A naszályi határban sétáltam. Gyönyörű virágok nyíltak a Fényes - patak partján és egy apró tavacska mellett. Sok minden eszembe jutott ott, többek között az is, hogyan lehetne ezt másoknak is megmutatni. Müller Péter könyvét olvastam éppen. Elhatároztam, hogy megpróbálom párosítani a filozófus gondolatait és a fotókba öntött költészetet. Szerkesztés után rájöttem, hogy szépen összefonódtak, akár egy illatos, frissen sült kalács.
Vissza tudod idézni magadban azt a pillanatot, amikor hirtelen tanújává váltál a saját életednek? … Minden önismeretnek … fölvillanása ez – amikor rádöbbenünk, hogy van bennünk élő Látó, aki néz…
És lát.
És szeret.
/A benned élő Látó, részlet/
A mai ember legnagyobb tragédiája, hogy nem lát befelé. Nem is tudja, hogyan kell „befelé nézni”. Ezért az elintézetlen lelki gondjait kívül akarja rendezni. Abban a tévhitben él, hogy a másokhoz való jósága pótolhatja az önmagához valójóságot.
És hogy mások szeretete föloldhatja az önmagával való rossz viszonyt.
Ez minden képmutatásnak, boldogtalanságnak és önáltatásnak a melegágya.
/Nézz magadba!/
Ahol nincs barátság, ott nincs közösség!
Sem népben, sem nemzetben … , de még egy családban sincs.
Ott mindenki csak magának és a másik ellen él.
/Örök törvény, részlet/
Egyetlen jó szó megváltoztathatja bensőd szomorú időjárását. Elkergeti felhőidet. Te is ritkán kapod meg?
/Egy jó szó/
A lélek nem öregszik meg.
A barátságképes emberek nem untak meg élni! Nem untak meg embernek lenni. Újra és újra rádöbbennek az ezerszer látott virágra, és azt mondják: Jé!
A zen úgy hívja ezt: a „kezdők szelleme”.
/Öregkori barátságok, részlet/
Angyalok szeretetét úgy hívják: barátság.
Istennek barátja volt Ábrahám, Jákob és Mózes.
És Krisztus is így hívta tanítványait:
„Barátaim!”
Van a szóban valami nagyon emberi.
/Az angyalok szeretete/
Az Isten-ember kapcsolat … a legbensőbb Önmagunkkal való viszonyunk.
Mindenki magában hordja Urát.
/Isten-élmény, részlet/
Akiben a „Lelkem a barátom” élménye felvillant, soha nincs egyedül. Van kivel megbeszélni a dolgát, és számíthat rá bajban. Társa van akkor is, ha egy barlangban él. (…)
/Örök útitárs, részlet/
Félünk szeretni. És nem alaptalanul. Levetni az önzés páncélját s meztelennek maradni mások között, közönyös és könyörtelen én-őrültek között, veszedelmes. (…)
/Félünk szeretni., részlet/ 
Minden hely megszentelődik, ahol boldog voltál. (…)
/Szent helyek, részlet/
Mindenkinek saját magánszíve van. Csak neki ver. A szeretet a magánszívek titkos összekötöttsége.
/Szikrák, részlet/ 
A szeretet „boldog lelkek tánca”. Időtlen ringás.
/Szikrák, részlet/ 
… a szó, hogy „gondviselés”, nincs is a Bibliában.
„providencia” van – ami isteni előrelátást, előretudást jelent.
/Gondviselés, részlet/
„Anyukám mellett minden ember idegen” – mondta egy idősebb férfi.
Ez is van, sajnos, ha valakinek jó anyja volt.
Felnőni azt jelenti, hogy előbb-utóbb árvák leszünk.
Ezután idegen világban járunk, és hidegebb lesz körülöttünk. Nem lesz, aki bajunkat meghallgassa, legfeljebb a hitvesünk, a barátunk, vagy pénzért egy pszichológus.
Megérteni azonban nem tudnak, mert ahhoz olyan sejtekig menő együtt-érzés, együtt-vérzés kell, amelyet csakis az „anyukám” élt át.
Sokáig közös szívünk volt.
/Valahol mindenki gyerek marad/ 
(…) Amikor átugrunk a közöttünk lévő szakadékon: ez a szeretet.
/Ugrás a szakadék felett, részlet/
A szövegrészletek Müller Péter Szeretetről, szerelemről, szeretkezésről című kötetéből valók.
