hullámzik a tavasz
itt a februári tavasz
megdöbbenve látom
hogy kivirágzott az aranyeső
megőrült a világ
a virágok
rovarok teszik a dolguk
kinyílnak
pompáznak
nektárral csalogatnak
minden rovart
aki lépést tartott
az új idővel
a február végi
április végében
a vírusoknak most jó
eddig soha nem kínálkozó alkalom
terjedni
mutálódni
fertőzni
hullámzik a tavasz
és vele hullámzik a testem is
az apró kis borzongás futamok
a felkarról indulnak
a derék felé terjednek
majd elhalnak
játszadozik a láz a testemben
beremegek
akár egy tál kocsonya
ahogy eléd teszik az asztalra
felülök és a combjaimra könyökölök
a remegéshullámok felérnek a hónaljamig
mozgatják a mellizmaim
és ráúsznak a gyomromra
nem elmélkedem ezen sokáig
folyamatosan fáj a fejem
nem lüktet (ezért hálás vagyok)
tompán fáj
tompítja a gondolataim
de a köhögés
az félelmetes
mélyről jön
a hörgőkön át
mintha vakarnák a hörgőim
koszos porszívó cső képe ugrik be
szerencsére 5 köhögési ingerből
négyet vissza tudok fogni
megnézem az okos órám
10 órája fekszem
sikerült kora délután is
mély alvást produkálni
jó lenne egy laza kávé
majd két napja nem ittam
bekapcsolom a tévét
amatőr fotósok
életre szóló karrierjét látom
bekerült a fotójuk az időjárás jelentésbe
aztán elmesélik nekem
hogy 20 fok van kinn
én pedig
szenvedek itt benn
