végső állomás
ott a condominio monacoban
ott mondtad először hogy valami fáj
biztos elfeküdtem a nyakam
fáj a hátam meg a vállam
gyere te olyan jól tudsz masszírozni
igen de dög fáradt vagyok
több száz kilométer vezetés
sok kilométer gyaloglás után
velencét meghódítani nagy munka
de masszíroztalak ahogy tudtalak
ilyenkor úgy átadtad magad együttműködtél
aztán egész éjjel éreztem szenvedsz
forgolódtál nem esett jól sehogy
újra próbáltam átgyúrni az izmaidat
és te tűrted a fájdalmat hősiesen
korán megtanultad elviselni a szenvedést
amikor küzdöttél el ne veszítsd a lábad
tizenöt évesen és aztán újra
amikor súlyokkal nyújtották
nehogy rövidebb legyen
fűrészelték a csontod
küzdettél nehogy ez a gyönyörű lány
mankó helyett műlábra álljon
te a sajátodon akartál járni…
ez mind segített ott a condominio monaco
vendégágyán hogy azt hazudd reggel
jól vagy és összeszorított fogakkal
végig csináld velem a végtakarítást
és csomagolást mert eljött a nyaralás vége
és még mi mindennek lett vége
akkor vagyis másnap…
délután egy utolsó fürdőzés
lefényképezni levideózni mindent
aztán egy utolsó esti séta a piazza venezián
utolsó korzó és wifi vadászat a tengerparton
utolsó mindenből az utolsó
egész jól vagyok mondtad reggel az induláskor
az utazás viszontlátás jótékony izgalma
visszakaptuk a kauciót időben elindultunk
megúsztunk minden dugót
úgy haladtunk a világ testében mint kés a vajban
örültünk egy újabb skalpnak olaszország bibione
meg hogy a gyermekeink látták velencét és mi is együtt
nem gondoltuk hogy ez az utolsó utazás
nem voltak tervek csak bele-bele csaptunk
időnként ide oda a világ testébe hol ide hol oda
barcelona vagy kairó houston vagy san antonio
korfu vagy athén isztria vagy a balaton
ki tudná felsorolni nem volt sorrend
csak mi voltunk hol itt hol meg ott
mi mindent csináltunk még volna
ki tudja nem voltak tervek mi voltunk
mi meg az idő végtelen hömpölygése
nem voltak állomások
és a végső állomás
sem az út végén volt
Tata, 2017. 08. 08.
