Vadvízország

Gondolatok a Tófarokban

Megrekedt az idő.

Halovány selyemszálai durva kenderkötelekké vastagodtak.

Hajókötelek hatalmas hurkokkal.

Nem kikötő ez, inkább temető, Vadvízországnak álcázva.

Nem holtak laknak itt, csupán gubacsba zárult, megsárgult lelkek.

Nem Dante pokla lett a Földön, más halál ez, nem pestis.

Ez rosszabb. Elbutít. Észre sem veszed, mit kockáztatsz.

Ki oszt halált, e lilaköd világban?

Ki fog nevetni, ha vége lesz?

Hol az a Dante, aki mindezt leírja?

Tata, 2021