Derek Walcott
Szeresd magad újra
Egyszer eljön majd a nap,
amikor magasztos hangulatban
köszöntöd magadban az újjászületésed.
Állsz lelked kapujában, belső tükröd előtt,
és mosolyod úgy tetszik, mintha egy másik emberé lenne. Üdvözlöd,
hellyel kínálod, és azt mondod: Egyél!
Újra szeretni fogod az idegent, aki voltál.
Kínáld borral és kenyérrel! Töltsd meg melegséggel a szívét,
mert szeretett téged
mióta megszülettél, miközben te mellőzted
mások miatt. Ám ő mindig hitt benned.
Vedd hát le szerelmes leveleid a polcról,
a fényképeket, a sóhajokkal teli naplód,
és lassan letisztul a tükörben az arcod.
Hát ülj le, és ünnepeld meg magad!
*
A nyár derekán, Tobagón
Elnyújtott napszítta partok.
Fehér izzás.
Egy zöld folyó.
Egy híd,
megperzselt, sárga pálmák
látványa a nyár - altatta házból;
átszendergett augusztus.
Napok, melyeket megbecsültem,
napok, melyeket elvesztettem,
napok, melyeket kinőttem, akár a lányaim,
menedékadó karjaim.
Blues
Azaz öt vagy hat fiatal gyerek
vacsorája fölé görnyedve evett
azon a perzselően forró nyári esten
tőlem nem messze. Kedves
és barátságos hely. Megállok hát.
MacDougal vagy a Christopher
utca fényárban állt.
Egy nyári fesztivál. Vagy valamilyen
szentet ünnepeltek. Nem voltam távol
az otthontól, de nem elég fehér,
egy négernek pedig nem elég sötét.
Addig hittem, hogy mi mindannyian
egyek vagyunk, dígó, nigger, zsidó,
egyébként környék sem egy Central Park.
Talán túlzottan tolakodó voltam? Jól gondolod,
úgy van! Azok összevertek, engem, a sárga-néger-
fekete-kéket.
Úgy ám!. Mindez alatt, ijedtemben
magamhoz vettem egy kést,
Felakasztottam olivazöld, frissen-vásárolt
sportzakómat egy tűzcsapra.
Nem tettem semmit. Harcoltak
egymással, valóban. Az élettől
kaptak néhány pofont,
ez minden. A feka, a nigga
Az arcomat betörték, megsebzett pofám
vérzett, az olivaágas-dzsekim megmenekült
a szakadásoktól és a könnyeimtől,
Lecsúsztam vagy négy lépcsőt.
Elterültem a csatornában,
emlékszem, hogy néhány szemtanú hadonászott
hangoskodva, s az egyik kölyök anyja kiabálta
hogy, „Jackie” vagy „Terry”,
„most aztán elég!”
Ez igazán semmi, ezért.
Nem kapnak elég szeretetet.
Tudod, ezek nem ölnének
meg. Csak durván játszanak,
mint a fiatal amerikaiak néha.
Az eset megtanított valamire
a szeretetről. Ha már túlélted,
felejtsd el.
Mindhárom vers saját fordításom, az életrajzot a Wikipédia alapján írtam.
Derek Walcott (1930 - 2017) Santa Lucián született, angol nyelven író költő, drámai író, Nobel díjas irodalom professzor
Derek Walcott 1930. január 23-án született Castries városkában, Santa Lucia szigetén, amely a Karib térség déli részén, az Antillákon fekszik. Egykori brit koronagyarmat. Az elszigetelt kis vulkáni szigeten való lét és a brit hagyományok erősen befolyásolták életszemléletét.
Mindkét nagyanyja rabszolgák leszármazottjai. Apja egy cseh festőművész. 31 éves korában halt meg, amikor anyjuk az ikrekkel terhes volt, heveny csecs-nyúlvány gyulladásban, ami a középfültő gyulladás végzetes szövődménye. Ő is írt verseket. Anyja vezette a város metodista iskoláját, művészet és költészetkedvelő. Bátyja Roderick Walcott drámaíró lett. Nővére, Pamela.
Walcott háromszor házasodott és vált el, 1976-ig. Feleségei Fay Moston, titkárnő, Margaret Maillard, szociális gondozó és Norline Metivier. Gyermekei: Peter Walcott, Elizabeth Walcott-Hackshaw, Anna Walcott-Hardy. Derek a St. Mary's College elvégzése után Jamaicába ment a Nyugat-Indiai Egyetemre. 1953-ban Trinidadra költözött, ahol színházi- és művészeti kritikusként, újságíróként és tanárként dolgozott.
Első versét 14 éves korában publikálta a Voice of St Lucia nevű helyi lapban. 1948-ban, 18 éves korában jelent meg első verseskötete (25 Poems), majd még kettő (Epitaph for the Young: Xll Cantos, 1949 és Poems, 1951). Az igazi áttörést az első versválogatása hozta meg neki (In a Green Night: Poems 1948—60), 1962-ben.
1959-ben alapította a Trinidad Theatre Workshop-ot, amely színpadra állította számos korai darabját. Ebben az időszakban (1950-1958) már 7 színházi darab szerzője.
A ’60-as években megjelent további 3 verseskötete: Selected Poems(1964), The Castaway and Other Poems (1965), The Gulf and Other Poems (1969). 1969-ben a Cholmondeley Award, az első igazi díja. 1970-ben írt darabja (Dream on Monkey Mountain) az NBC-TV gondozásában került bemutatásra, majd a Broadway-ra is eljutott. Ezért a darabjáért Obie díjat kapott a legjobb nem amerikai alkotás díját, majd 1972-ben az Officer of the Order of the British Empire brit kormánykitüntetést.
Sok éven keresztül, megosztotta idejét az otthona, Trinidad és a Boston University között, ahol irodalmat és szépírást tanított. Az egyetemen megszervezi a színjátszó kört, 1981-ben. Még ebben az évben MacArthur Foundation tehetség díját kapja. Barátságba kerül az orosz emigráns Joseph Brodsky-val és az ír, szintén az egyetemen tanító Seamus Heaney-vel. 2007-es nyugdíjba vonulásáig itt tanít. Ez idő alatt folyamatosan jelennek meg verseskötetei és darabjai. 1988-ban a Királynő jutalmazta Aranyéremmel (Queen's Gold Medal for Poetry), majd az Arts Council of Wales International Writers Prize írói díját kapta.
1990-ben jelent meg főműve, a Omeros című eposz, melynek alakjait az Iliászból vette. A The Washington Post és a The New York Times az 1990-es év könyvének választotta és megkapta W. H. Smith Literary Award irodalmi díjat is.
1992-ben Irodalmi Nobel díjat kapott, másodikként a Karibi térségből.
Fiatal korában rajzolt és festett Harold Simmons támogatásával. Leginkább Cézanne és Giorgione hatott rá. Jóval később alkotásaiból kiállítást rendezett az Anita Shapolsky Gallery, New York-ban, 2007-ben.
2004-ben életmű díjat kap (Anisfield-Wolf Book Award for Lifetime Achievement).
Költészetére nagy hatást gyakorolt T. S. Eliot és Ezra Pound modernista szemlélete.
Néhány versválogatását saját vízfestményeivel illusztrálta: Tiepolo’s Hound (2000), The Prodigal (2004) és a White Egrets (2010), amelyikért T.S. Eliot Prize díjat, valamint OCM Bocas Prize for Caribbean Literature kapott 2011-ben.
2008-ban az Essexi Egyetem díszdoktorává avatják. Egy három éves egyetemi kurzussorozat következett University of Alberta (2009), a költészet professzora a University of Essex-n (2010) és az Oxfordi Egyetemen is kandidált költészeti professzornak (2009), de nem nyerte el. Az eset nagy visszhangot keltett pro és kontra, a művészeti körökben.
2014-es válogatás kötete a The Poetry of Derek Walcott 1948–2013
Halála előtt az University of Essex költészet professzora.
2015-ös életmű díja, a Griffin Trust For Excellence In Poetry Lifetime Recognition Award.
2017-ben Santa Lucián hunyt el 87 éves korában.
