A Gutenberg-galaxis kifejezés az emberi kultúrtörténetnek arra a szakaszára utal, amelyben a nyomtatott könyv, mint ismeretközlő közeg kiemelkedő szerephez jutott.
„A káosz egyszerű rendszerek bonyolult időbeli viselkedése”1
- Hát, ez egy káosz! – hallottam feleségem hangját valahonnan a hátam mögül. – Ez egy igazi káosz, egy-egy őskáosz! Mikor lesz ebből rend?
Mindig ez van lakásfelújítás után: kosz, rendetlenség, összevisszaság, káosz. Pedig most elővigyázatos voltam. Kitaláltam, hogy megvesszük azt a híres könyvtároló rendszert. Ez a legfontosabb. A könyvtárolás! Könyvünk az van bőven. Tele van velük minden. A régi szekrénysor összes polcai, a gyermekszoba polcai (8 db 90 centiméteres, és mind tele!), aztán az előszoba falaira is könyvespolcokat szereltem, és most már a bejárati ajtó felett is van két polc. Mindenhol könyv, és soha nincs meg semmi! Amikor sürgősen kellene valami, nem találom. A legfontosabb, vagy újabb szerzemények pedig mindenfelé heverésznek a lakásban, ahol egy tenyérnyinél nagyobb sík felület található. Egy helyre kellene gyűjteni legalábbis a javát! Így döntöttem, és amikor már a rendrakás fázisába értünk, elmentem, kiválasztottam, megvettem és hazaszállíttattam az áhított könyvtároló csodát. Hát most ezt kellene berendezni! Már korán, még a pakolás elején feladtam a végleges, logikus rendszerbe foglalást, mert akkor hetekig kellett volna könyvek tetején gubbasztanom. Így aztán az ideiglenes bepakolás mellett döntöttem, fogadkozva, hogy később mindent a logikus helyére rakok.
A káoszt én is érzékeltem, és ráadásul milyen érdekes ez a szó, főleg a mostanában divatkifejezésként emlegetett Káosz – elmélet2 (a Jurassic Park óta még a gyerekek is használják). A mottóban említett forrás szerint:
„A káosz nem hagyományos, szabályos mozgás.
A káosz nem zaj.
A káosz a szabályos és a zajos mozgások közötti átmenet…
A káoszt a szabályos mozgástól az különbözteti meg, hogy véletlenszerű, a zajostól pedig az, hogy véletlenszerűsége a kevés összetevőelem erős (de egyszerű törvényt követő) kölcsönhatásából, a belső dinamikából adódik…
A káosz nem egyszeri instabilitás…
A káosz az állandósult instabilitás.”
- Hát igen, ez-az. Az állandósult instabilitás. Ezt érzem én is, ha keresek valamit. Teljesen kiszámíthatatlan, megtalálom-e. Így ennek a könyvszekrénynek a szükségessége egyenesen levezethető a Káosz-elmélet alapján.
Végre itt vannak a szekrények összeszerelve, fehéren, üresen, éhesen, könyvekre várva! Ugorjunk hát neki, gyűrjük le a káoszt, és legyen végre a rend az úr. A könyvrendezésben az a jó, hogy az ember kezébe régi ismerősök kerülnek, régi történetek és főhősök, írók és legendák, szellemek tolakodnak elő. Na, de nincs idő itt álmodozni. A történeteket, az emlékeket is a káosz generálja, félti önnön, titkosan szabályos testét, elméletét, képletekbe kódolt rendszerét.
A keskenyebb polcokat a lexikonok miatt vettem, a gyártó ezt ajánlotta. Sok ilyen könyvünk is van, például a Larousse, vagy a Révai Nagy Lexikona sorozat. Szépen sorjában rendezgettem be őket, egyiket a másik után, mind a húszat, aztán a kiegészítő köteteket, amikor eszembe jutott az a történet … Állj! Támad a Káosz! Nincs történet! Rendezgetés van! A lexikonok mellett szépen megfért az Országh - féle Angol - Magyar Nagyszótár 4 kötete, meg a jó egynéhány kiegészítő szótár. Most jöttek az albumok. Azokból is sok van, bár mostanában már nem nagyon telik képes repró könyvekre, de már ilyen is összegyűlt szép számmal. Bizony régen több jutott erre is. Jöttek szép sorjában a Byzantine Art album3, A Vatikán kincsei, a Mítoszok földjén, A világ nagy vallásai. Kezembe akadt a lenyűgöző méretekkel rendelkező, bordó vászonkötésű, soha sem használt, mégis becses, az Amerikai Geológiai Szolgálat által kiadott perm kori gerinctelen, szintjelző ősmaradványok nyilvántartása 1948-ból4. Előkerült a bordó arany kötésű Shakespeare összes, meg a Babits féle Erato. Melyik könyv hasznos, melyik nem az mindegy. Könyvet nem dobok ki, ez számomra alapelv!
Most még ugye nem a teljes rend irányába, csupán a polcfoglalás szándékával haladunk, ahol fontos a könyv mérete is, hiszen a polcok közötti távolság állítható, a jobb kihasználhatóság érdekében. Aztán itt a Világatlasz, Menuhin/Davis közös munkája Az ember zenéje, és akkor került a kezembe egy régi gyermekkori emlék, a Magyarország története képekben. Mennyit nézegettem ezt a könyvet! Keresgéltem benne az ismerős helyeket, ahol már osztálykiránduláson jártunk és nézegettem a május elsejei felvonuláson készült képeket…
De nincs itt az emlékezés ideje, munka van!
Most egy kartondobozból újságok kerültek elő. Volt itt minden, Pajtás, Magyar Ifjúság, Világ Ifjúsága, Szputnyik, az első magyar könnyűzenei magazinkísérletek, mint a Polifon, John Lennon emlékkiadvány 1981-ből. Hát ezekkel meg mi legyen? Mi legyen, mi legyen, hát tedd félre! Amíg van mit csinálni, nem kell a problémákon gondolkozni, idézett a belső hangom, saját magamtól. Így ját magamra hallgatva ezeket félreraktam.
Ahogy így pakolásztam órák óta, egyre több könyv emléke sejlett fel. De nem akármilyen könyvekre gondoltam. Ezekkel a könyvekkel biztosan nem fogok itt találkozni. Mert ezek a „kölcsönadott, és soha vissza nem kapott könyvek” csoportjába tartóztak, minden műfaji megkötés nélkül. Nekem ez mindig fájt. Még a legócskább vissza nem kapott könyv is hiányzott. Talán felállíthatnánk egy törvényt, hogy a vissza nem kapott könyv hiányértéke, az idő múlásával folyamatosan nő. Ez még akkor is így van, ha emlékeink egyébként kopnak, halványulnak. Mert hírtelen, előre nem kiszámíthatóan fellép(het) a káosz törvény - az állandósult instabilitás -, hiszen talán mégis visszaadják egyszer, persze ez egyáltalán nem biztos, de ez okozza a bizonytalanságot, az instabilitást.
De már megint elmélkedem! Befelé a klasszikusokkal, polcra a bestsellereket! Most a kezembe került Salinger Zabhelyezője, egy viszonylag új, a ’90-es évek végéről5 származó kiadása. Hát a könyv egy új kategória becses tagja! Igen új, és talán a legfontosabb kategória. Azon könyvek csoportja amelyeket „kölcsönadtam, nem kaptam vissza, és a sors jó keze egy teljesen más forrásból, ingyen és bérmentve igazságot szolgáltatva, ismét hozzájuttatott egy-egy példányhoz”. Most hírtelen 3 ilyen könyv is az eszembe jutott. Valószínűleg nincs is több ilyen könyv, ezért ezek ritka, különleges helyet foglalnak el a szívemben. Ez nem minőségi kategória, hanem érzelmi. Ezen kincsek értékét az a kötödés adja, amelyet az elvesztésük és megtalálásuk megélése okozott.
Salinger Zabhegyezőjét hosszú évek során már sok teenagernek ajánlottam, azt remélve, hogy általa megszeretik majd az olvasást. De ezt a könyvet nem egy ilyen fiatal felejtett el visszaadni. Én ajándékoztam egy barátomnak örök emlékül, amikor bizalmasan megsúgta, hogy örökre elhagyja az országot és disszidál 6. Nem tudom, hogy megvan-e még neki, vagy elhagyta már Ausztriában, vagy cipelte át az Alpokon, amikor átszökött Svájcba, hogy menekülti státuszt kapjon. Amíg két évig ott élt, talán vigyázott rá. De jött Franciaország, a nyomorgás, a montmatre-i komfort nélküli lakásban összezárva a világ összes polgárával, akiknek szintén menekülnie kellett valahonnan. Abban biztos vagyok, ha akkor még megvolt, magával vitte Floridába, ahol kicsit jobb sora lett, de azért nem annyira. Nem volt nagy könyv, zsebben is elfért, jellegtelen, kemény kartonborítással, talán az eredeti, első 1964-es kiadás, nem tudhatom meg már soha. Néhány évre rá egy oroszlányi, pinceborozóban összefutottam egy régi barátommal. Bizony nagyon leromlott állapotban volt. Látszott rajta, hogy keményen iszik. Beszélgettünk régi társakról, ismerősökről, akik már meghaltak, vagy disszidáltak, bulikról amik elmúltak visszahozhatatlanul, könyvekről. Így jutottunk el a Zabhegyezőig. Ott akkor összekapcsolódott Florida, az elveszett barát, és az ajándékba adott könyv.
- Ide figyelj! Barát vagy, régen találkoztunk. Már fizettél két fröccsöt is. Most elmegyünk, és megkapod azt a könyvet. Nekem megvan. Már nem lakom otthon, nekem nem kell. Ott van a régi szobámban. Felmegyek érte és a tiéd! – mondta az a régi cimbora. Úgy látszik ő már próbált megszabadulni az emlékektől, a szálaktól, amik a régi szebb világhoz kötötték, és arra emlékeztették, hogy jó volt egykor józanul is.
Hát így lett ismét az enyém, Salinger Zabhegyezője.
De emlékezés közben pakolnom kell, vagy este még a káosz lesz az úr a nappaliban! Dumas-kat, Hugo-kat és Karinthy Ferenc összest csoportosítottam, Remarque-kat, Hajnóczyt és Jungot válogattam szét. Akkor akadt a kezembe a Szicíliai maffia8 című könyv, Giuseppe Fava7 -tól. Nagy hatással volt egykoron rám, már szerettem volna korábban is elolvasni. Egyszer egy újságban olvastam, hogy ez a Fava, egy újságíró nyomozott a maffia után. Aztán megírta ezt a könyvet és mire megjelent, az író már halott volt. Az a hír valahogy nagyon hatott rám. Kivágtam az újságból és félretettem. Aztán megjelent a könyv és én a hátuljába beragasztottam a kivágott cikket. Így külön érték volt számomra. Akkor lett a barátom valaki. Úgy figyeltem fel rá, hogy a gépteremben, ahol akkoriban dolgoztam, és ép mindketten ott voltunk, hangosan énekelte Judást a Jézus Krisztus Szupersztárból. Megjegyzem ez akkoriban tiltott zene volt, titokban másolgattuk egymásközt a megszerzett részleteket. Ennyi elég volt a barátsághoz. A zene után a könyvek is hamar szóba kerültek e kibontakozó barátság beszélgetései közben, és akkoriban tettem szert a Fava könyvre. Kölcsönkérte. Aztán elkezdett építkezni. Kértem. Nem ért rá megkeresni. Kértem. Nem találta. Építkezett. Kértem. Nem lelte. Elveszett. Bár jó tíz évvel később egyszerűen visszajött hozzám Fava maffiatörténete. Egy másik barátom megszánt, akinek kitudja hányszor elmeséltem a bánatom, és nem tudta tovább magában tartani, hogy neki már megvan.
Már elfáradtam. A könyvek jó része még dobozokban, valamint a szekrények tövében maradt. Bevallom ma még a káosz győzött, mert a „káosz a szabályos és a zajos mozgások közötti átmenet”, és én már egyre zajosabb vagyok ezzel a pakolászással, és a könyvek közötti rendszert is egyre nehezebben találom. Annyi erőm még maradt, hogy megemlékezzek a visszakapott könyveknek, ennek az exkluzív könyvcsoportnak a harmadik tagjáról, amely egy régi kiadvány, 1964-ből. Akkor jelent meg Komáromi Ferenctől Hol vagytok, fiúk?, Dokumentumok az amerikai Különleges Haderőben kém- és diverzáns9 tevékenységre kiképzett magyar személyekről, alcímmel. Ez afféle propaganda kiadvány volt. Még a nagypapám kapta, aki omlasztó vájárként dolgozott, az Oroszlányi Szénbányák XVI - os aknáján. Abban az időben gyakran jutalmazták a kiválóan teljesítő munkatársakat könyvvel a szakszervezet, a Párt, a KISZ, vagy egyenesen az Üzemvezetés részéről. Természetesen az így ajándékozott könyvek politikai tartalma, mondanivalója nem volt elhanyagolható. Ez a könyv is egy propaganda kiadvány volt, célja a disszidálástól – 1964-re visszagondolva, inkább az arról való álmodozástól - elrémíteni a fiatalokat.
Egyszer, talán még 10 éves sem voltam, egy csomó könyvet elkunyeráltam tőle, többek között a Don Quijote, Eva Lips könyve az indiánokról, na meg a Hol vagytok, fiúk. Arra már nem emlékszem, hogy ezt a könyvet ki kérte el tőlem, de egyszerűen eltűnt. Sokáig nem is vettem észre, de amikor a nagypapám meghalt, eszembe jutott ez a könyv, és nagyon fájó volt, hogy nem találtam meg. Ám a sors most is segített. A munkahelyemen Vöröskeresztes aktivista voltam, és a helyi titkár keresett két önkéntest, aki az oroszlányi vöröskeresztes raktárban rendet rak. Én szívesen jelentkezetem egy társammal, és a városi titkárral egy hétvégét rászánva csináltunk helyet a téli ruhaosztás után ottmaradt káoszban. Már majdnem végeztünk, amikor leültem, hogy megpihenjek és a mellettem lévő asztalon néhány könyv feküdt. Felvettem a legfelsőt. Egy régi kiadású, Cicero mondásgyűjtemény volt. Majd amikor vissza akartam tenni, nem hittem a szememnek. Ott feküdt szerényen megbújva a gyér légópincefényben10, a Hol vagytok, fiúk. Lelkendezve emeltem magamhoz, majd elmeséltem a titkárnak a magam nem létező példányának történetét.
- Itt van: Vidd el! Elviheted bármelyiket. Egy hagyatékból maradt itt, nem kell senkinek, csak tesszük ide-oda. Úgyis egyfolytában azon törtem a fejem, hogy mivel hálálhatnám meg nektek, hogy feláldoztátok a hétvégéteket.
Hát így lett megint az enyém a Hol vagytok, fiúk (természetesen Cicero társaságában), és vált egyúttal az általam meghatározott műfajokon felülálló könyvválogatásnak a darabjává, amely most már véglegesen, és az új könyves szekrényben is azt a besorolásnevet kapja, hogy a „kölcsönadtam, nem kaptam vissza, és a sors jó keze egy teljesen más forrásból, ingyen és bérmentve igazságot szolgáltatva ismét hozzájuttatott egy példányhoz”.
1 Tél Tamás – Gruiz Márton - Természet Világa, 133. évfolyam, 7. szám, 2002. július
2 A káoszelmélet olyan egyszerű nemlineáris dinamikai rendszerekkel foglalkozik, amelyek viselkedése az őket meghatározó determinisztikus törvényszerűségek ellenére sem jelezhető hosszú időre előre. Az ilyen rendszerek érzékenyek a kezdőfeltételekre (lásd pillangóhatás). A sok összetevőből álló, bonyolult rendszerekről (például légkör, turbulens folyadékáramlás, lemeztektonika, gazdasági folyamatok stb.) régóta ismert, hogy bonyolult lehet a viselkedésük.
3 Aurora Art Publishers, Leningrad, 1977
4 Carl C. Branson (Shell Oil Co.) Bibliographic Index of Permian Invertebrates,Waverly Press, Inc, Baltimore, MD, 1948
5 Európa, 1998.
6 disszidál: megszökik a hazájából, Idegen Szavak Gyűjteménye
7 Giuseppe Fava (1925 - 1984 ) olasz író , újságíró, drámaíró, esszéista és forgatókönyvíró.
8 Kossuth Kiadó, 1985
9 diverzáns: kártevő, felforgató, aknamunkát végző személy.
10 a második világháború idején, majd később a hidegháború idején épült földalatti óvóhely, amelyet később egyéb célokra is hasznosítottak.
VÉGE
