Azt szokták mondani: verset írni mindenről lehet, erre az én válaszom: igen, de minek. Most mégis próbára tettem magam. Elhatároztam, hogy arról írok verset, ami először az eszembe jut. S mivel éppen vezettem, a szélvédőm pedig a májusi gesztenyevirágzás okán virágportól szutykos – vadgesztenyés alatt parkolok-, hát megnyomtam a gombot, de a szélvédőmosó tartálya már rég kifogyott…

szélvédőmosó

kiszáradt már rég

a szélvédőmosó tartálya

eljött neki a vég

ablakra nincs már hatálya

mosta amíg tudta

a világ összes szennyét

virágport

madárürüléket

pernyét

sorsa most

már más kezében

elapadt a munka hevében

láthatóvá vált

az üvegi valóság-

mosdatlan

ahogy próbálok

rajt’ kinézni

akár egy holdkatlan

           Tata, 2018 május