Felejtés

Az emlékezet, akár a távolság, egy hajókötél:

vastag, nehéz, elviselhetetlen.

Ereje brutális, mint egy anakondáé.

Idővel már csak vékonyodó ugrálókötél:

ingatag, bizonytalan,

néha úgy érezzük elszakítható.

De erős az, mint fáról csüngő inda a dzsungelben.

Ahogy halványul a múlt

és az emlékek kopottá válnak,

a távolság már csak vékony fonál,

amiből édesanyánk pulóvert, sálat kötött.

Ez már könnyen elszakadhat,

sérülékeny pókfonál.

Ha így lesz, megszűnik a távolság,

többé már nem értelmezhető fogalom.

A múltunk ott reked szépen rendszerezve,

az elfeledett mesékben.

Történetünk megfoghatatlanná válik.

Elfelejtjük kik voltunk és honnan jöttünk.

Hajónk irányt vesztve hánykolódni fog

az idő végtelen ködtengerén.