Veres, avagy vörös
60+ / 63. történet
Valamikor a kétezres évek közepén történhetett. Vasárnap délelőtt leültem egy kávéra a televízió elé és kapcsolgatni kezdtem. Az ATV-hez érve belecsöppentem a Hit Gyülekezete hétvégi összejövetelébe. A lelkész, Németh Sándor bibliai szövegeket magyarázott. Egyszer csak megütötte a fülemet valami:
„A Fáraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harczosai belefúltak a veres tengerbe.” *
Veres tenger? Biztos csak nyelvbotlás. Egy szónok is hibázhat. Már el is felejtettem volna az egészet, amikor újra hallom:
„Ennekutánna elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertől, és menének Súr puszta felé; három napig menének a pusztában és nem találának vizet.” **
Gondolkodóba estem. Tényleg, akkor veres, vagy vörös. Szerintem értelmezésben nincs különbség a kettő között, inkább a veres régiesebb, a vörös pedig mostanság használatosabb. Persze vannak olyan esetek, amikor már csak az egyiket használjuk. Például sohasem mondjuk, hogy veresbor, vagy vereshagyma, pedig: „van veres hagyma, a tarisznyába”.
Mindjárt beugrott Krúdy regénye a Vörös postakocsi és gyerekkorom egyik kedvenc könyve a Vörös hegyek indiánjai. Akkor mégiscsak vörös?
Ekkor jutott eszembe, hogy van néhány település- és vezetéknevünk, amelyekben a különböző változatok megőrződtek. Példának okául Pilisvörösvár és Veresegyháza, Vörösmart, Verespatak, illetve Vörösmarty, Weöres Sándor az irodalom nagyjainak névsorából. S, hogy folytassam a tulajdonnevekben fellelhető változatokat, ne maradjon ki a zene sem.
Veres Mariska, magyar származású holland énekesnő, dalszövegíró, a Shocking Blue énekese, aki azt énekelte a ’70-es években, hogy I’m your Venus és ellenpárként Vörös István, a Prognózis énekese, akitől megtudtuk, hogy Tele van a város szerelemmel és, hogy ez mégiscsak egy Kutyavilág.
Mindezek alapján be kell valljam töredelmesen, hogy a lelkész nem hibázott, amikor Veres-tengert mondott, de mivel egy bibliai történet jelenkorra aktualizálását végezte, a Vörös-tenger változat szerintem célszerűbb lett volna.
Szinte félve írom ide, a vörös-veres egy változatát, a karmazsint. Élénk, kissé kékes árnyalatú sötétpiros. Jules Barbey d'Aurevilly: A karmazsin függöny című novellája, amit nem akárki, Jékely Zoltán fordított magyarra. A progresszív rock stílusteremtő együttese, a King Crimson is ezt a színt kölcsönözte nevéhez. Crimson – karmazsin.
„zúzos, őszhajú dér. Húll a fris rózsa karmazsin ölébe” (Shakespeare: Szentivánéji álom, Ford: Arany János)
Még egy irodalmi példa a veresre is: „a veres homok pereg, oly hajszálvékony a pergése” (Thomas Mann - Doktor Faustus).
Már jó 40 éve tudom, hogy a veres – vörös változatok helyes használata fontos, sőt kiemelt fontosságú! Történt valamikor a ’70-es évek közepén, hogy alma materem nevezetes föld- és bányaméréstan tanára, akit egyébként Veresnek hívtak igen kényes volt arra, hogy diákjai helyesen tanulják meg nevét, és még véletlenül se hívják Vörösnek. Sohasem mulasztotta el a gólyák figyelmét felhívni a különbségre veres és vörös között. Vigyázott is erre mindenki, de aztán véletlenül mégis csak kicsúszott valaki száján a szentségtörő Vörös tanár úr. Hirtelen megfagyott az osztályterem levegője, az idő lelassult, mintha egy mátrix film harcjelenetét látnánk. A sértettben a vérnyomás hatalmas sebességgel emelkedett. Kopaszkás feje színe bíborossá (karmazsin színűvé) változott, mint egy tonzúrát viselő szerzetesé, ha leégett a déli napon. Izzadt orrnyergén, sötét színű SZTK szemüvege előrébb csúszott. A helyzetet már nem oldhatta fel más, mint az a mondat, amely elhíresülten azóta is terjeng azok között, akiket egyszer megfogott a hely szelleme, ott a geológus képzőben, és amely így hangzott:
„Ide figyelj édes fiam! Vörös neked az anyád picsája! Én V.E.R.E.S vagyok!”
* és ** Mózes II. könyve 15. rész, Károli Gáspár fordításában
VÉGE
Saját fotók. Tatán készültek, az Öreg-tó partján, 2023. szeptember elején.
A 2012-ben lejegyzett alaptörténet feldolgozott változata:
Tata, 2023.
