Az idő

Vajon,

hogy nézhet ki

a végtelen sodrú idő?

Én úgy képzelem,

vaskos hajókötél.

Inkább pókselyem,

szürreális fénytörés.

Esetleg

atomokat összetartó húr,

interferenciában kimúló hullám,

mátrix-háló.

Szétfolyó Dali-óra,

gomolygó lila köd,

féreglyuk,

fényalagút.

Időkapuhoz vezető ösvény,

sárga téglás út. Makaróniban a lyuk.

Halványzöld szívószál.

Esti metropoliszban,

tűzkígyóként tekergő kocsisor hátsólámpái.

Most nem szárnyal eléggé a fantáziám.

Ha holnap,

vagy valamikor

folytatnám ezt a gondolatot,

még sok-sok időalteregót tudnék kitalálni.

Persze ez nem változtat semmin.

Az idő ugyanaz marad.

De mi is?

A fotók, a Magas-Tátrában készültek.