Ars longa, vita brevis

Paphnutius

Paphnutius

Emberi komédia

2022. augusztus 31. - Paphnutius

01_20.jpg

 

Emberi komédia

 

„Az idő múlik

hiszen mást nem tehet

szobraim időtlen emberjelek”

 Veszprémi Imre

02_21.jpg

Ahogy múlik az idő, önmaga számára nem változik semmi.

Időtlen telik.

Ahogy a tér változik körülötte, úgy hullámzanak az évezredek is.

Beleharapnak a tájba, átformálják azt, de önmagán nem fog az idő foga.

Végtelen és kikezdhetetlen.

Akkor is volt már, amikor kitalálták és akkor is lesz, amikor már nem lesz senki, aki számontarthatná.

03_19.jpg

Az emberhez képest a kő is örök.

Ám az idő!

Nem csak létrehozza, koptatja, aprózza, felemészti saját teremtményét.

 

De a kő ezért nem haragszik az időre.

Eggyek ők a térben.

A látható és a láthatatlan.

04_21.jpg

Egyszer csak megjelenik az ember, ebben az idő-kő kontinuumban.

Aztán megjelenik a gondolkodó és a művész is.

Ki tudja melyik előbb.

Szerintem egyszerre.

A művész pedig gondolkodik, megfogalmaz, alkot, létrehoz valamit.

Értelmezi az időt, a saját idejét, mert az szabott.

Ráadásul nem is tudhatja, mennyi a jussa, a végtelen időtárból.

Ezért hát fűti a vágy: alkotni, létrehozni, közölni, kommunikálni.

05_20.jpg

Húsvéti szigetek, Stonedhedge, Egyiptom, Hellas, Róma.

Michelangelo.

Canova és Rodin.

Moore és Duchamp.

(Közelítünk a mához.)

Mind ott éltek az időben és faragták a mészkövet, a márványt, a fát.

Öntötték az ólmot és formázták az acélt.

06_18.jpg

Minden szobrász kezében ott van az a genetikai örökség és hagyomány, ami már megfogant a tűzkövet pattintgató neandervölgyi és a gondolkodó Homo sapiens sapiens agyában.

07_18.jpg

Milyen mókás lehet az idő számára, megfigyelni testében az igyekvő, gyöngyöző homlokú embert, művészt, szobrászt.

Van, aki hagyományából a húsvéti szobrokat, van, aki a renaissance-t akarja újra és újra megidézni.

08_18.jpg

Komédia ez csupán.

Emberi komédia az idő szemében.

Majd feloldja, elporlassza magában: először az embert, aztán a szobrait is.

09_13.jpg

Veszprémi Imre (1932 – 2013) Munkácsy Mihály-díjas magyar szobrászművész.

A kő szerelmese. Művei Európa szinte minden országában megtalálhatóak, de Törökországban, Izraelben, Kolumbiában és Indiában is találkozhatunk nagyméretű, köztéri szobraival. Márványból, gránitból, kőből, fából alkot.

10_18.jpg

Az Emberi komédia szoborcsoportot 1986-ban állították fel a Balaton-felvidék legszebb táján, a Káli-medence közepén található, Kornyi tó feletti ürgedombon.

Acélcsőből és mészkőből készült 240, 280, 340 és 360 cm magas, négyalakos kompozíció. Sok szemszögből nézhetjük, szempontból vizsgálhatjuk ezeket a végletekig lecsupaszított alakokat.

12_10.jpg

Lehet egy család, a két középső alak (apa/anya) bordái, fogaskerekei összeillenek, bár már némileg elfordultak egymástól.

13_10.jpg

Gyermekeik: a csillagvirág-szemű lány, benne még egyben a két fél, talán az egyik fél egy utód lesz valamikor és a fiú.

14_8.jpg

Ő a Kornyi-tó (jelenleg az aszálytól kiszáradt nádas!) ezer madárnak otthont adó medre és a lemenő nap felé fordul. Romlatlan őszinteséggel széttárja karjait, megnyitja szívét a szépség, jóság, az élet felé.

De ez csak egy hirtelen értelmezés. Sokat lehetne még írni erről.

15_5.jpg

"Szobraim jelek, amelyek harcot és megnyugvást, magányt és szerelmet, elválást és összetartozást, termékenységet és áldozatot, de mindig az ember örök győzelmét mutatják"

Veszprémi Imre

15.jpeg

A bejegyzés trackback címe:

https://paphnutius.blog.hu/api/trackback/id/tr4717920149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása