A lélek, testünk vegyi folyamatait alkímiára változtatja. Ő az a mágus, aki ugyanabból az anyagból, más tulajdonságokkal bíró anyagot tud előállítani. Legyen itt példának az oxigén. Az oxigén nélkülözhetetlen része az életünknek. Mégis akár árthat is nekünk. Ezt hívom én az oxigén-paradoxonnak.

Az oxigén-paradoxon

Minden lélegzet egy apró láng, ami életben tart és felmelegít. Minden sóhajtás egy apró jégcsepp, ami a lángot szeretné kioltani. Mindkettő egy levegővétel, ami oxigént ad. Mégis, amíg az egyik táplálja az életet, a másik az életre tör. Amíg az egyik örömet okoz, a másik elveszi az életkedved. Ezért nem mindegy, hogyan veszel levegőt. Gondoktól szorongva, sóhajtozva, vagy örömtől, pozitív gondolatoktól felszaporodott pulzussal. Azt is mondhatnánk, az oxigén egyszer élet, máskor méreg. A lélek transzformálja életkedvé, vagy méreggé. Rejtélyek és ellentmondások lakoznak bennünk.