Élet a korona idején
- Végtelen szerelem
/2020. április 01./
Az ismerkedés, a kapcsolatteremtés, a szerelem a korona idején...
Bizalmatlanság. Mi maradt?
Ebben a Mátrixnál is félelmetesebb mátrixban, a virtuális világban leegyszerűsödöttek a dolgok.
Akár a kettes számrendszer.
0; 1
nem; igen
Ebben a horrorisztikus világban, amikor bárki élete pillanatok alatt gyökeresen megváltozhat, akár tragikussá fordulhat, a bizonytalanság lesz az úr.
2009-ben írtam a Végtelen szerelem című versem, amely pont ilyen helyzetet ír le.
Végtelen szerelem
Hol a végtelen szerelem határa:
a Föld, a Tejút, az Univerzum?
Sorra járom a végtelen naprendszereit,
nyomodat keresem a galaktikus térben,
már beérem mindennel,
mi energia és továbbrepít a kietlen világok felé
Arcom kipirul a görbült tér poklában,
féreglyukakon süvítek galaxisról galaxisra.
Kereslek mindenhol az ősrobbanás óta!
Üstökös hátán utazva járom be az Univerzumot,
könnyeim jégcseppekké válnak a csóvában
Göncöl szekér elé fogom vad üstökösöm
és vakmerőn meglovagolom
Fagyos bőrömön vad csillogás
Csillagporod összegyűjtöm
és kapszulában a szívem fölött őrzöm
Az Orion ködben keresem arcodat
Kezembe szorítom ametiszt amulettem
Kozmikus hideg, borzalmas naphő
NEM TÁNTORÍTHAT EL
Napban pörkölődöm, bolygókba nézek bele.
Kozmikus gázgömbök, felsebzett holdak mellett repülök
Hideged szívem melegíti, meleged bánatom hűti
S ha egyszer megtalállak, elhozlak magamhoz ide a
FÖLDRE
/2009. január/
Megjelent a 100 szerelmes vers című antológiában.
