Fotó forrása - rimsky_vojensky_tabor_iza_1377281564_kelemantia, TravelGuide,sk
Kelemantia Római Katonai tábor
Iža – Leányvár, Szlovákia
Ha az Által-ér kerékpárút Tata – Neszmély közötti szakaszán bicózunk, könnyen kerülhetünk római ásatások, emlékek közelébe. A tavaly átadott Neszmély – Dunaradvány közötti ingyenes kompjárattal, mintegy 7-8 perc alatt Szlovákiába érünk. Nyugati irányba fordulva, párszáz méter után elérjük azt a kerékpárutat, amely az egykori római határ, a limes mentén épült. 15 km alatt Révkomáromba érhetünk, ami már önmagában is megér egy látogatást, de útközben megcsodálhatunk két római őrtornyot és egy római kori ásatást is.
A Duna ártéri részén haladva sokszor látunk repülő, vadászó gólyát. Ennek a területnek a látványához hozzátartoznak
Két római kori őrtornyot is emeltek Iža község két végén. A kerékpárútról csak az egyik érhető el, de a másik pont olyan. Az izsai római katonai tábor a községtől mintegy 2 km-re, a Duna partján fekszik. A rómaiak több mint kétszáz éves szakadatlan jelenlétének bizonyítéka ez az egyedülálló műemlék. A történelmi eseményeket időszámításunk után az első évszázadtól követhetők itt nyomon.
Az izsai római katonai tábor az ún. limes romanus erődítményrendszer része volt. A Pannónia-provincia északi természetes határát ezen a szakaszon a Duna alkotta. A Dunától északra lévő területen germán törzsek - kvádok és markomannok éltek. A rómaiak Pannónia határainak védelmében a Duna jobb, déli partján erődítményláncot építettek.
A határvonal legfontosabb részeit a római légiók védték. Stratégiailag egyik legjelentősebb határvonal a Vág torkolatával szemben lévő terület volt. Itt szelte át a Dunát az Olaszföldről a Baltikumba vezető ún. Borostyán kereskedelmi út keleti ága. 
Az i. sz. 1 század végén a négy pannóniai légió egyike Brigetióban székelt (a mai Szőny).
Marcus Aurelius császár uralkodása idején a 2. század második felében hosszan tartó háború folyt a rómaiak és a germánok közt, melyet a történelemből markomann háborúk néven ismerünk. Az első római erődítmény Izsán valószínűleg az említett időszakból származik. 
A római hadsereg néhány egysége egyik hadjáratuk alatt ideiglenesen ezen a területen telepedett le. Az említett korszakból származó táborok ma már csupán repülőgépről láthatók Nagyharcsás és Leányvár között. A rómaiak később építettek fel egy ideiglenes tábort Brigetióval szemben, Leányváron. Ez ún. palánktábor volt.
A palánktábort kettős árokrendszer és földsáncok vették körül. Belső területén utcarendben vályogtéglából épített kaszárnyák helyezkedtek el. A kaszárnyákat náddal fedték. Az aránylag jelentős számú legénység feladata volt az anyatábor és a szomszédos római határszakasz védelme a germán törzsek támadásai ellen. A tábor rövid időn belül germán támadásnak esett áldozatul.
A markomann háborúk befejezése után a rómaiak ezen a helyen egy kőtábort építettek az állandó helyőrség számára. Ez mintegy 3 ha területen fekvő hatalmas erődítmény volt. Alaprajzát egy lekerekített sarkú négyzet (172x172 m) képezte, amelynek oldalai a négy világtáj irányába néztek.
A táborfal elérte a 2 m szélességet és 4-5 m magasságot. A táborfalat összesen 20 torony erősítette. Két-két torony védte a kapukat, ezek a négyzet oldalainak közepén helyezkedtek el. A továbbiak a tábor sarkain, valamint a sarkok és kapuk között álltak.
A táborfalhoz belülről földsánc támaszkodott, kívülről két, majd öt árokkal kerítették. A tábor belsejében található épületek az egykori római építészek tervei alapján egységes rendszert alkottak. A tábor központjában álltak a parancsnoki épületek, az északi és déli részen voltak a kaszárnyák, istállók és raktárak.
A tábor délkeleti részében állt a fürdő, de helyet kaptak a műhelyek, kutak, ciszternák és sütőkemencék is. Csupán a nagyobb jelentőségű épületek készültek teljesen kőből. Az épületek többségének csupán az alsó részét rakták kőből, a falak már vályogtéglából épültek. A tetőzetet masszív cserepek fedték. A szükséges építőanyagokat a követ, téglát, meszet a Duna túloldaláról szállították.
Ez az erődítmény több átépítés, ill. rongálás után (legjelentősebb átépítés a 4. században a sarkakhoz és az északi kapuhoz való bástya-hozzáépítés) a rómaiak fennhatóságának hanyatlásáig szolgálta a római hadsereget. Az itt táborozó helyőrség két évszázadon keresztül védte ezt a határszakaszt, ill. Brigetio anyatábort a váratlan germán támadások ellen. Békeidőben a Dunán folyó kereskedelmet ellenőrizte. Bizonyára élénk kereskedelem folyt a germánok és rómaiak között a katonai tábor közelében is.
A 4. század végén, a római impérium hanyatlásának idején a tábort tűzvész pusztította el, s a rómaiak már nem építették újjá. Romjai közé a germánok telepedtek, akik az 5. század első évtizedeiben hagyták el Leányvárt. Az ő távozásukkal az 5. század közepén a tábor is elnéptelenedett.
A középkorban, a török háborúk idején, de az újkorban is a tábor kőfejtőként szolgált. A római tábor köveiből épült részben a komáromi vár, Komárom és Izsa környékén számos templom, lakóház. A rómaiak korából származó várfalakból csupán torzók maradtak. A tábor neve, ill. az állomásozó helyőrség neve sem ismert.
A közelmúltig az izsai római tábort Kelemantia névvel azonosították (Kelemantia, Celemantia, Celamantia). Valószínűleg ez az elnevezés egy kereskedelmi úton fekvő települést jelölt, melyet Claudios Ptolemaios i. sz. 2. századában élt ókori geográfus említ, mint Brigetio melletti települést. A római tábor legkorábbi ábrázolása 1661-ből származik.
Az első régészeti feltárásokra 1906-1909 és 1912-1913 között került sor. 1932-ben a tábor északi részén, majd 1955-56 között, 1957-ben végeztek régészeti feltárásokat. Sikerült a tábor építésének egyes fázisait nyomon követni, analizálni az átépítéseket, meghatározni a tábor épületeinek pontos helyét.
Az ásatás után még 5 kilométer Révkomárom. A bicóút végén kellemes étterem, ahol egy jó hideg csapolt Kofala, vagy sör elfogyasztása után belevethetjük magunkat Révkomárom felfedezésébe.
Forrás:
Szöveg:
TravelGuide,sk
DELTA – a komáromi régió hetilapja, Szlovákia
Saját forrás
Képek: saját
