Emily Dickinson, Amherst College Library

Az Őszi Költők Énekelnek Velem

Az őszi költők énekelnek velem

Unalmas napok jöttek

Egy kicsit szállingózik a hó

S ideje van néha a ködnek-

Néhány metsző reggel

Néhány tépelődő este után-

Túl- Briant* úr "Arany vessző"-jén

És Thomson** úr "Csomók"-ján.

Még van élet a Patakban-

Összezárva a nektár csapok-

Igéző ujjaikkal lágyan érintenek

Álmos szemű Manók-

Tán egy mókus marad-

Megosztani vele érzéseim-

Adj nekem, Ó Uram, világos elmét-

Te viseld majd el, változásaim!

*William Cullen Bryant (1794 – 1878) amerikai romantikus költő

**James Thomson (1700 – 1748) skót költő, drámaíró

Lassan gyere

Lassan gyere,

Éden

Ajkaid nyugszanak pihenve.

Félénken kortyolod jázminjaid,

Mint bágyadt méhecske,

Ha igyekszik a késői virágon,

Egy dalt döngicsél halkulva,

Számba veszi nektárját, - míg elszáll,

És beleveszik a balzsamba!

Fordította - Paphnutius

Hullócsillag

Ha csillag hull az égből,

egy lélek a földről

a helyébe száll.

Ha fénye kihúny

a zuhanásban,

egy gyertya gyúl

gyász-magányban.

Dobozvilág

(Universum Box)

A targoncás hirtelen úgy érezte, hogy álmodik. A hatalmas raktár, amelyben dolgozott, minden előjel nélkül az Univerzummá változott át. Miközben StilleXu20-asát meglovagolva száguldozott, csillagközi kalandornak érezte magát. A hatalmas paletták és dobozok alkotta, összerendezett szállítmányok egyszeriben bolygókká alakultak. A fekete fóliával borítottak, titokzatos zárt bolygókká, amelyek mellett még elsüvíteni is veszélyt jelenthet, a csomagolatlan, vagy átlátszó fóliával csomagoltak, pedig barátságos, vagy élhető bolygókká. Az égig érő polcokra halmozott sok színes csomag, idegen, felfedezendő univerzumokat rejtett, míg a sorok közötti közök, a világokat összekötő féreglyukakká alakultak.

Itt száguldozott hát a targoncás, bolygókat felfedezve, új világok után kutatva. Néha elsuhant mellette egy másik felfedező. Ilyenkor kihívó dudaszóval köszöntötték egymást. Gyors paripáikon száguldoztak fel- és alá, amióta világ a világ.

Aztán egyszer csak az egész színes univerzum összemosódott, színes anyagpacákká változott. Az éles hangok először visszhangosodni kezdtek, majd tompa morajlássá változtak. A színek fokozatosan hangpacákat alkottak, a tompuló hangok pedig színeket öltöttek. Az egymásba összefolyó érzékelhető jelek körkörös mozgásba lendültek majd egyre gyorsabban forogva, spirális alakot öltöttek.

Térben és időben már nem maradt emberi érzékszervek által felfogható dolog, csupán a kávéba öntött örvénylő tejszín jelezte, hogy itt valahol emberek is élnek.

Tatabánya, 2012. 11. 15.

VÉGE