A környezet védelme mindenki számára fontos kérdés kellene, hogy legyen. Ennek egyik fontos eleme a nyersanyagokkal való takarékoskodás. Ezt mi a mindennapjainkban úgy érhetjük el, ha például egy dolgot többször is felhasználunk. Ehhez kreativitásra van szükség. Ez a történet a bányászok kreativitásáról szól és megemlékezik egy gyakorlatilag kihalt szakmáról is.

Történetek a Gutenberg-galaxisból

2, Az újság, mint a kreativitás fokmérője

„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:

ez volt a múlt, emez a vad jelen, -

hordozd szivedben. Éld e rossz világot

és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,

hogy más legyen.”

Radnóti Miklós: Nem bírta hát... - Dési Huber István emlékére, részlet (1944)

Az könyvnyomtatás és egyáltalán a nyomtatás már több mint 500 éves. Ősnyomtatványnak az Európában, szedésnyomással, vagyis összerakható és szétszedhető betűkkel készült nyomtatványokat nevezzük, melyek a könyvnyomtatás feltalálásától, durván az 1450-es évektől kezdve 1500. december 31-éig készültek. Ettől kezdve folyamatosan fejlődött az iparág, a 20. század második feléig. Akkorra már teljesen elterjedt a könyv és az újság, széles néprétegekben. Sok falusi családban korábban csak a Biblia volt a mindennapos olvasnivaló. A század utolsó 50 évében az emberek sok könyvet olvastak, könyvtárba jártak. Aztán a tévéadások, mozifilmek némi időt kiszorítottak maguknak, de mivel az emberek megtehették, sok könyvet vásároltak. Azonban a Gutenberg-galaxis nem csak könyvekből áll, mint ahogy egy igazi galaxisban is vannak a csillagokon kívül, bolygók, holdak, üstökösök és meteoritok is.

Fontos alkotó eleme a galaxis rendszerének az újságok és magazinok. Ezek olcsóbbak, gyorsabban olvashatók, ráadásul naprakészek. Az 1970-es, ’80-as évek Magyarországán, mindennapos volt, hogy a családok újságokra fizettek elő, melyeket a postás, pontosabban az újságos kihordott a postaládákba. Szinte minden családnak járt egy országos napilap, a Népszabadság, Népszava, Magyar Hírlap, vagy Magyar Nemzet. A legbőszebb sportrajongónak járt a Népsport, de akinek nem járt, az is megvette minimum hétfőn, amikor a külföldi bajnokik tabelláit közölte. A budapestiek kora délután lefutottak az utcára, a friss Esti Hírlapért. „Esti a hírlap! Megjelent a friss Esti Hírlap!” – kiabálták a rikkancsok, melyek hozzátartoztak a belváros kora délutáni hangulatához. Sokan járatták még a megyei napilapokat, például Komárom megyében a Dolgozók Lapját. Ezen kívül a legtöbben megvásárolták a két humorlap legalább egyikét, a Ludas Matyit, vagy a Fülest. A gyerekeknek Dörmögő Dömötör, a fiataloknak Magyar Ifjúság és Világ Ifjúsága, a vidékiek imádták a Szabad Földet. A férfiak a Képes Sport, és Labdarúgás című hetilapokat vették. Volt még a Képes Újság, afféle kedélyjavítónak, na meg szilveszterre a Tollasbál. Aztán megjelentek a rádió, és tévé újságok, valamint a Pesti Műsor. Ügyes kezű asszonykáknak a Fürge ujjak, a Burda, férjüknek az Ezermester, az Autó – Motor, a Rádiótechnika, igényeseknek Lakáskultúra. A külföldről behozott, - kezdetekben becsempészett – képes magazinok, mint a Bravo, Melody Maker, a divat-, vagy erotikus lapok, akár évekig tartó vándorútra keltek, és igazi csereértékkel bírtak. Mondjuk egy vidéki fodrászat rangját megemelte, ha külföldi képes magazinokat lapozgathatott a vendég, amíg sorra nem került. Változatos, színes, izgalmas galaxis volt ez, megfizethető áron.

A magyar ember amellett, hogy szerette az újságokat, hasznosította is azokat. Az iskolákban minden évben papírgyűjtő versenyt rendeztek, amelyekre hatalmas mennyiségű papír gyűjt össze. Több teherautónyi mennyiséget szállítottak el ilyenkor a MÉH – be iskolánként. De nem minden papír került oda. A találékony magyar nép ezer felhasználási módját találta meg a már elolvasott újságnak. Szerencsére idővel eltűnt az a szokás, hogy toilet papírként használják, hiszen mérgező ólom van benne. Viszont nagyszerűen lehetett bele krumplit pucolni, aztán a héjjal együtt összecsomagolva mehetett a kukába. A szemetes zacskók elterjedése előtt a szemetes vödrök aljába tették, tisztán tartva ezzel a vödör alját. Költözködéskor, meszeléskor jól lehetett bele csomagolni a törékeny tárgyakat, de a karácsonyfadíszek is biztonságban voltak benne a következő évig. Nagyszerűen lehetett vele ablakot tisztítani. Később a személyautók elterjedésével, még használták a szélvédő tisztítására is. Meszelés után jól jött a parketta feltörlésére, festés előtt a földre. Festés után a rossz ecset csomagolására. Nélkülözhetetlen volt a szenes kályhákba, sparheltekbe, cserépkályhákba való begyújtáskor, de a gondos, tapasztalt turista a tervezett tábortűz gyújtásához, már előre becsomagolta a hátizsákba. Az átnedvesedett bakancsot, tornacipőt kitömve pedig biztosan megszáradt a lábbeli másnap reggelre. Számtalanszor hajtogattak belőle csákót, papírcsónakot, repülőt az ügyes apukák. Télen az utcai gesztenyeárusok is újságpapír tölcsérbe csomagolták a forró csemegét. Szóval az újságpapírt ezerféle módon hasznosította a magyar nép, másodlagosan, elolvasás után.

Ha megvizsgálunk egy galaxist, vagy akár a saját Naprendszerünket láthatjuk, hogy vannak nagyobb- és kisebb bolygók, sűrűbb anyagúak, vagy ritkábbak, forrók, fagyosak. Mindenképpen fel tudunk állítani rangsorokat, ha bizonyos szempont alapján összevetjük őket. Ha a Gutenberg-galaxist vizsgáljuk, lehet egy összehasonlítási alap az is, hogy egy újságot ki hogyan használ. Elolvassa és kidobja, esetleg otthagyja a metrón, vagy a vonaton, hogy más is lássa, stb. Hát lássunk egy olyan összehasonlítást, hogy ki tudja legtöbbször ugyanazt az a sajtóterméket felhasználni!

Az én tapasztalataimon nyugvó megállapításaim szerint ebben a versenyszámban a bányász nyerné a Gutenberg-galaxis bajnoka címet. A bányásznál elmésebb ember nem létezett a galaxis fénykorában. Ő képes volt egy újságot – hangsúlyozom, hogy ugyanazt az újságot! - hétszer is felhasználni!

Számoljunk hát! Megérkezett a postaládába az aznapi napilap. Kovacsevics József, becenevén Őzbak, a XVI. # vájára, a cinca-brigád egyik munkavezetője hazaérkezik a munkából. Felesége már kitálalta neki az ebédjét. Az ételsorból soha nem maradhatott ki a leves. A leveses tányér mellé letéve az aznapi újság, Népszabadság, vagy Népszava, ezt a kettőt olvasták a bányászok. Ha Párttag az illető, vagy annak készül, akkor Népszabadság, ha csak szakszervezeti tag, akkor Népszava. Esetünkben Népszava.

József a forró leves megfújása és az első kanálbemerítéssel egy időben rutinosan megfordítja az újságot és a színes hírekkel kezd. Aztán jön az utolsó előtti oldal, hirdetések, ezt gyorsan áthajtja a sportra. Ott aztán mindent áttanulmányoz a legapróbb hírekig. Végigolvassa a síugró, asztali tenisz, tenisz, vagy bármely más sportok eredménylistáját, de természetesen először a focihíreket, az összest, majd a többi csapatsport, aztán a magyar érdekeltségű események, aztán a maradékot.

A végére kerül az első oldalakra, hol a politikai, belföld, külföld hírei vannak. Mire ideér, általában végzett az evéssel, és ledől egy kicsit, arra a keskeny konyhai ágyra, mely az ajtó mögött bújik meg diszkréten. Itt szeret csak szunyókálni. A nagyágy éjszakára való. Jobb itt délután lepihenni egy kicsit, miközben az asszony a mosogatónál tevékenykedik, de olyan csendben, hogy az ő ura fel ne riadjon. Visszatérve a lényeghez József a konyhaasztalnál, a sportot, majd az ágyra dőlve a politikát olvasva, teljesítette az újság-felhasználás első módozatát, az olvasást.

A politikai elemző cikk olvasását már általában nem fejezi be, elnyomja az a kellemes kábulattal járó délutáni álmosság, amely az ebéd utáni emésztéssel egy időben következik be. Józsefünk ekkor elernyed, kezei már nem tartják az újságot. Az szépen a mellkasára borul, beteríti azt. Az emésztés során végbemenő fokozottabb hő kibocsájtás megreked a vezércikk alatt, kellemes langyos közérzetet biztosítva a férfi számára. Ezzel a momentummal megvalósul az újság felhasználásának második momentuma, a takarózás.

Aztán, amikor a gondos feleség észleli ezt az állapotot, az újságot uráról óvatosan leemelve, egy régi pléddel helyettesíti azt. Most lesz végre övé az újság. Gondosan átnézi, átlapozza, természetesen a sportoldalt kevésbé, a hirdetéseket pedig fokozott figyelemmel. Tulajdonképpen az a második személy által történő olvasás lehetne az újság felhasználásának harmadik módja, mondjuk úgy: „második személy által történő olvasás”.

Ezt a délutáni szunyókálást a munka után még fusizó, maszekoló bányászok lenézték. Ha valakiről kiderült, hogy munka után rendszeren aludni szokott, rákiabáltak a bányában: „Hé, Pajtás! Nekem ne magyarázzon olyan, akinek délutánonként a Pravda lebeg a pofája felett!” Szóval nem volt dicsőség a délutáni ejtőzés.

Reggelenként az asszonyka kel fel először 4 óra 20-kor. Míg a férfi összeszedi magát, reggelit készít neki, amit majd Józsi a bányában fogyaszt el a többiekkel együtt. Hogy mikor, azt brigádonként a szokásjog határozza meg. Ebben a brigádban a csapatvezető vájár gyomra pontosan fél nyolckor kordul meg minden nap, így a reggeli ekkor van. A feleség leszel két jókora karéj kenyeret, abból a békebeli kétkilósból. Levág hozzá két szelet ujj vastagságú szalonnát, a két kenyér közé teszi, majd összeborítja. Hozzá egy nagyobb fej vöröshagyma, és egy alma, Karácsony után néhány szem szaloncukor jár. Az egészet belerakja az előző napi újságba, és összecsomagolja. Tulajdonképpen az élelmiszer csomagolás a negyedik funkció, amire a napilapot felhasználják.

Ha eljött a fél nyolc, a fővájár gyomra megkordul. Mindenki abbahagyja a munkát, keres egy tiszta deszkát, vagy gerendát, amire rádobja a kesztyűjét –óvintézkedés aranyér ellen. Magára veszi a munkáskabátot –óvintézkedés vesegyulladás, és egyéb felfázások ellen, hátát az ácsolatnak vetve leül. A félig kinyújtott térdekre kerülnek az előző napi újságok, melyeket széthajtva tálalásra kerül a reggeli. Innentől az újság asztalként, vagy tálcaként szolgál. Ez már a papír ötödik felhasználását jelenti. Az étkezést egy időben kezdi, és egy időben végzi mindenki. Aki előbb befejezi, az sem ugrik rögtön a munkának, nem porolhat a többiek orra alá. Az evés szentség, meg kell adni a módját. Tehát, aki előbb befejezi, az beszélget a többiekkel, általában ekkor hangoznak el humoros formában a cukkolások, a pravdás célozgatások, politizálgatások. Ekkor még mindenki átforgatja a lapot, hátha kimaradt valamelyik tudósítás. Ez az alkalom megfelelő arra is, hogy az újságban olvasott írásokat megbeszéljék. Ezt nevezhetnénk harmadlagos olvasásnak, és egyben a hatodik felhasználásnak.

A munka újrakezdésekor az igazi bányász nem dobja ki a papírt, hanem gondosan összehajtogatva elrakja a szütyőjébe, „jó lesz az még valamire” megfontolásból. És igaza van! Például ha nagyon megizzadt kifelé menet a bányából, a mellkasára teszi, az inge alá, hogy megóvja izzadt testét a huzattól. De ha fázik a lába, mert vízben dolgozott egész nap, a kapcája pedig már átázott, beleteszi a csizmájába, de az is előfordul, hogy rájön a has-mars, és akkor bizony jól jön az a félrerakott papír. De ha még erre sem kerül sor, a papír visszakerül a kiindulási pontjára József otthonába, és még aznap begyújtanak vele a konyhába, vagy a fürdőbe. Ha ezekből a lehetőségekből csupán csak egyet számítunk be, akkor is hétszer használja fel a szorgos, takarékos és elmés bányászember a papírt.

A Gutenberg-galaxis hanyatlásával egy csomó minden megváltozott, ami miatt már nem használunk ennyi újságot, és nem használjuk fel ennyiszer az újságpapírt. A postaládákat elárasztó szórólaptömeg, pedig dühös és meggondolatlan cselekedetekre készteti az egyszerű embereket. Például, hogy a neki szánt papírlapokat el sem olvassa, hanem egyenesen a kukába, rosszabb esetben a földre szórja. Ilyet egykoron a szorgalmas parasztember, vagy eszes bányász sohasem tenne. Ezek a reklámanyagok is mind-mind sokszoros felhasználásra kerültek volna. De a galaxis hanyatlásával együtt számtalan dolog változik, hanyatlik. A körülmények és okok száma végtelen, csupán egyet szeretnék megemlíteni: Kihalt a bányász szakma.

VÉGE