Axl Rose

Motherfucker

Nyelv/félre/értések

A magyarok magyarul beszélnek. Főleg az idősebbek. Tanultak még oroszul és eszperantóul. Ám az orosz nyelvet mindenki elfelejtette egy évvel tanulmányai befejezése után, eszperantóul pedig a levelező partnertől kapott utolsó levél után két héttel. A szerencsésebbek megismerkedtek egyéb nyugati nyelvekkel is, de a nép egészére nézve ezek száma elenyészőnek volt tekinthető. A nyelvi kultúrát csak a nyelvtanárok, idegenvezetők és diplomaták ápolták.

Napjainkban, több mint 20 évvel a rendszerváltozás után, valamit már változott a helyzet, de igazi fejlődés a nyelvismeret területén, az egész népességre vetítve nem mutatható ki. Számomra az jelentene változást, ha a magyarok legalább fele beszélne legalább egy idegen nyelvet. A Trianoni tragikus országszabdalás után, majd a népességcserék miatt, alig maradtak nemzetiségek az országban. Azok is asszimilálódásra kényszerültek. Hányszor hallottam gyermekkoromban, hogy rászóltak a svábokra, vagy tótokra, hogy magyarul beszéljenek. Nem lenne baj, ha beszélnénk a Kárpát-medencében élő népek nyelveit. Román, szerb, horvát, szlovák, német nyelvet beszélnek a velünk-körülöttünk élők. Ha csak ilyen származású, vagy ilyen házassági kapcsolatban lévők ápolnák nyelvi hagyományaikat, már az is pozitív hatású lenne. A világnyelvek ismerete pedig gazdasági szempontból is fontos.

Utazási lehetőségeink, szokásaink jelentősen átalakultak. Ám ezzel a fejlődéssel nem tartott lépést nyelvismereti kultúránk. Ez a körülmény számos problematikus, vagy mulatságos történet okozójává vált.

Jómagam is kerültem kellemetlen szituációba, borzalmas angol kiejtésem miatt a ’80-as évek elején. Egy athéni lemezboltban próbáltam kincseket keresni. A zeneáruház kétszintes volt és teljesen elvarázsolt a választékával. Céltalan ténfergésem a sorok között, az eladó hamar kiszúrta, hozzám lépett és megkérdezte, hogy mit keresek. Kérdését értettem és magyar kiejtéssel válaszoltam, hogy „dzsoni winter”-t. Ő zavartan rám nézett. Hogyan kérhetek olyat, amit ő nem ismer? Két további kísérletet tettem, mire felderült az arca és felkiáltott, mint a kvízjátékos, aki rájött az elsőre megoldhatatlannak tűnő nyelvi feladvány megfejtésére: „áááá… dzsáni vintő, dáblju letter on dö försztfló”! (Á, W az első emeleten!).

Nem akarok nagyon elkalandozni, de még egy hasonló eset kikívánkozik belőlem, ugyanerről az utazásról. A velem utazó fiú szinte egy szót sem beszélt angolul, ám magas igénnyel támaszkodott az én gyér angolomra, ami néha bizony már terhes volt számomra. Ezért egyszer elhatároztam, hogy ő fogja vacsorarendelésünket intézni. Én, mint a néma kacsa, csak ülni fogok. Így is történt. A hősies görög pincér, angolul, majd németül próbálkozott értetlenkedő barátommal. Majd bizonytalanul rákérdezett a francia, a spanyol nyelvre. Én már alig bírtam ki hangos nevetés nélkül. A pincér egyre jobban zavarba jött, azt hitte bolondozunk vele. Ám ezzel a zavarral együtt barátom szégyenérzete is nőtt, és beugrott a régen felejtésbe tett orosz, amit szerintem ezen alkalommal használt először és felteszem utoljára is éles helyzetben. Tehát kissé mérges hangvétellel megkérdezte a zavart görögöt: Tü gavaris pá russzki? A pincér már teljesen elbizonytalanodott, amit társam kihasználva végső csapást mért rá, vagyis így folytatta: „Pá kínai?” Ekkor kitört belőlem a röhögés. A pincér már szinte kérlelt a szemével, hogy szólaljak már meg végre, így rendeltem angolul két Metaxát és két Heinekent.

Nem szándékom minden ismerős hasonló eseteit leírni, de egy gyöngyszemnek nem tudok ellenállni. A 90-es évek a rockzenében a Guns ’n’ Roses-é volt. Új lemezükkel meghódították a világot, eladási statisztikáik a csúcsokat döntögették. Az énekes Axl Rose népszerűsége a legnagyobb ikonokkal vetekedett. Nagy ritkaság volt, hogy amerikai zenekar fénykorában eljut a magyar közönség elé, de ez is megtörtént. Ismerősöm kisfia, nagy rajongója az együttesnek, de sem koránál, sem anyagi helyzetüknél fogva nem mehetett el a Népstadionban rendezett koncertjükre. Eljött a nyári üdülésük ideje, szokás szerint Siófokon a vállalati üdülőben. Ilyenkor rendszeres program volt délelőttönként a piac meglátogatása. A kiskamasz már első alkalommal kiszúrta a fekete pólót Axl Rose-al. Addig rágta anyja fülét, míg megkapta az ereklyét. Aznap nem kellett neki könyörögni, hogy az este anyukájával végigsétáljon a siófoki korzón. Még nem olyan régen sétáltak, amikor az anyának feltűnt, hogy megnézik őket, sőt egy-egy negatív megjegyzést is hallott, bár először nem gondolta, hogy ezeknek ő a címzettje. Aztán eljött az a pillanat is, amire végképp nem számított. Hozzálépett egy felháborodott hölgy és azt mondta:

- Na, de anyuka! Milyen pólót adott a gyermekére? Tudja maga egyáltalán, hogy mi van a gyermeke hátára írva?

Eddig csak a póló elejét nézte, nem talált rajta semmi kivetnivalót. Hát megnézte a hátulját is. Ez állt rajta:

„GUNS ’N’ROSES

THE

MOTHERFUCKER

WORLD

TOUR”

Szóval a motherfucker verte ki a biztosítékot! Aki akarja, lefordítja, bár ezen a szinten már a legtöbben beszélik az angolt.

Az anyuka nagyon kellemetlenül érezte magát, arra gondolt, hogy egy vérfertőzéses kapcsolatot hirdet a fia. Ám ez a történet nem érne annyit, ha nem lenne benne még egy csavar, ha egy nála az angolt jobban tudó és Axl Rose – ért rajongó kollégája az üdülőben fel nem világosítja, hogy ennek a szónak a jelentése nem az. Ezt a szóösszetételt nem szabad tükörfordítani, ugyanis a Gun ’N’ Roses dal megidézett része, amelyről a turnét elnevezték így szól:

„Get The Money Motherfucker

'Cause I Got No More Patience”

„A szemeteskukából élek,

Mert már nem tűr el senki.”

Tata, 2012. 12. 29.

Vége