Kéklő búzavirág mező a búzatábla közepén, Vértesszőlős határában

Napfényben fürdő nyári erdő

Egy gerecsei klasszikus útvonalon

Vértesszőlős - Öreg-kovács-hegy - Baji szőlőhegy - Baj - Tata

Ez egy könnyen megközelíthető, jól járható útvonal, Vértesszőlős határának gyönyörű látványával, az Öreg-kovács hegy hatalmas bükkjeivel, az Árpád-korból itt maradt kápolna helyreállított alapjaival, adótoronnyal, víznyelő barlangokkal.

A háttérben a Kő-hegy és kilátója, az aknatorony (Ratzinger Vince kilátó). A hegy előre kiugró részén székel a Turul madár, 1896 óta.

Az Ökörfarkkóró mindenki figyelmét magára vonja. Méretei és gazdag virágzata öröme turistának és nektárgyűjtő rovarnak egyaránt.

Vértesszőlős látképe a hegy Simon halála nevű részének kilátópontjáról. Eredetileg a piros sávon indultam a falu buszmegállójából. Útba esett a híres előember telep múzeuma is, de nem mentem be. Ez a rész azonban nem érhető el jelzett úton, le kell róla térni.

Felérve az Öreg-kovács fennsíkjára, hatalmas bükkök nyújtanak védelmet a nyári nap sugarai elől. Ez egy csodás bükk, ami már haldoklik. De állatok és növények komplett mini univerzuma fogja birtokba venni, míg a gombák le nem bontják.

Íme egy kép erről az óriásról, ami nemsokára kidől, de mindig is hasznára lesz az erdő ökoszisztémájának.

Étlap, ki mit kíván, merre szeretne menni... Ám ahová én készültem, oda nem vezet jelzés.

A hegy legmagasabb részén található a régi és az új adótorony. Este távolról látszik a tetején villogó piros lámpa. Egyébként nappal is villog.

Az Árpád-kori kápolna romjai. A kora középkorban itt volt Kovácsi település. Ez van belőle a felszínen.

A hegynek ez a része elérhető sárga és piros jelzéseken is.

Ezt a hatalmas, darabokra tört bükköt könnyebb megkerülni, mint átmenni rajta.

Amikor tovább indultam a kápolnaromtól, rátértem a Kereszt út nevű útvonalra, amelyen stációk közt haladva éri el az ember a baji Szőlőhegy területét. Távolról látszott, hogy a Nap milyen érdekesen világítja meg azt a pontot. Ennek a területnek a neve: Kereszthát.

Ez az óriás, amely a környező fennsíki legelő egyetlen fája, uralja az utat.

Az egyik stáció. Helyi családok összefogásával készültek ezek az igényes kivitelezésű építmények.

Az útról letérve, gomba, szamóca, Minden földi jó, amit az erdő adhat.

Az erdőnél nincs jobb léleksimogató hely, nincs jobb terápia. Különösen, ha csendben vagyunk és hallgatjuk a fák suhogását és a madarak éneket. Vendégek vagyunk itt és vendégségben tudni kell, hogyan viselkedjünk.

Én soha nem hagyok nyomot. Persze a lábnyomom ott marad, de nem tudok repülni. Nem viszek el, és nem hagyok ott dolgokat. Főleg nem szemetet.

Ezt a részét a Kereszt útnak, Rheim hegynek hívják. A lefolyó csapadék árkot, majd kanyont vés a hegy testébe. Lejjebb már akkora, hogy beleférne a panelház.

A Kereszt út első stációja, szemben paddal, ahol ültem én is, amikor ezt a fotót készítettem.

A Szőlőhegyről lejövet ilyen kilátópontokkal ajándékoz meg az út, ha már idáig eljutottál. Az előtérben Baj, a háttérben Tata látképe.

A Kereszt út alsó részében, hétvégi házak, kisebb borponcék és néhány feltörekvő pincészet is található.  Ők ilyen részlettel gazdagították az utam.

Nagy élmény a löszbe vágott úton végigmenni, amit éppen besüt a kora délutáni nap. Hány ember, ló kordé és modern autó ment már itt végig, amíg ilyen mély lett ez az út.

Visszanézek, honnan jöttem. Ez a Szőlőhegy Baj felöli oldala, a Rheim hegy, mögötte az Öreg-kovács.

Ideteszem a térképet is. Menj te is végig. Halkan és lehetőleg semmi nyomot és szemetet nem hagyva. Az erdő nem értünk van és túlél minket.

Fotó és szöveg: Paphnutius