Ars longa, vita brevis

Paphnutius

Paphnutius

A fiú és a cica

2018. október 19. - Paphnutius

zxaktkqturbxy80zwfizwfinjfmodjjowninju0yzjjnmm5y2jmy2iyms5qcgvnkpudaenncennbkmtbc0dfm0bva.jpg

 

A fiú és a cica

 

Tata, vasútállomás. A fél hármas, Kelenföld felé menő vonatot várom. A 4-es vágányra jön. Nagyjából, ugyanebben az időszakban ér be Budapest felöl is a vonat és megy Győr irányába. A peronokon rengeteg ember. A közeli multi, a Güntner, ömleszti ki magából a délelőttös műszakot letudó embereket. Legtöbben a gyári egyennadrágot, pólót és dzsekit viselik, férfiak, nők egyformán. A gyár irányából gyalogolnak végig a hosszú rámpán. A felüljárón diákok kisebb-nagyobb csoportjai érkeznek. A peron telik munkások és diákok csoportjai békés, vidám, nyugodt foltokban színezik az állomás máskor kihalt kövezetét.

Egy fiúra leszek figyelmes. Teljesen átlagos, vékony, hátizsákkal. Kabátja, a kapucnijával a fején lóg a hátára. Jó idő van, nem kell felvenni. A fiú hirtelen a sínek közé ugrik, a 4-es vágányra, ahová az én vonatom is érkezik. Még nem mondták be, de a Győr felé menőt már igen.

A rámpától kb. egy méter mélyen, lesüllyesztetten vannak a sínek. A fiú azzal a lendülettel, amellyel levetette magát, már fenn is terem. Kezében apró, koromfekete cica. Nem lehet több pár hetesnél. Biztosan nem tudta, hogy a sínek közt halálra van ítélve, hisz esélye sincs kifutni az állomásról a hosszú rámpák mentén, visszaugrani pedig szintén lehetetlen. Most ott pihen megmentője karjaiban, de kéredzkedik le. Ekkor már másodjára is bemondják a győri vonatot és az én vonatomat is.

A fiú leteszi a cicát, az pedig, ahogy földet ér a lába, nekiiramodik és most az 5-ös vágányra ugrik le. A vonat már jön, éppen dudál Tóvároskertet elhagyva, és fél perc múlva beér Tatára.

Az előbbi mentőakció során már többen felfigyeltek a fiúra és a cicára. A munkások meg-megmordulnak annak láttán, hogy a cica ismét életveszélybe került. A fiú, gondolkodás nélkül leugrik a cica után az 5-ös vágányra is, majd vissza a rámpára. Néhány fiatal munkás hangosan tapsolni kezd. Pár másodperc múlva befut a vonat is és elmegy Győr felé. A fiú, a kabátját magára veszi, beleteszi az apró rosszcsontot és félig felhúzza a cipzárt. A kis kormosnak csak a szemei világítanak ki a kabátból. Bejön a kelenföldi vonat is. Felszállok és leülök. A fiú és a cica is abba a kocsiba kerül, ahová én.

Egy megállót utaznak és leszállnak Tóvároskertben.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://paphnutius.blog.hu/api/trackback/id/tr4314310735

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása