60 év, 60 emlékmorzsa 3.

21-25

21

12-15 éveim alatt

Minden hétköznap este 6-kor az utcán a helyem. Így van már ez 12 éves korom óta. Essen az eső, vagy történjen bármi is. Ott jön legjobban a Sokol rádiómon, a Radio Luxembourgh adása a középhullámon és kezdődik a BBC esti kislemez slágerlistája. Már napi szinten vagyok képben az angol slágereket illetően. Viszont egyáltalán nem tudok angolul. Egy füzetbe kezdem leírni fonetikusan az együttesek, énekesek neveit és a dalok címeit. Aztán felfedezem, hogy a Rádió–tévé újságban helyesen leírva megtalálhatom az együttesek neveit, mivel a hétfő, szerda, pénteki napokon sugárzott Slágerkoktél, a kedd és csütörtöki napokon adott Melódiakoktél, a hétfői Slágermúzeum és a szerdai Tip-top parádé műsorában sugárzott dalokat közlik. Sajnos a dalok címeit magyarra fordítva írják. Ezen füzetekből ma is őrzök egy-kettőt. Aztán lassan az angol nyelv is kezd rám ragadni.

Apropó rádió:

Anyám rosszallóan mondja apámnak: Pityu, halkíts egy kicsit a rádión! Mindenki hallja, hogy a Szabad Európát hallgatjuk. …és valóban, a Forgó színpadot, a Tinédzser partit, a Rock mestereit mindig hallgatom, apám az elsőt és a politikai műsorokat. A szív küldi elmés-humoros jeligéi még mindig a fülembe csengenek, valamint a bejelentkező szöveg:

„Itt Cseke László beszél, a Tinédzser partit hallják, a 25, 31, 41 és 49 méteres rövidhullámon"

és a Forgó színpad szignálja -Happy days are here again / The skies above are clear again / So let's sing a song of cheer again / Happy days are here again. Időnként még mostanában is meghallgatom.

22

Jóga gyakorlatokat végzek a nagyszoba szőnyegén. Apám szerezte a fényképekkel gazdagon illusztrált jóga könyvet. Sok nyaktörőt meg tudok már csinálni, a fejenállást gyakorlom éppen. Nem sportolok, igazából semmit. Amikor felvesznek a középiskolába, abba kell hagyjam a kosarazást, az akkor éppen az első osztályba feljutó Oroszlányi Bányásznál. Nincs idő a napi szintre nőtt edzésekre, meccsekre eljárni. Hétvégeken kirándulok a Vértesben, gyalog és kerékpárral, néha visszatérek valamelyik gyűjtőhelyre, ahol az iskolával voltam. Esténként futok. Egy este fennakadok a sötétben, egy kivilágítatlan járdaszakaszon, fejmagasságban kifeszített acéldrótban, az éppen épülő városi rendelőintézetnél. Hanyatt vágódom, beverem a fejem és eszméletem vesztem. Megúszom, bár a fejem hátsó része egy hatalmas duzzanat és a fogínyem is csúnyán sérül, mert a drót éppen szájmagasságban akaszt meg. Leszokom az esti futásokról, pedig nagyon élvezem. Telente sí tornázom. Az ORF tévében ősztől sítornát közvetítenek napi szinten. Könnyedén végigcsinálom, bár soha nem tanulok meg síelni. Drága sport.

23

1980 január. A híre már megelőzte, így zsebpénzem összegyűjtve jegyet váltok a Hair majdnem összes előadására az Oroszlányi Ady Endre filmszínházba. Aztán még megnézem máshol is, több tatabányai moziban. A film betétdalait azóta is hallgatom. Első időkben az Aquarius, a Sodomy, a Hair, a Manchester England, az I Got Life és a nagy finálé, a The Flesh Failures/Let the Sunshine In voltak a kedvencek. Később a Good Morning Starshine és a blues dalok voltak a favorizáltak, mostanában a fantasztikus énektudást igénylő Easy to Be Hard-ot hallhatom a legszívesebben.

Még egy film volt rám ekkora hatással azokból az időkből a Jézus Krisztus szupersztár, amire már nagyon vágytam. Sokkal korábban, a ’70-es évek közepén, elnyűtt kazettán tudtam megszerezni a rockopera részleteit egy budapesti sráctól, de az egész neki sem volt meg.

Ehhez csupán egy utolsó adalékot adnék. Az eredeti musicalt 1971-ben, a filmet 1973-ban mutatták be Amerikában. Magyarországi bemutató 1983.

Haverok, buli, Fanta /? az akkor még nem volt Magyarországon/

24

1980. Fekete bárányok fesztivál az Óbudai hajógyári szigeten. Az első igazi rockfesztivál, amin részt veszek. AE Bizottság, Beatrice, Hobo Blues Band, P Mobil. Találkozom Barnival, az ex-oroszlányi lánnyal, aki Csornáról keveredik oda. Együtt vagyunk végig. Este már fázik. Ráadom a keresztanyám által kötött pulóverem. Kedvelem ezt a lányt. Oroszlányon is többször megkeres. Aztán elsodorja az idő. Majd 25 év múlva futok vele össze Győrben. Én már Zsuzsival. Odasúgja: még megvan a pulóver. Később azt írja, ez már a facebook korszakban van, hogy a pulóverem Kanadába került. Mindegy is. Hát így kötnek össze pulóverek korszakokat és távoli helyeket.

Hamarosan újabb ikonikus fesztiválok szerveződnek, mint a Fekete bárány 2, a Dorogi rockfesztivál, a pilisborosjenői Fenevad fesztivál, amely egy horror film forgatáshoz használt helyszínként szolgált. Mindegyik külön történet…

25

Bánya. Hova mehetnék Oroszlányon, a szakmámmal? Dolgozni kell. XX-as akna. Földalatti fúrós beosztás. A hajam már szépen nő. A Hair Bergerének kinézete a cél. Meglesz. A göndörsége ugyanolyan. A hossza, az idő múlásával megoldódik. A bányában mindenkinek van egy beceneve. A bányászok nagyon találó neveket találnak ki. Nekem természetesen a hajam kerül a keresztelés célpontjába. Végső nevem egy hosszú transzformáció után nyeri el végleges változatát. Népszerű vagyok. Mindenki akar nekem becenevet adni. Lobonc, hippi, hobó, hobi (hobó becézett, kedveskedő változata), kócos. Az utóbbi lett a rögzült változat. Még a főnökök is így hívtak. Sőt, voltak, akik azt hitték ez a vezetéknevem. Egyszer egy aknász le akart vonatni 1 órát a munkabéremből, mert szerinte korán mentem a kas alá. Fel akarta írni a nevem. Azt mondja: Hogy is hívják magát? Kócos mi? Mondom: Kócos István. Másnap megkeres. Maga átb.szott engem! Olyan munkavállaló nincs is, hogy Kócos! Felháborodottan válaszolom: Maga mondta, nem én! Nem tudja még a beosztottjai nevét sem? Az ügynek ezzel vége lett.

folyt. köv.