Forrás: Hands - stokpic képe a Pixabay -en.

Dickson

Az ember, ha teheti utazik. Én is. Sok helyre eljutottam már a világon és még több helyre nem fogok. De így van ez rendjén. Amikor általános iskolába jártam, mindent tudtam, ami a térképeimben, atlaszaimban látható volt. Szüleim mindig megvették nekem az aktuális világatlaszt, amit aztán szinte betanultam. Földrajzi neveket és gazdaságföldrajzi adatokat egyaránt. Bátran merem állítani, hogy nem volt olyan név az atlaszban, amit ne tudtam volna hová tenni. Mindig azt mondogattam, hogy szeretnék eljutni a világ összes országába.

A ’70-es évek első felében egy magyar utazó, talán Molnár Gábor, többször is járt Amazóniában. A rádióban hangulatos élménybeszámoló sorozata volt, amit a világ minden kincséért sem hagytam volna ki. Tehát adott volt, hogy Amazóniába mindenképp el kell jutni. Valamikor akkoriban került a kezembe egy dán utazó, Arne Falk-Rønne könyve, a Barátaim a kannibálok. Így aztán a másik fő vágyam, Pápua-Új-Guinea meghódítása volt. Természetesen e helyek közelébe sem jutottam soha.

Aztán volt idő, amikor annyira szkeptikus lettem az utazással kapcsolatban, hogy úgy gondoltam már nem megyek sehová. 2012-ben írtam ezt a verset:

Cancelled

Lassan leszámolok az illúziókkal,

olyan ez az érzés,

mintha egy reptéren várnék,

ahonnan már nem indulnak gépek

sehová,

mert az úti célokat

véglegesen törölték:

Hong Kong cancelled

Kamcsatka cancelled

Izland cancelled

Pago Pago cancelled

Nagy-Fal cancelled

Laurel Canyon cancelled

Machu Picchu cancelled

Rio Negro cancelled

Nagy - Korallzátony cancelled

cancelled, cancelled, cancelled

every destinations are cancelled

A katonaságnál, az egyik teremben, a falon lógott egy világtárkép. Jó program volt, hogy néhány földmérő társammal feladványokat adtunk egymásnak térképismeretből. Ennek hamarosan híre ment. A politika órát a századparancsnokunk tartotta. Egyszer azt mondja nekem mindenki előtt.

- Nagypista! Úgy hallom, maga elég jól ismeri a térképet. Igaz ez?

- Igen.

- Na, akkor kihívom egy párbajra! Mondok egy földrajzi nevet.

A tiszt kicsit jobbra fordította a fejét, enyhén felfelé nézett a hatalmas Szovjetunióra, majd teátrálisan Kanada felé emelte tekintetét és kimondta:

- Dickson*.

Mindenki, aki térképfelismerős játékot játszott, már az elején megtanulta, hogy Szibéria északi részén van egy angolosan hangzó nevű város.

A mi alhadnagyunknak is feltűnt. Előre kikereste és csak színjáték volt, a keresgélése a térképen.

Kimentem a térképhez és rögtön rámutattam.

- Na, jól van! Most még szerencséje volt. Maga jön!

- Ouagadougou!** – mondtam faarccal.

A tiszt szeme elkerekedett.

- Mit makog? Olyan nincs is!

- Dehogy nincs -mondom-, főváros!

Őt percig nézte a térképet. De még arról sem volt ötlete, hogy melyik földrészen keresse.

- Maga átbaszott! Nincs is ilyen! – mondta mérgesen. Azt hitte ki akarom csúfolni a század előtt.

- Na, ha van olyan, jöjjön ki és mutassa meg!

Megmutattam.

Elcsodálkozott, de tényleg. Kis, mélyen ülő malacszemei felragyogtak, kackiás bajsza alatt ajkai alig érzékelhetően mosolyra húzódtak. Rájött, hogy tényleg van sok-sok dolog a térképen, ami érdekessé teszi. Hozzáteszem, mint rakéta századot irányító tiszt, a térkép a munkaeszköze volt, persze nekem is, mint katonai földmérőnek.

Részéről a versenyt befejezettnek tekintette. Visszaküldött a helyemre, miközben a hátamnak ezt mondta:

- Egyszer ismertem egy embert, aki tudta a világ összes fővárosát, de semmire sem lehetett használni.

* Dickson (oroszul Gyikszon) városi jellegű település Oroszország ázsiai részén, Szibériában. Lakosainak száma 548 fő (2018).

A Jenyiszej-öböl torkolatánál helyezkedik el, a Jeges-tengerhez tartozó Kara-tenger partján. Oroszország egyik szélső földrajzi pontja: a legészakabbra lévő lakott helység egész Ázsiában, és Oroszország legészakibb kikötővárosa. Wikipédia

**Ouagadougou - Burkina Faso fővárosa, amit történetünk idején, még Felső-Voltának hívtak.