Radiofóbia

Ez csak--a sugárzástól való rémület?

Vagy inkább--félelem a háborúktól?

Esetleg--rettegés az árulástól,

gyávaságtól, ostobaságtól, törvénytelenségtől?

Eljött az idő, hogy letisztázzuk

mi is az a radiofóbia.

Azokban éled--

akik átélték a csernobili drámát,

megtagadják az engedelmességet,

s nem hiszik a kormány hazugságait.

(„Már eleget nyeltünk, betelt a pohár!”)

Nem fogunk beletörődni

a meghamisított számjegyekbe,

azt gondoljuk,

megbélyegeztek minket!

Nem kívánjuk - és ne javasold te sem! --

a világot bürokraták szemüvegén keresztül nézni!

Mi túl gyanúsak vagyunk!

Értjük ezt, és emlékezünk,

mert minden egyes áldozat, olyan akár egy testvér! …

Most nézzünk rá erre a beteg világra

a halott épületek ablaktábláin keresztül.

Ez a szemüveg már nem csap be minket!--

Ez a szemüveg világosabban mutat mindent --

higgy nekem --

lassan kiszáradnak a folyók,

mérgezettek az erdők,

halva születnek a gyermekek …

Ti hatalmasok, mit hirdettetek a

hősködésen kívül, a televízión át?

Igazán csodás, ahogy gyermekek megtanulták,

hogy a sugárzás mennyire kockázatos! …

(A felnőttek radiofóbiától szenvednek--

gyermekeik túlteszik magukat rajta?)

Mivé lett ez a világ,

ha a leghumánusabb hivatásokat

is felülről irányítják?

Radiofóbia,

mindenhol megbújhatsz!

Ne várjunk, amíg további sokkhatások,

újabb tragédiák,

betegítenek újabb ezreket,

akik túlélték a poklot.

Látnokok --

A radiofóbia lehet, hogy meggyógyítja

a világ

nemtörődömségét, önteltségét, kapzsiságát,

bürokratizmusát, és a szellem hiányát,

úgyhogy mi nem élünk vissza senki jószándékával;

csendben, nem-emberi emberré mutálódunk.

Fordította: Nagy István Paphnutius, 2011.

(Az eredeti orosz és a Leonid Levin and Elisavietta Ritchie által készített angol változatból.)

A hajdani Pripjaty, ahol a csernobili munkások éltek 

Pillantásod végigfut majd árnyékomon

Pillantásod végigfut majd árnyékomon,

s az árnyékom

túlnő önmagán

lombszerű formává.

A sápadt nap ragyogni fog felettünk,

mint egy lámpa,

mely megpörköli égető kérdéseink …

Foglyulesünk a sárszínű fény által,

levegőért kapkodva, összeszorított ajkakkal,

a válaszokért kutatva,

melyeket nem lelünk

e ragyogó félelmes éjszakában.

De gravitációtól megszabadult árnyaink

megrázzák a jázminbokrokat,

szétfújják hajtásaik,

s az éjszaka lehelete hátunkra szitál.

A sárgult levelek fáradtan hullnak majd alá,

hisz véges-végtelen fogják beszívni e léget.

Az ősz örök bölcsessége pedig mintha

meglepetéssel töltene el minket …

A fordítás Leonid Levin és Elisavietta Ritchie által készített angol változat alapján készült..

A Pripjatyiakhoz

/Triptichon/

1.

Tudjuk, semmilyen vezekelés sem hozza helyre

annak az áprilisnak a tévedéseit és a szenvedést.

A lelkiismeret hajlott vállakkal tartja

az örökre ránehezedő kínos terhet.

Higgy nekem, lehetetlen

legyőzni,

vagy enyhíteni

fájdalmunk az elveszett otthonért.

A gyötrelem ottmarad a dobogó szívekben,

a félelem az elménkben lüktet.

Ott,

töviskoszorúval a fején,

darabokra hullt városunk kérdezi:

mindig szerettelek titeket

és mindent megbocsátok nektek,

hát miért hagytatok el örökre?!

2.

De a város éjjelente feléled

bár örökre kiürült, életre kel.

Ott maradt álmaink felhője száll,

s az ablakokat bevilágítja a holdfény.

A fák rendületlen emlékek által élnek,

emlékeznek a kezek érintésére.

Mily keserű lehet a tudat,

hogy árnyékunk senkinek sem kell

védekezni a perzselő hőségtől!

Éjjel ágaikon csendben ringanak

hajdanvolt lángoló álmaink.

A ragyogó csillagfény

a járdára hullva

őrködik, míg eljön a reggel . . .

De ahogy kivilágosodik . . .

Elveszett álmaink,

az elárvult házak

néma ablakaiba

tapadva keserű

jégmosollyal búcsúznak tőlünk! . . .

3.

Álltunk létünk hamuja fölött;

most mit vigyünk hosszú utunkra?

Tudat alatt ott a félsz, mehetünk bárhová

fölöslegesek vagyunk.

A veszteség érzése

felfedte a lényegét

a hirtelen jött gyökértelenségnek,

megmutatta, hogy kálváriánkban nem

osztoztak velünk a vétkesek; egy napon

ők néznek szembe a megsemmisüléssel?

. . . Minket arra ítéltek, hogy nyájként maradjunk ott

a legkeményebb teleken . . .

Ti, repüljetek el!

De amikor elszálltok

ne feledjetek el minket, földhözragadtakat!

Nem baj, hogy vidám, távoli földekre mentek

boldog szárnyalástok messzire visz,

és lehet, hogy szénné égetett szárnyaink

védenek meg titeket, a gondatlanságtól.

Fordította: Nagy István Paphnutius, 2012.

(Az eredeti orosz és a Leonid Levin and Elisavietta Ritchie által készített angol változatból.)

A csernobili tűzoltók és mentők emlékműve

Ljubov Makarivna Szirota (1956 -) ukrán nemzetiségű költő, művelődésszervező

Ljubov Makarivna Szirota 1956. június 21-én született a Szovjetunióban, Irtisszk városában, amely ma Kazahsztánhoz tartozik. Életének első szakaszában Frunzében töltötte, Kirgíziában. Alaptanulmányait is ott végezte, és ott kezdte el az egyetemet is. Ott jelentek első, fiatalkori versei. Az eredetileg ukrán származású családjával 1975-ben visszaköltözött Ukrajnába. Egyetemét már ott fejezte be a Dnyipropetrovszki Állami Egyetemen orosz nyelv és irodalom szakon.

1983-ban Pripjatyba költözött. Ekkor már volt egy fiú gyermeke, Alekszandr. Egy művelődési ház igazgatónője lett. Ebben az időben szervezte meg a Prometyej színtársulatot, amelynek vezetője is lett 1986-ig.

április 26-án sorsdöntő fordulat történt. Ekkor robbant fel a Csernobili atomerőmű 4-es számú blokkja, amit elmondása szerint saját szemével látott. Gyermekével együtt nagy dózisú radioaktív sugárzást és ennek következtében ő és fia, jelentős egészségkárosodást szenvedett.

Ekkor kitelepítették a teljes lakosságot Ukrajnába. Szirota Kijevbe került. Az elszenvedett traumák hatására kezdte versekbe foglalni "speciális" tapasztalásait, élményeit, érzéseit. A költeményekből szerkesztett kötetet Teher (oroszul: Nosa - Ноша) címmel adtak ki 1990-ben.

Számos, Csernobillal foglalkozó dokumentumfilmben feltűnt, például az 1988-as Porogban.

Később a kijevi Dovzsenko filmstúdióban dolgozott.

Adolf Haras pszichológus segítette, hogy versei szélesebb körben ismertek legyenek. Egyik leghíresebb verse, a Radiofóbia, egy amerikai orvosi hetilapban (Journal of the American Medical Association) jelent meg 1992-ben. Ezen kívül több versét is angolra fordította a Leonid Levin és Elisavietta Ritchie fordítópáros, amelyekből néhány közlésre is került.

április 26-án, a katasztrófa 23 éves évfordulójának alkalmából jelent meg második kötete, a Pripjaty-szindróma (Pripjatyszkij szindrom - Припятский синдром). A könyv 1986. április 26–27-i eseményeket dolgozza fel, az evakuálást, saját és ismerősei történeteit. Az anyag 15 év alatt született. A mű oroszul jelent meg Ukrajnában és Oroszországban.

A nulladik óra

A csernobili katasztrófa

Dokumentumfilm

A csernobili katasztrófa c. epizód a világ legborzalmasabb nukleáris katasztrófáját megelőző óra történéseit mutatja be. A csernobili nukleáris katasztrófa tízszer pusztítóbb volt, mint a hirosimai atomtámadás, s az emberi tévedés és a tökéletlen technológia végzetesnek bizonyult.

1986 04.26: A reaktor biztonsági funkcióit ellenőrző rutintesztet akartak végrehajtani, de az önleállító mechanizmus elromlott. A műsor kitér a szörnyű következményekre is.

Bizonyos órák és percek megváltoztatják a történelem menetét. Ilyenkor minden egyes másodperc, szó és döntés már-már elviselhetetlen feszültségtől terhes és kihat nem csupán egy nemzet, hanem az egész emberiség sorsára is.

Gyakran halljuk, hogy az ilyen órák -és nem pedig az év előre megtervezett hónapjai- hordozzák magukban a legnagyobb változásokat. Bár ezek az események a történelem részeivé válnak, csak nagyon keveset tudunk a végzetes pillanatok szörnyű eseményeiről és döntéseiről.

A visszaszámlálást mutató órával és a megosztott képernyővel a sorozat a sorsdöntő órát, a kulcsszereplők nézőpontját és a cselekmény központi helyszíneit bemutatva hozza közel a nézőhöz. A csúcsminőségű rekonstruált jelenetek művészi módon vegyülnek archív- és híradó felvételekkel, szemtanúk beszámolóival és megrendítő interjúkkal. Alapos kutatómunka garantálja, hogy amit látunk, az a valóságon alapul. A közvetlen forrásokon - naplókon, leveleken, telefonbeszélgetéseken és nyomozati eredményeken - alapuló, vizuális megoldásaiban újszerű és drámai hatású sorozat új korszakot nyit a televíziózás történetében.

Amikor nem vagyok Paphnutius

A magam alkotta Paphnutius alteregó, két másik Paphnutius alak egyéniségéből gyúródott össze. Ebben a kreált személyiségben kétségtelenül a nagyobb rész Anatole France, francia író irodalmi alakja a núbiai sivatagban vezeklő bölcs, Paphnucius. A kisebbik hányad pedig, az egyiptomi aszkétikus, Paphnutius, aki a Krisztus után 3-4. században élt. Talán nézzük meg először az irodalmi alak történetét.

Anatole France - Thaisz

Paphnutius

A Thaisz, Anatole France ókori témát feldolgozó regénye. Thaisz, a gyönyörű örömlány a 4. században élt, a római fennhatóság alatt álló Alexandriában, Egyiptomban. Királyok és főurak szeretője volt és vagyona vetekedett azokéval. 

Paphnutius felkeresi Thaiszt 

A sivatagban remeteként élt Paphnucius, akihez kijártak az emberek bölcsességért és tanácsért. Az ő alamizsnájukból, a tanácsokért kapott élelmiszeren és innivalón tengette életét.

A nélkülözéstől sokszor hallucinált. Egy ilyen látomás során Isten megkereste és utasította, hogy keresse meg Thaiszt és térítse szent életre. Így is tesz. Minden várakozással ellenben, a nő hallgat rá és hátrahagyva gazdag, vidám életét, egy kolostorba vonul vezekelni.

Paphnucius azonban szerelembe esik a lány láttán, s az érzés elhatalmasodik benne. Hitét feladva a lány után indul a kolostorba. Thaisz viszont addigra teljesen átadta testét az Istennek és vezeklése során meghal. A hitevesztett Paphnucius kínjában maga ellen fordul, de már nem tud változtatni a változtathatatlan dolgon, a halálon. A lelkében paráznává váló szerzetesre a kárhozat vár, míg megtért múzsájára a Mennyek országa. Tehát még a túlvilágon sem találkozhatnak.

A vezeklő Thaisz

A művet az egyház elutasította. Túl erős a kettős mondanivaló. Thaiszon át megmutatta, hogy a megtérés bármikor lehetséges, Paphnucius alakjában pedig, hogy a legszentebb egyén is elkárhozhat.

Anatole France

Az egyiptomi aszkétikus Paphnutius története

Paphnutius, egy gyakori név volt az egyiptomi sivatagban élő szerzetesek között, a Krisztus utáni 3-4. században. Az egyházban szeptember 11-én ünnepelik a nevet.

Amikor általánosságban Paphnutiusról beszélünk, egy 4. században élő szerzetesre gondolunk, akinek fiatal éveiről nem lehet tudni szinte semmit, csupán azt, hogy az egyiptomi sivatagban töltött számos évet Szent Antal irányítása alatt. Később Paphnutius elnyerte környezete megbecsülését egyszerűségéért és szentéletűségéért. Felső-Théba felszentelt püspökeként szolgálta istenét, és híveit. Diocletianus császár idején, a keresztényüldöztetések során rabszolgasorsra kényszerítették, és kőbányában dolgoztatták. A kényszermunka során súlyos testi sérüléseket szenvedett. Jobb szemére megvakult, de hitében megerősödve tért vissza hívei közé.

Amikor újra helyreállt a béke, és Paphnutius visszatért az egyházmegyéjéhez, nagyon buzgó lett a hit védelmében. Küzdött a perzsiai (arian) eretnekség ellen, és elítélte az antropomorfizmust (állatoknak és tárgyaknak emberi tulajdonságokkal való felruházása). Az egyház 325-ben tartott zsinatában Niceánál, az általános tanácsadói testület tagjaként működött. Valószínűleg az ő hatására vetették fel a papi nőtlenség kérdését vagyis, hogy megfontolást igényel, ha a pap felszentelése előtt házas volt. Paphnutius mindig szoros szövetséget tartott Szent Atanáz pátriárkával, szemben más ortodox vezetőkkel. Az első niceai zsinatot I. Konstantin római császár hívta össze 325-ben. A zsinat (szinódus) a keresztény egyház püspökei számára az első egyetemes tanácskozás volt. A célja, a nézeteltérések feloldása az alexandriai egyházban. Például: Jézusnak az Atyához viszonyított természetéről, nevezetesen, hogy Jézus egylényegű-e az Atyaistennel, vagy hasonlatos hozzá. Alexandriai Szent Sándor az előbbi nézetet vallotta; a népszerű presbiter, Arius (akinek nevéből az arianizmus kifejezés származik), az utóbbit. A zsinat elsöprő többséggel, az ariánusokkal (perzsiaiak) szemben foglalt állást.

Ezután az arianus nézetek eretnekségnek számítottak az egyiptomi és líbiai püspökök szemében. Ebben az időben mintegy 90 püspökség volt ezen a területen. A zsinat másik eredménye a húsvét időpontjában való megegyezés volt, amely a legfontosabb ünnep az egyház életében. A zsinat úgy döntött, hogy a húsvétot a tavaszi napéjegyenlőséget követő első telihold utáni, első vasárnap ünneplik, függetlenül a Biblia héber naptárától és felhatalmazták az alexandriai püspököt, hogy (az alexandriai naptárt használva) évente hirdesse ki püspöktársai számára a pontos dátumot. A Niceai Hitvallás megalkotása hagyományt teremtett az elkövetkező egyetemes zsinatoknak a hitbéli nyilatkozatok és egyházi törvények készítésére.

Vannak olyan történelmi források is, melyek alapján azt is kétlik, hogy Paphnutius egyáltalán ott volt a zsinaton. Mégis neki tulajdonítják sokan a cölibátus kérdésének felvetését. A nyugati latin rítusú katolikus egyházban áldozópappá csak nőtlen embereket szentelnek. A malabár (indiai), malankár (szír), és görög katolikus rítusúak esetében ez a kitétel csak a szerzetesekre és a püspökökre vonatkozik. Ennek eredete a katolikus teológia szerint Jézus és az apostolok példája, akik nőtlenül, illetve a feleségüktől megtartóztatva vállalták a szent szolgálatot.

 325. május 20. Constantinus megnyitja a niceai zsinatot 

335-ben Paphnutius Libanonban (Tyre) tartott egyházi tanácsban járt, melyen sokan részt vettek az Arian papság vezetői közül is. Ezen a találkozón nagy felháborodást váltott ki belőle, hogy a jeruzsálemi püspök, Maximus, - akivel együtt szenvedett Diocletianus idején,- a tárgyalások alatt az arian küldöttekkel együtt ült. Félrehívta Maximust és tiltakozott nála, mert nem tudta elviseli, hogy aki annyit szenvedett a hit védelmében, eretnekekkel együtt legyen, szóljon.

Szent Atanázt az igaz hit leghűségesebb támogatójaként ismerték. Bátran szónokolt az igaz, sivatagban letisztult tanok mellett. Maximusban bűntudatot ébresztettek szavai, amiért egy időre elhagyta hitét. Paphnutius bátran és fennhangon olvasta fel a gyűlésen az alexandriai Teofilusz pátriárka levelét, mely erősen elítélte és eretnekségnek minősítette antropomorfizmust.

Paphnutius körülbelül kilencven éves volt, amikor meglátogatta őt Szent János, az aszkéta, a sivatagi szerzetes, 395-ben. Ez róla talán az utolsó, életrajzi adat. A halála dátuma ismeretlen, és az életének részletei közül néhány összekeveredhetett másokéval is, a névazonosság miatt.

Mindazonáltal, bizonyítékok a Szent Antallal és Szent Atanázzal, valamint az akkori sivatagi szerzetesekkel kapcsolatban felmerült kapcsolódási pontok. Az integritás és bátorság embere volt, aki nagyon élénk szerelemmel élt Isten iránt. Ma is sok tisztelője van. Főleg az görög – keleti, ortodox egyházban vannak követői.

Az én Paphnutius alteregóm

Valószínűsíthető, hogy Anatole France, az alexandriai szent ember életének korai időszakát tekintette főhőse karakterének megformázásakor, a kiinduló pontnak. Aztán ettől lényegesen eltért. Éppen ezért éreztem úgy, hogy bár teljes mértékben azonosulni tudok France Paphnucius alakjával, mégis jelezni próbálom a történelmi Paphnutius karakterének és jelentőségének fontosságát.

Így aztán, ha meg akarom fogalmazni saját alteregómat, a következőket írhatom le:

Egész életemben a jóra törekedtem. Persze tettem, gondoltam rosszat is, mint bárki, de mindig a jó szándék vezérelt. Sokszor ráfizettem, sokat vezekeltem, de mindig felálltam és mentem előre. Ha elbukom, az nem erkölcsi bukás lesz, csak is és kizárólag fizikai, biológiai. Erkölcsi értelemben a gazdagodás irányába akarok haladni.

Ez az én, vagyis Nagy István ars poétikája és ez egyben a lelkemben, testemben kialakult Paphnutius ars poétikája is.

Sok egyházi, történelmi személyiség van, akit Paphnutiusként tartanak számon.

Ezek általában szentségben felvett nevek.

Ilyenek voltak például:

A hitéért meghalt Jeruzsálemi Paphnutius

Paphnutius, a thébai hitvalló, meghalt a 4. században. A Keleti Ortodox Egyház; a Görög katolikus egyház; Római katolikus egyház is elismeri, április 19-én ünnepli.

Az egyiptomi aszketikus vértanú Paphnutius

Paphnutius, az aszketikus, aki Szent Euphrosyne atyja

A cephalai aszketikus Paphnutius

A ciprusi aszketikus Paphnutius. Hatása, tisztelete nagyon erős a szerb ortodox egyházban, valamint Oroszországban.

Paphnutius, az aszketikus, Borovszk, apátja

A bölcsesség szeretete

(philo-szóphia)

Ez a nap haszontalan perchalom.

Nem oldok meg semmit,

csak ülök és gondolkodom.

Tudományos érveim elvonatkoztatom,

több oldalról közelítek,

magasztosan vitatkozom.

Érveket állítok hadrendbe.

Elmés szócsatára készülök,

Szókratész segít majd győzelemre!

Filozofálni csak annyit tesz:

elmélyedni, titkot látva,

értve, amivé a világ lesz.

Hogyan lehet? Megmondja a tudomány.

De bölcsen hallgat, mit tegyél,

meglelni a „kell”-t, az igazi adomány.

Szenvedéllyel keresem az igazságot!

Sorsom számomra filozófiai kérdés:

kerülni kell ármányt, hazugságot.

Feltenni az élet kérdéseit - vágy.

Antik hősök tanait bújom:

szubjektum, objektum, alany és tárgy.

„Gondolkodom, tehát vagyok”?

Magam után remélem majd,

nem csak port és hamut hagyok!

Adalékok a vers megértéséhez

A filozófia szó jelentése az ógörög philoszophia (φιλοσοφία) szóból ered, jelentése: „a bölcsesség szeretete”

A sophia kifejezést „bölcsesség”-nek fordítjuk, eredeti jelentése szerint mesterségbeli tudást, ügyességet jelentett.

René Descartes

A cogito ergo sum René Descartes francia filozófustól származó latin kifejezés, aminek jelentése „gondolkodom, tehát vagyok”. A „cogito ergo sum”- tételt tette meg filozófiája alapelvének. Descartes a módszeres kétely által jut el a „cogito ergo sum” tételéig: felteszi, hogy az érzékszervei becsapják, körülötte minden csak illúzió, nincs semmiféle bizonyosság. Ebben az esetben, még mindig biztos lehet abban, hogy ő, aki mindezt gondolta, létezik.

René Descartes (1596 – 1650) francia filozófus, természetkutató és matematikus. Az újkori filozófia, valamint az analitikus geometria egyik megalapítója. Műveiben a természettudományok eredményeit és a matematika módszereit alkalmazta

  Szókratész

Szókratész (i. e. 469 - i. e. 399) ókori görög filozófus. Vele kezdődött a görög filozófia klasszikus korszaka, valamint őt tekintjük a nyugati filozófia és az autonóm filozófiai etika megalapítójának. Szókratész gyakran hangoztatta: „tudom, hogy semmit sem tudok”.

Az ember lélek és test egysége. A lélek egyszerű valóság és halhatatlan. Szókratész a halált gyógyulásnak tekintette. Híres mondása „ismerd meg önmagad”. Az igazi tudás erény, a tudatlanság gonoszság. A tudás nem észbeli ismeret, hanem jóra való képesség, vagy képtelenség. Descartes egyik mesterének tartotta

Szubjektum, objektum, alany és tárgy - filozófiai alapkifejezések

Szubjektum – szellemi része a megismerésnek

Objektum – tárgyi része a megismerésnek

A megismerés, a szellem, szubjektum-objektum viszonya – mondja Hegel

Ugyanígy az alany a megismerő szellemi része, szubjektuma, míg a tárgy az anyagi része, az objektuma.

A Bocca della Veritá, első olaszországi utazásom élményeiből íródott. 1987-ben sikerült kijutnom Olaszországba. Nem volt ez egyszerű dolog akkoriban, mert katonai szolgálatom miatt két évig nem igényelhettem kék útlevelet. Még az akkori honvédelmi miniszterhez, Kárpáti Ferenc vezérezredeshez is írtam egy levelet, hogy mentsen fel a korlátozás alól, hiszen Róma, Ostia, Velence, Bologna, Rimini, Trieszt már évezredek óta reám vár. De nem sikerült őt meghatni. Az élményből született szonett lett a verses utazások kézirat első darabja, s az anyag tartalommal való feltöltése, azóta is tart.

A Bocca della Verità, a római korból fennmaradt kőkorong, amely a Santa Maria in Cosmedin - templom előcsarnokában áll, balra a bejárattól. Igazi antik helyszínről beszélünk, a Vesta szüzek temploma és a Hippodrom mellett. A maszk egy folyóisten arca lehet. Szája helyén lyuk tátong, amelybe az ember bedughatja a kezét, és ha hazudós, a legenda szerint, leharapja a végtagot. Azonban már senki kezét nem harapja le, mert egy csalárd nő túljárt az eszén, de ez már egy másik történet. A kőkorong valamiféle kút része lehetett.

A Santa Maria in Cosmedin, Giuseppe Vasi 1758-as grafikáján, jobbra a Vesta szentély

A Bocca della Verita, vagyis az Igazság szája nem jelentős, de nevezetes pontja egy római kalandozásnak, és mindenki ki akarja próbálni. aki szeretné a kezét Audrey Hepburn után a szobor szájába dugni, miután megnézte a Római vakációt.

A Római vakáció híres jelenete Audrey Hepburn és Gregory Peck játékával 

Bocca della verita

Amikor kezem kőszájadba csúsztattam,

izgatott voltam a már belém ívódott

ókor gazdagon, márványból kifaragott

díszleteitől. Agyam túltúráztattam…

Valami jót, s szépet szerettem volna

kívánni, boldogságot magamnak, családnak,

hogy ezután senkit se lássak csalárdnak.

De semmi sem jutott eszembe. Talán, ha

nem zsong a fejemben Néro, Hadriánusz,

Colosseum, Il Gesu, Romulusz, Rémusz,

Angyalvár, mely rám ezer éve vár, Mózes,

ki San Pietro in Vincoli-ban móres-

re tanít’na bamba turistát. Termini:

Óhaj semmi, vonat indul, ideje menni.

Utógondolat:

S ha gondolkodom erősen,

de nem találom telibe?

Tán be kellett volna dobni

pár lírát a Trevibe!

Ha esetleg valamit nem tudnál hova tenni a szonettből:

Néro, Róma örült, piromániás és szadista császára, élt Krisztus után 37 és 68 között, uralkodott 54 és 68 közötti 13 évben.

Hadriánusz, Krisztus után 76 és 138 között élt és 117 és 138 közötti 20 évben uralkodott. Jelentős császár volt, a limesek (határvidékek) megerősítése fűződik a nevéhez, például a kőfal Britanniában.

Colosseum, eredetileg Amphiteatrum Flaviumnak hívták. Róma leghíresebb látványossága. Építése Vespasianus császár ideje alatt, 70-ben kezdődött és 80-ban volt a megnyitója. Mai nevét feltehetően Néro egy a közelben álló szobráról, a kolosszusról kapta, a középkorban,

Il Gesú, Róma első számú barokk temploma, a barokk építészet egyik legelső és legfontosabb referencia építménye.

Romulusz – Rémusz, a legenda szerint Róma alapítói, a háború istenének, Marsnak az iker fiai. Plutarkhosz és Livius szerint is Romulus volt Róma első királya. Van olyan történet, hogy megölte Remust. Mindenesetre a híres szobron, még mindketten békésen szopják egy anyafarkas csecsét.

Angyalvár - Nevét az 590-ben pusztító pestisjárvány idején kapta. Hadrianus császár síremlékének épült 135 és 139 között, egy időben a császárok temetkeztek ide. Titkos alagút köti össze a Vatikánnal. Volt már börtön és a pápák menedékhelye is.

San Pietro in Vincoli, magyarul Szent Péter láncokban. Róma egyik legszebb, legeldugottabb reneszánsz temploma, vallástörténeti relikviát rejt. Itt őrzik ugyanis Szent Péter bilincseit, jeruzsálemi bebörtönzése idejéről. De a turisták ezt észre sem veszik. Ők Michelangelo egyik leghíresebb szobrát, a Mózest jönnek megnézni, aki szigorú tekintettel néz le rájuk.

Termini, Róma főpályaudvara

Trevi, Róma legismertebb barokk szökőkútja. A legenda szerint, aki bedob egy pénzérmét, az még biztosan visszatér Rómába. 

 1995.

Locsolóvers

Húsvét hétfőn felébredtem,

S gondoltam egy nagyot,

Megkeresek minden széplányt,

Fehérnépet, csajot.

Szagos vízzel teli bugyrom,

Előkapom nyomban,

Illatozó szépleányok

Várnak reám sorban.

Ne féljetek kisleányok,

Nincs itt hiba semmi,

Vetkőzzetek hama-hama,

Hadd tudjak spriccelni!

Ne tartsatok attól,

Hogy szagos vizem méreg,

Megszépültök tőle,

Mire az öntéssel végzek.

S ha jól esett, hogy itt voltam,

Jövőre is várjatok,

De addig is minden nap

Szívesen lássatok!

Álljanak hát gyorsan elő

A sonkával, tojással, sörrel-borral-pálinkával,

Hadd mulassak egy nagyot,

A vármegye legszebb leányával.

1996.

1997.

Anton Raphael Mengs

Keresztre feszítés

Készült: 1761-9 között

Palacio Real, Aranjuez

7 modern történet, Krisztus 7 szavára

A szonett ciklus ötlete már az ezredforduló idején megvolt. A versek inspirációjául Haydn azonos című zeneműve szolgált. A művet több alkalommal sikerült élőben meghallgatnom. A tervezésnél egy ilyen templomi koncertnél kapott szövegkönyv szolgált alapul. A szonettek címénél megtartottam-felhasználtam e librettó szövegét. 2008-ban írtam meg végül a szonett ciklust, egy pályázatra, amelynek Kövek az óceán partján, volt a címe. Ennek nyomán sikerült a versenyt követő válogatáskötetbe bekerülnöm és a zsűri, a kiemelten támogatandó tehetség díjat adta nekem. A versek ezután bekerültek egy irodalmi estbe, amely Budapesten volt, és fiatal színészek szavalták el szonettjeimet. Az estről videó film is készült. Később a szonettek számos publikálást éltek meg, különböző internetes, irodalmi oldalon.

Aztán Forró Hajnalka erdélyi költő elkészítette a versek mp3-as változatát. Ennél a változatnál Hajnalka szavalta el a szöveget, míg a háttérben az eredeti Haydn mű részletei hallhatóak.

I.

Atyám, bocsáss meg nékik, nem tudják, mit cselekszenek!

Három siheder eredt a nyomába,

mintha csak lődörögne, unva az éjt,

egyhangúságot, s adrenalin kéjt

várva, átkot, szórni az éjszakába.

Kapóra jött nekik, ez a magányos,

védtelen test, kinek sorsa eleve

elrendeltetett. A galeri heve,

aljas bűn élvezetével arányos.

Nem kérdezték, nem nézték csak ütötték,

rúgták, törték testét-csontjait, lelkét.

Ronggyá vált, véres tehetetlen cafat.

Három vitéz, szutykos ökle összecsap.

            Atyám! Ajkai néma szót rebegnek:

            Bocsásd meg, nem tudják, mit cselekszenek!

II.

Bizony mondom néked, még ma velem leszel a Paradicsomban.

Amikor a hajnal a hold sarlóján

kúszott az érzékelés mezejére,

összetört testtel feküdt nedve-vére,

szennye maga alatt, léte alkonyán.

Nem volt ő se jó, sem rossz, csak afféle

mai városi lány, ki társát-vágyát

keresve, nem találva boldogságát

rossz helyt, s időben került a fénybe.

A fékező kocsi reflektora tört,

mint csont a gyenge női testben össze.

A sofőr zokogva a kormányra dőlt.

Mától, reménybeli nem hívja jössz-e

            keresni szép világot, vidámságot,

            meglelni új holnapot, boldogságot?

III.

Asszony, imhol a te fiad, és te imhol a te anyád!

Tiszta perceiben, a tű fogságtól

időlegesen szabadulva agya

rejtett zugában fel-felsejlik anya,

kinek ölébe bújt, ha félt kórságtól.

Védtelen gyermeki lelke oly boldog,

nyugodt volt az anyaméh biztonságos

közelében… Valamiféle nyákos

pép, tejszagú zagy emléke kavarog,

melyben anya, öl, méh már rég egyesült,

kusza émelygő sziruppá tömörült.

Képfoszlányok keverednek valóval.

Teste kórház-fehér, angyal-fakóval.

Nézd csak, anya felhő ágyam szélén ül!

Lelkünk a boldog mennyekben egyesül.

IV.

Én Istenem, miért hagytál el engemet?

A magzat már benne élt, testrészeként

funkcionált, mint lárva a tokjában.

Mozgott, jelezte itt él, valójában

kering, pedig szeretné rémálomként

kezelni, elfelejteni. Lesben várt,

Sátán fia letepert, meggyalázott,

mocskát belém bömbölve, ürítve ott,

hol átok komponált számról szimfóniát.

Erőszak foganta, ártatlan magzat!

Szerethetlek-e valaha míg élek,

vagy jobb, ha élettelennek vetéllek?

Angyal daltól zengő templomi karzat…

Most azt érzem, szeretnem kell lelkedet

Én Istenem, mért hagytál el engemet?

V.

Szomjúhozom!

A férfi már kiitta az utolsó

utáni cseppet mámorpoharából,

ecetes bort a műanyagkannából.

Állapota számára már nyugtató

szinten: tér és idő hálójából ki,

s be ténferegve, tagadva minden

jót, s szépet emberi tudatszinten,

a tudattalan végtérbe törni ki.

Vágyna tán a szép emlékre, mi nem is

történt soha vele eddig, mert verte

sors, Istene, a főnök, s a nők is.

A lét kötelét régen elengedte,

            szennyes testtel hever kihűlve reggel.

            Sietve átlépik leszegett fejjel.

VI.

Elvégeztetett!

Már nem gondolok a szépre, a jóra.

Csak titokban engedem magamhoz azt,

mi édes, forró nyári illathalmazt,

s álmodozást déli harangszóra.

Mondd már, tényleg léteznek féreglyukak,

melyeken szempillantásra átérhet

az ember fia? Ott talán megérthet

mindent, mit nem tudnak a tudós urak!

Sajnos én most messze megyek, másfelé

veszem utam. Fényesség hív csővégén,

angyali indulóra a fény felé

masírozok. Régi szép szerelmek, és

            féreglyukak, déli harangok. Vége.

            Nem érdekel semmi. Elvégeztetett!

VII.

Atyám, a te kezedbe ajánlom lelkemet.

Túljutottam a láthatatlan ajtón,

mely elválasztotta a fényességet,

s a talmi, habos álfehérséget.

A rőt-sötét forró kénbűzös falon

olyan csábos képek villantak elém,

mintha a pokol utolsó érveit

sugározná agyamba, törvényeit

ingerekkel bombázva belém.

Még választhatok, merre induljak el!

Jó döntés bizton nincs, kompromisszumok

csak, a helyes irányt most keresni kell!

Malasztos dicshimnuszokat nem várok.

            Megjártam én már a poklot, s mennyet!

            Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!

/2008./

A Magyar–Japán Baráti Társaság Haiku Klubja 2017. április 9-én vasárnap rendezte meg a IV. Magyar Haikunapot, Budapesten, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban.

Ezen az eseményen hirdették ki az interneten meghirdetett haiku és haiga versek versenyének eredményeit. Mindkét versformában két csoportba lehetett nevezni. A felnőtt kategória az amatőr és on-line publikálók versenye, a profi kategória pedig a már nyomtatott formában is publikáló költők versenye volt.

A haikuk versenyében a téma a „KIMONÓ” volt és csupán egy darab verssel lehetett nevezni. Nem értem el helyezést, bár én ezt a versemet jól megírtnak tartottam. De ez nem probléma.

Íme a haiku:

Selyemkimonód

Egy vagyon, ám nélküled

Érdektelen tárgy

A haigák versenyében a téma a „RÜGY” volt és csupán egy darab kép-verssel lehetett nevezni. Haigám-mal a profi kategóriában az I. helyezést értem el! A haiga, a későbbiekben megjelenik a Magyar–Japán Baráti Társaság belső kiadványában.

Íme a haiga szövege:

Új élet fakad

Ág bőre hasad. Tavasz-

Ismét megéltem.

A publikáció végén a képes haigát is megnézheted. A haigák és haikuk fogalmairól egy korábbi posztban /Egy haiga Tatsumi Shimura képéhez / Adalékok a haiga megértéséhez 2017. 04. 05./ olvashatsz.

Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum - Nyertes haigák kiállítva

Adalékok a haiga megértéséhez

A haiga a japán festészet egy formája, mely magába foglalja a haikai művészetét is. A haigák hagyományosan haikuköltők munkái és gyakran a haiku versek velejárói. Csakúgy, mint a versek melyekhez társulnak, a haigák is egyszerű szerkezetűek, gyakran a mindennapi élet alapos megfigyelésein alapulnak. A képek nem csupán kiegészítői ezen verseknek, mélyebb jelentést, az érzések és az érzelmek jobb megértését szolgálják. Manapság inkább az a jellemző, hogy a haikukat más művész által alkotott képek, főleg fotók keltette inspirációk hatására írják.

A haiku, avagy haikai a japán költészet egyik jellegzetes versformája. Rendkívül szigorú, alakilag kötött verselés. Nagyon erős zeneiség jellemzi. 17 morából, (magyarban szótagból) épül fel. A mora a magyar nyelvben a legkisebb egység. Egy ütem. Az időmértékes verselésben a szótagok időtartam-alapegysége. Verstani értelemben egy rövid szótag időtartama, egy hosszú szótagé pedig két mora.

A sorok felépítése: első sor 5, második 7, és a harmadik 5 szótagból áll. Csattanóval záródik. A haiku nemcsak versforma, hanem egyben műfaj is.

Például a fent publikált haigához a következő haikut írtam:

lelkemben rejtem

hidd el! sokkal több az, mint

mit arcom mutat

(Haiku Tatsumi Shimura képéhez)

Tatsumi Shimura

(1907-1980)

Az egyik legkedveltebb japán művész. Képeinek témája a tradicionális viseletben ábrázolt, kimondottan szép és érzéki nők. Képei rendkívül keresettek és ritkán kaphatók. Az árfolyamuk jelenleg 1 000 – 1 600 $.

piac-tér

feketémet iszom

a fehérvári piacon

tettem már sokszor

s megesett néha olykor

hogy ezt együtt tettük

itt a piac-tér büfében

a mediterrán hangulatú erkélyen

és a lenn zsibongó tömeget néztük

hová tűnt az idő, a realitásérzés (?)

elnyelte egy örvénylő katlan

végleg feloldódott

a piactéri forgatagban

2017. március

Emily Dickinson, Amherst College Library

Az Őszi Költők Énekelnek Velem

Az őszi költők énekelnek velem

Unalmas napok jöttek

Egy kicsit szállingózik a hó

S ideje van néha a ködnek-

Néhány metsző reggel

Néhány tépelődő este után-

Túl- Briant* úr "Arany vessző"-jén

És Thomson** úr "Csomók"-ján.

Még van élet a Patakban-

Összezárva a nektár csapok-

Igéző ujjaikkal lágyan érintenek

Álmos szemű Manók-

Tán egy mókus marad-

Megosztani vele érzéseim-

Adj nekem, Ó Uram, világos elmét-

Te viseld majd el, változásaim!

*William Cullen Bryant (1794 – 1878) amerikai romantikus költő

**James Thomson (1700 – 1748) skót költő, drámaíró

Lassan gyere

Lassan gyere,

Éden

Ajkaid nyugszanak pihenve.

Félénken kortyolod jázminjaid,

Mint bágyadt méhecske,

Ha igyekszik a késői virágon,

Egy dalt döngicsél halkulva,

Számba veszi nektárját, - míg elszáll,

És beleveszik a balzsamba!

Fordította - Paphnutius