Salföld, a Káli-medence egyik ékköve és a Csönge-hegy

2024. május 01. - Paphnutius

Salföld, a Káli-medence egyik ékköve és a Csönge-hegy

Salföld a Káli-medence Balaton felé nyíló kapujában, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szívében helyezkedik el, jelentős geológiai, botanikai és népi építészeti emlékekkel. A Balatontól körülbelül 3 kilométerre északra fekszik. Teljes népesség: 67 fő (2023. jan. 1.)

A területen 900 körül megjelentek a honfoglaló magyarok. Kál horka, majd a Vérbulcsú nemzetségek szálláshelye volt. Később Koppány vezéré lett ez a földterület. Az őt legyőző Szent István király Zala vármegyéhez csatolta Salföldet.

Az Árpád-házi királyok idején Salkőkútnak nevezték, valószínűleg azért, mert az egyik legismertebb birtokos, az Atyusz nemzetségbeli tagja, Sal (Saul) volt, akitől fennmaradt két végrendelet (1221-ből és 1227-ből), mint hiteles írásbeli dokumentum. A Sal családnak a környéken is nagyobb birtokai voltak. A család férfi ága 1560 körül kihalt.

A török hódítás elpusztította a falut. A vidéket 1687-ben szabadították fel a keresztény seregek, de csak 1711 után éledt újjá a falu, betelepülő magyar jobbágyok által.

1828-ban 293 fő, 1890-ben már 613 fő élt a faluban. A lakosok tehéntartással, a halászattal és a szőlőműveléssel foglalkoztak.

Salföld társadalmát 1950-től a szocialista rendszer alakította át. A parasztok 1959 tavaszán termelőszövetkezetbe kényszerültek. A történelmi kényszerrel létrejött téesz 1973-ig működött, amikor egy nagygazdaságba olvasztották be.

Egy településfejlesztési koncepció áldozataként 1973-ban mégis hanyatlani kezdett a falu. Megszűnt a helyi tanács, az iskola, a lakosság a kiemelt övezetnek számító Balaton-partra vagy városokba költözött, megkezdődött az elvándorlás. Míg 1970-ben 243-an voltak a salföldiek, addig 1990-re 77 főre apadt a lélekszám.

A régi házakat olyan városiak vették meg és újították fel, akiket vonzott a környék, a táj szépsége.

A nemzeti park igazgatóság a falu határában alakította ki a Salföldi Majort 1997-ben, ahol egy működő gazdaság életét és őshonos magyar háziállatfajtákat: rackajuhot, mangalicát, bivalyt, szürkemarhát, baromfit, pásztorkutyákat, mint például pulit, pumit és mudikat valamint lovakat, köztük a nemzeti kincsként számon tartott, kalandos történetű gidrán fajtát mutatja be.

A Csönge-hegy

Geológiailag nagyon érdekes hegy. Anyaga nem bazalt, mint körülötte a Badacsonynak, Tóti-hegynek, vagy a Gulácsnak, hanem homokkő és kavicsos konglomerátum.

Rehabilitált borókás a Csönge-hegyen

Csönge-hegyi kilátó

A faluból indul egy tanösvény amelyen betekintést nyerhetünk a terület rehabilitációjába is. A Nemzeti Park létesített egy kilátótornyot, a Csönge-hegyi kilátót, amelyről rálátni a Káli medencére. Egy ösvényen végighaladva a geológiailag érdekes Csönge-hegyen is végigmehetünk, amelyről leereszkedve rácsatlakozhatunk a Balatoni kék túraútvonalra.