Ars longa, vita brevis

Paphnutius

Paphnutius

Jack Kerouac & Jan Kerouac

Apa és lánya

2020. november 23. - Paphnutius

phillip_harrington.jpg

Fotó - Phillip Harrington

Jack Kerouac – Vázlatok könyve

/részlet/

 

„Minden, amit akarok

Szerelem, ha akarom

Lazulás, ha akarom

Kajálás, ha akarom

Piálás, ha akarom

Narkózis, ha akarom

A többi marhaság”

916x9g72n5l.jpg

1952-53-ban, Jack Kerouac Amerikában csavargott. Eközben, noteszekbe jegyezte gondolatait. Spontán próza verseket, vázlatokat, szkeccseket írt.

Ezek a rövid szövegek beszámolnak utazásairól New Yorkban, Észak-Karolinában, a Massachusetts-beli Lowellban (Kerouac szülőhelye), San Franciscoban, Denverben, Kansasben, Mexikóban. Megfigyeléseit és elmélkedéseit írja le művészetről és az életről.

A verseket gyakran úgy fűzi össze, hogy egy kis történet, vagy útleírás kerekedjen belőlük. A Vázlatok könyve bensőséges és transzcendentális bepillantást enged a huszadik század egyik legeredetibb hangot képviselő Kerouac, irodalmi és szellemi fejlődésének kulcsfontosságú időszakában.

Éppen ebben az időben születik lánya, Janet Michelle "Jan" Kerouac, aki egész életében apja árnyékában és szeretethiányban élt. Kétség nem férhet hozzá, hogy örökölte apja tehetségét, ugyanakkor traumáit is.

jan_kerouac.jpg

Jan Kerouac (1952 – 1996)

Így aztán nem csoda, hogy ezt a versét megírta:

Jan Kerouac

Natasa

 

 

Óó - a sivár-fehér fényesség

Csillogó a retina

Szállni sóhajnyit múltbéli emlékekbe

Egy fuvallat a dzsungelből

 

Komor mocsár rejtélye

Süppedő sötét kebelének

Párnáiban becsesen rothad

Hazugságom félkész gyümölcse

 

Újra az esőerdő talaján

Banánpálma árnya alatt

Északi fénybe csomagolva

Rózsaszín bokái keresztben

 

Várakozás a Bardo*-béli álomra

Végetérő fénytelen üresség

Leonine homuncula**

Eldugott, hevenyészett ácsműhelyben

 

Értelmetlen álmaiban

Az őrült mexikói éjszaka

Csaholó kutya-kórusa

A Skorpiók Földjén

 

Vajon hallja-e azt a zajt

Pálmalevél-feloldódás a perzselő holdban

Lustán, a törékeny ujjak között pihen,

Vagy kecske-ember vihog a lépcsőkön

 

Ki hozta a félelem üzeneteit

A testetlen maják szelével

Oly közeliek - az ősrégi, szőtt

Bambusz ajtók, miközben

 

Ő még meg sem született?

Bennszülött nők, jajveszékelve csapják

Ruháikat a lagúna parti szikláihoz

És kakasok sírnak délben

 

Most záporeső hull - öntözve

Számtalan mamut levelet

Ebben a szakadatlan zajban, a

Trópusi könnyzivatarban

 

Vért ont és tejet

Ami beömölve a cápák öblébe

Áramol az iszapos sziklák körül

Alatta alábukó páfrány hintáz

 

Pókok lese és gyíkok versenye

A skorpiók keringője

"A bátorság kígyói***"

Miféle álkémia ez!

 

Foltok az Azték homokban

Ananász méhlepény és magzatvíz könnyek

És a ráncos magzat bőre

Akár a kibontakozó levelek . . . ##

 

*köztes állapot térbeli megnevezése a földi és túlvilági lét között, a buddhista hitvilág szerint

**Alkímiával (kémcsőben) előállított, kis termetű, oroszlánszerű ember

***"Los gulebras son bravos"

 

/Saját fordítás,2016/

 

A bejegyzés trackback címe:

https://paphnutius.blog.hu/api/trackback/id/tr416296774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása