Ezen a híressé vált fotón, magyar zsidók nők és gyermekek érkeznek meg Birkenauba.
Ez a bejegyzés egyes embereket felzaklathat! Nekik nem ajánlom a bejegyzés olvasását!
Auswitz
Hogy is van ez? Három Auswitz volt?
A KL Auswitz I. tábor kerítése. 400 Volt feszültség volt belevezetve! Aki megérintette, nagy valószínűséggel belehalt az áramütésbe. Volt, aki a halálnak ezt a nemét választotta.
A térkép, az Auswitzi lágerkomplexumot mutatja. Közepén, a KL Auswitz I az a hely, amit mindenki Auswitznak nevez. Ennek kapuján szerepel a "Munka szabaddá tesz" felirat. Ez a központi tábor. Tőle jobbra két barna téglalap jelöli KL Auswitz III- Monowitz-ot. Ez a legkisebb. Balra pedig, az a hatalmas barnával jelölt rész, KL Auswitz II - Birkenau, a megsemmisítő tábor. A magyarok főleg ide kerültek, közvetlen a vasúti szerelvényekkel. A táborok lengyel falvak mellett, illetve helyén létesültek. Például Birkenau létesítése előtt 12 falut romboltak le. Ebből érzékelhető, hogy mekkora területen fekszik. A fő auswitzi tábor Oswiecim városka mellett létesült, ami ma is létező, 40 ezres város. Auswitz, a város neve németül. Ugyanígy Birkenau, a lengyel Brzezinka, míg Monowitz eredeti neve, Monowice.
A központi tábor bejárata
1940-1945 között 1millió 100ezer zsidó, 150ezer lengyel, 23ezer roma, 15ezer szovjet hadifogoly, 25ezer egyéb nemzetiségű ember haladt át a kapuk alatt. A magyarok Birkenau-ba mentek!
Otto Thierack, a Harmadik Birodalom Igazságügy minisztere nyilatkozta:
"A német népet meg kell szabadítani a a zsidó, cigány, lengyel és orosz egyedektől."
A fotó, a frissen érkezettek szelektálását mutatja. A kép közepén álló náci tiszt kezével mutatja, a munkára képtelen botos férfinak, hogy menjen a sínek túlsó felén várakozók csoportjához, a munkaképtelenekhez.
Hans Frank, a megszállt Lengyelország náci kormányzója nyilatkozta:
"A zsidó fajt teljes mértékben meg kell semmisíteni!"
Az idegenvezető azt magyarázza, hogy 1943-ig a foglyokat fényképezték és pontos nyilvántartást vezettek róluk. De nem bírták erővel, olyan sokan jöttek.
Aztán az állatok jelölésére szolgáló bélyegzéssel próbálkoztak, de ez sem volt hatékony. Ekkor vezették be, az egyszerű tűvel végzett tetoválást.
Az ide zsúfolt emberek tömegét jól mutatja ez a végletekig elhasznált, vályúsra kopott lépcső.
Mieczislaw Kóscielniak - Munkába tartó brigád című illusztrációja
A kép felső részén egy vezényelő alak látszik. Nem véletlenül. A nácik zenére meneteltették a rabokat, amikor reggel dolgozni és este visszafelé tartottak. A zenekarba tartozni kiváltságos dolog volt. Nem kellett dolgozni, csak zenélni. A nácik sokat kísérleteztek azzal is, hogy milyen gyors legyen az ütem. Nem lehetett sem lassú, sem gyors. A folyamatos haladás volt a cél.
Minden ide érkezőnek rá kellett írnia a nevét a bőröndre, hogy visszakaphassa. A megtévesztés a rend része volt!
Cklon B gáz szilárd kristályait tartalmazó bádogdobozok. Ezeket szórták a gázkamrák kéményein át az emberek közé. A kristályok 27 C fokon mérges gázzá alakultak. A halál fájdalmas volt és kb 20 perc alatt végzett az áldozatokkal.
Az áldozatok holmijait fajtánként gyűjtötték. Külön a fémet, szemüvegeket, keféket és pamacsokat. Az emberi hajat elszállították feldolgozásra. Jelenleg is több tonna haj van elrettentés céljából a tárlókban hagyva.
Itt is voltak krematóriumok, nemcsak Birkenau-ban. Tulajdonképen itt kísérletezték ki a gyár szerű gyilkolás módszereit... A képen egy sínszerkezet látható, amellyel a holttesteket a kemencetérbe tolták.
Birkenauban, egy krematorumban, egy alkalommal 2000 embert tudtak meggyilkolni. 5 ilyen halálüzem dolgozott a nap 24 órájában. Amikor a legtöbb magyar transzport megérkezett, már ez is kevés volt. Ezért két hatalmas gödröt ástak, amelyekbe egy máglyát gyújtottak. Ebbe az égő gödörbe lődözték bele az embereket.
A gyilkosságokat SS katonák, a holttestek kezelését, a zsidókból álló zonderkommandó végezte.
A 18-as barakkban magyar emlék kiállítást rendeztek be, magyar nyelven is olvasható képfeliratokkal, installációkkal.
Ez az ikerpár túlélte a lágert és túlélte Mengelét is. A jobboldali azóta is minden évben visszajárt ide és mesélt. Idén már nem jött. Tavasszal elhunyt.
Ez a kép, a folyamatosan áramló turisták tömegét ábrázolja. A fotó du 4-5 között készült.
Magam sem tudom, hogy az emlékezés, vagy a szenzációéhség hajtja-e ide az embereket. A megemlékezést, az elmélkedést lehetetlenné teszi. Ez megmarad az itthon magányában, vagy amikor az ember ilyen blogbejegyzéseket ír.
