Dobozvilág

(Universum Box)

A targoncás hirtelen úgy érezte, hogy álmodik. A hatalmas raktár, amelyben dolgozott, minden előjel nélkül az Univerzummá változott át. Miközben StilleXu20-asát meglovagolva száguldozott, csillagközi kalandornak érezte magát. A hatalmas paletták és dobozok alkotta, összerendezett szállítmányok egyszeriben bolygókká alakultak. A fekete fóliával borítottak, titokzatos zárt bolygókká, amelyek mellett még elsüvíteni is veszélyt jelenthet, a csomagolatlan, vagy átlátszó fóliával csomagoltak, pedig barátságos, vagy élhető bolygókká. Az égig érő polcokra halmozott sok színes csomag, idegen, felfedezendő univerzumokat rejtett, míg a sorok közötti közök, a világokat összekötő féreglyukakká alakultak.

Itt száguldozott hát a targoncás, bolygókat felfedezve, új világok után kutatva. Néha elsuhant mellette egy másik felfedező. Ilyenkor kihívó dudaszóval köszöntötték egymást. Gyors paripáikon száguldoztak fel- és alá, amióta világ a világ.

Aztán egyszer csak az egész színes univerzum összemosódott, színes anyagpacákká változott. Az éles hangok először visszhangosodni kezdtek, majd tompa morajlássá változtak. A színek fokozatosan hangpacákat alkottak, a tompuló hangok pedig színeket öltöttek. Az egymásba összefolyó érzékelhető jelek körkörös mozgásba lendültek majd egyre gyorsabban forogva, spirális alakot öltöttek.

Térben és időben már nem maradt emberi érzékszervek által felfogható dolog, csupán a kávéba öntött örvénylő tejszín jelezte, hogy itt valahol emberek is élnek.

Tatabánya, 2012. 11. 15.

VÉGE