlélődésben

elfelejtettem kitölteni a csekket