Tündérmese
amikor a kelő Nap első sugarai
bekúsznak az éji erdő lobjai közé
az éjszaka tündérei
nyugovóra térnek
a falevelek fonákjain
és megálmodják a csodáinkat
melyekkel az erdőkben találkoztunk
ha csendben és szeretettel
óvón és áhítattal
járjuk be
a reggeli harmattól
csillogó ösvényeket
álmaikat
nem zavarhatja meg semmi
a faodúk pókjai
a napsütötte ösvényeken melegedő siklók
a sziklákon játszadozó gyíkok
a barlangokból kitóduló denevérek
mind csodaviláguk részei
a méregzöld csalán
a pirosló som és galagonya
a kékből éjszínbe érő kökény
a szamóca és szeder
a vörös és fekete berkenye
éppen úgy
mint a mérges szömörce
vagy vér-kiserkentő csipkebogyó
csodavilágukban
a sok-sok galóca nem mérgező
a nagy fehér gyilkos
épp oly kedves
mint a piros légyölő
vagy a citrom színű
a szarvastetemen döngicsélő döglegyek
hatalmas fészkeket építő darazsak
a termeszvárak seregei
mind-mind kedves szomszédok
s ha mi emberek idetévedünk
szívesen látott vendégek leszünk
ha óvunk
tisztelünk
szeretünk
s ha eggyé váltunk
jutalmunk lesz az álom
mit levélfonákon szendergő
tündérek fújnak majd pilláinkra
