Nimah Ismail Nawwab  szaúdi költőnő verseire 2008-ban bukkantam a neten. Akkoriban jelent meg egy verseskötete az Egyesült Államokban. Teljesen elragadott a stílusa. Verseiben a letűnt kor és a jelen problémáinak kritikus felvetései is helyet kapnak. Néhány versét áttettem magyar nyelvre, hogy más is élvezhesse. Ez a verse egy múltbéli életkép idillikus felfestése, a csillagos sivatagi éjszakában.

A fordítás korábban megjelent a Napútban, és egy nőjogi mozgalom budapesti rendezvényén is felhasználták, néhány rendszerkritikus versével egyetemben.

Nimah Ismail Nawwab – Ezeregyéjszaka

Ha meghallom a búbos banka dalát,

éneke visszhangzik a pálmalevelek között,

és felsejlenek előttem az ősi idők,

szellemei, és a legendák:

Rendíthetetlen, bátor karavánok

róják a végtelen homoktengereket,

sietve az oázisok felé, ahol a szabadság

vándorai biztonságot lelnek.

Ott asszonyaik mosnak a meleg-vizű forrásokban

az örökzöld pálmák oltalmában

kosarakat fonnak,

főznek, varrnak, állatokat terelnek

napjaik kemény munkával telnek.

Szellemek és legendák:

Csillagok fényzuhataga

sejtelmesen világítja meg a sátortábort.

A hold ezüstsarlója

szinte megrészegíti a szakállas arcokat.

Fiatal fiú lába vad ütemet ver

a sivatag homokjába:

„Dana, ja dan dan”;

s a dalból fogant gyöngyök messze szállnak egészen az öbölig

„Dana, ja dan dan”

Mámorít a pirított kardamom illata,

körülölel a friss kávé aroma,

perzselő a meleg, az aranyszín-kampón függő edények körül,

és fiatal lányok félénk viháncolása

hallik, az osztott-falú sátrak felöl.

Tábortűz lángja imbolyog, lassan

parázzsá válik a fa, szikrák pattannak az égre,

táncol a törzs a „dana, ja dan dan” ütemére.

Egy búbos banka szomorú dala hallik

a csendes éjvégi légben, mint hajdanán:

egy új éjszázad hajnalán.

A szellemek és legendák

pedig, elszállnak a változások szelével.

Fordította: Nagy István Paphnutius, 2009.