Henry David Thoreau (USA, Massachusetts, Concord, 1817. július 12. – 1862. május 6.) amerikai író, filozófus

„Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpusztítani mindazt, ami nem volt. Élek, hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem.”

Részlet a leghíresebb könyvéből, Walden

A vers volt az életem

A vers volt az életem, meg kellett volna írjam,

De megélni és leírni is egyszerre, nem bírtam.

Az őszi nap vagyok 

A Természet néha megérzi az elmúlást magában

-- nem az Apja, az Anyja moccan lágyan

testében, és lassan halhatatlanná válik

általa. Időről időre, kiköveteli

rokonságunk, és néhány cseppet

a vénáiból, titokban belénk cseppent.

Én vagyok az őszi nap,

viharos őszi szelek bántanak;

Mikor a mogyoró meghozza virágaim,

Vagy érett szőlő húzza lugasaim?

Mikor eljő a szüret, vagy a vadász-hold

Az éjjelem ép éjfélbe forduló?

Színem sárgába fordult, fonnyadom,

S édes húsom rejti magom.

Árbocom lerogy pudvás törzsem gyenge,

A tél hangulata leselkedik már benne,

És a hervadt levelek susogása

Sűrűsödő bánatom szimfóniája...

1841-ben a filozófus Emerson házában élt, és ezermesterként dolgozott. Itt találkozott Mary Russellel, aki két nyarat is itt töltött. Szerelmes lett belé és verset írt neki. De a lány végül Henry egy harvardi osztálytársához ment hozzá. Így fakadt ki egy versben:

Valóban. Valóban elmondani nem tudom

Valóban. Valóban elmondani nem tudom,

hogy tehetném jól, töprengek nagyon.

Melyiket volt könnyebb kijelenteni:

szívemből gyűlölni, avagy szívemből szeretni?

Biztosan, de biztosan fáj hallani az igazságot,

Mikor mondom, mit teszel, attól majdnem hányok.

Ó, szívemből utállak téged,

örülnék, ha megölne a méreg.

Tán akaratommal ellenkezel néha.

Drága barátném, tán még kedvellek, te léha.

De tetted szerelmünkre árulás volt,

Isten előtt esett szégyenfolt!

Szemernyi esély sincs néked,

hogy a gyűlölet enyhüljön, s béküljek véled.

Thoreau bio

1817. július 12-én született az Egyesült Államokban, a Massachusetts állambeli Concordban. Gyakorlatilag egész életét ebben a városban, vagy környékén élte le. Rövid élete is itt végződött 1862. május 6-án. Apja, John Thoreau egy ceruzagyártó. anyja Cynthia Dunbar Thoreau. David Henry névre keresztelték, de szülei csak Henrynek hívták.

Érdekesség, hogy amikor nagykorú lett elkezdte fordítva használni a nevét, így: Henry David. Hivatalosan soha nem változtatta meg, mégis ezután így használta, és így is maradt fenn. 3 testvére volt. Az 5 évvel idősebb Helen, a 2 évvel idősebb John Jr, és a 2 évvel fiatalabb Sophia. 1821-ben a család Bostonba költözött, majd 1823-ba vissza Concordba. 16 évesen a Harvard Collage-ba ment, nagyapja alma materébe. Az egyetemen, Thoreau latin és görög nyelvtant tanult, valamint matematikát, angol nyelvet, történelmet, filozófiát, és négy különböző modern nyelvet. Nagy hasznát vette a Harvard könyvtárának 1837-ben. Ezt követően Concordba ment tanítani, de csak két hétre, mert a diákjai feljelentették diákverés miatt, ezért elbocsájtották. Még ebben az évben lapot alapított, és összebarátkozott Ralph Waldo Emersonnal, a filozófussal, és William Ellery Channingel, Követőjévé vált transzcendentalizmusnak.

Emerson ajánlólevelével Maine-be utazott, egy magániskolába tanítani. Nem sikerült azonban állást találnia, ezért visszautazott Concorba, ahol bátyja, John nyitott iskolát. Itt tanított 3 évig. A Concord Academy népszerű iskola volt. Mindketten ugyanabba a lányba, Ellen Seawall-be lettek szerelmesek. A lány apja nem vette jó néven Henry transzcendentalista elveit, ezért eltiltotta tőle a lányt. Ezzel egy időben testvére megbetegedett és abbahagyta a tanítást. Henry nem akarta egyedül vinni az iskolát. 1841-ben Emerson házában élt, és ezermesterként dolgozott.

Itt találkozott Mary Russellel, aki két nyarat is itt töltött. Szerelmes lett belé és verset írt neki. De a lány végül Henry egy harvardi osztálytársához ment hozzá. 1842-ben bátyja, a kezei közt halt meg. 1843-ban Emerson testvérének gyermekeit tanítja a Staten Island-en. Majd hazatér és megírja egyik 1839-es kenu túrájának történetét Johnnal, mely egy útikönyv, élménybeszámoló, költészeti és filozófiai mű egyben: A Week on the Concord and Merrimack Rivers. Felismerte, hogy életében sok a zavaró tényező, nem tud összpontosítani az írásra. Thoreau döntött, hogy egyszerűsíti az életét. Épít egy egyszerű faházat a Walden-tó partján, mintegy másfél mérföldre Concord központjától. 1845-ben költözött be a bungalóba és kéthetente járt csak emberek közé, vásárolni.

Walden tó

Két évig élt ott. 1846 végén ment első mainei utazására, melyet még kettő követett. Ebből született a Maine Woods című esszésorozata. 1846-ban polgári engedetlenség miatt egy napot börtönben töltött, amiért nem volt hajlandó adót fizetni a rabszolgaságot támogató és Mexikót támadó Egyesült Államoknak. Az 1849-ben megjelent A polgári engedetlenség iránti kötelességről című művében rámutat, hogy szerinte egy magasabb rendű törvény alapján minden embernek kötelessége megtagadni az együttműködést és elviselni az ezzel járó büntetést, ha az állam igazságtalan politikát folytat.

Thoreau bungalójának rekonstrukciója

Emerson tanítványa volt. Hívei őt tartják a legelső amerikai környezetvédőnek és a polgári engedetlenség filozófiai megalapozójának. Emerson gondolatait továbbvíve a természettel való összeolvadást hirdette, illetve a demokratikus eszmék valóra váltását követelte. Az új-angliai transzcendentalista irodalmi-filozófiai mozgalomnak volt tagja. Természethez fűződő viszonyáról jelent meg 1854-ben Walden című kötete.

Gyűjtögetésből, halászatból, növénytermesztésből és mások számára végzett fizikai munkából tartotta fönn magát, de ideje nagy részét csendes elmélyüléssel, a természet megfigyelésével és leírásával töltötte. Azt vallotta, hogy a civilizáció rombolja a természetet, és az embert megfosztja attól, hogy figyelmét teljes egészében a lét fontos kérdéseinek szentelhesse; az emberi kultúrának a természethez kell igazodnia. Elveinek sok követője akadt szerte a világban, mint például Mahátma Gandhi, vagy Jack Kerouac is.

Később visszaköltözött a szülői házba és itt is halt meg. 1847 és 1854 között 2000 példányban kiadta a Walden című könyvét, de 300 példány a nyakán maradt. Próbált előadássorozatot, országos turnét szervezni a veszteségei pótlására, de csak szülővárosában voltak rá kíváncsiak.

1854-ben beszédet mondott "Slavery in Massachusetts.", Rabszolgaság Massachusetts-ben címmel. Bár nem volt tagja egyetlen halálbüntetés megszüntetését követelő társaságnak, de ellenezte azt. A későbbiekben még két nevezetes beszéde volt a rabszolgaság ellen: "Plea for Captain John Brown," és "The Last Days of John Brown." John Brown a Harper’s Ferry események előidézője volt. Ez az esemény nevezetes az amerikai történelemben.

Thoreau tuberkulózisban szenvedett. Újságírásában a tudományosan alátámasztott naturalisztikus nézetek kifejtése egyre nagyobb teret kapott. 1858-ban jelenteti meg nézeteit az Atlantic Monthlyban, Maine-ban. James Russell Lowell, akivel Thoreau már régen vitás kapcsolatban volt, egyébként szerkesztője a kiadványnak, törölt egy mondatot az írásából, istenkáromlónak minősítve azt. Thoreau soha többet nem volt hajlandó beszélni vele. A Ticknor and Fields cég 1859-ben leközölte a Waldent, majd 1861-ben 250 példányban megjelentette. 1861-ben két korábbi könyvét is újranyomták.

1862-ben meghalt. Halála után nem értékelték igazán munkásságát, Emerson imitátornak tartották. A huszadik században végre helyére került, s manapság úgy tekintenek rá, mint az egyik legjelentősebb tizenkilencedik századi amerikai íróra. A Walden és A polgári engedetlenség iránti kötelességről, egy kötetben megjelent, 2008-ban.

Versek - saját fordítás