karma
az én karmám
hogy leírjam
ha tetszik
ha nem
már megtettem
mert ez a karmám
az én karmám
hogy elmondjam
ha tetszik
ha nem
már megtettem
mert ez a karmám
az én karmám
hogy meghallgassam
hogy neked tetszett-e
vagy nem
és nekem
ha tetszik
ha nem
már megtetted
ez a karmám
Ennél egyszerűbben, ennél kevesebb szóval nehezen tudnám visszaadni a karma lényegét. Pedig én fogalmaztam meg annak idején, hogy amit nem tudsz leírni 17 szótaggal (egy haikuban), azt gondold át, vagy felejtsd el. Tán egyszer megpróbálok egy karma haikut írni. Most még nem vállalkozom rá és elfelejteni sem akarom a témát. Ezért hát továbbgondolom.
Majd beteljesül a sorsod! Utolér a végzeted! Majd a karmád lerendezi! Gyakran hallom mostanában. Pedig nem arról van szó, hogy a sors, a végzet és a karma egymás szinonimái lennének. Egyáltalán nem azok.
A sors, az eleve elrendeltetett. Nincs rá hatásunk. A genetika, az adottságok, amikkel rendelkezünk, mind fizikai, mind lelki síkon, előrevetítik a sorsunkat. Kicsit befolyásolhatjuk, például életmóddal, odafigyeléssel, magunk irányította fejlődéssel, stb. De lényegileg az lesz a sorsunk, ami eleve elrendeltetett.
A végzet, pedig olyan előre nem látható esemény, ami nagy hatással lesz jövőnkre, sorsunkra, akár a halálunkra. You are my destiny… énekli Paul Anka. A végzet lehet pozitív is, mint a villámcsapásszerű szerelem, de ennek ellentétje az igazi villámcsapás a sok-sok ezer voltjával, ami megsüti az agyunkat, mert éppen rosszkor voltunk rossz helyen.
A karmát nehéz szavakkal megfogni, de segítenek megérteni más tudományból ismert fogalmak. Talán a legfontosabb, hogy a karma a mi cselekedetünk és annak következménye. A karmánk a miénk, senki másé.
Egyszerű példa, hogy lemerülünk a Balatonban, hogy kipróbáljuk, meddig bírjuk levegő nélkül. Amikor 3 perc múlva feljövünk a víz színére, kapkodjuk a levegőt. De ha túl lelkesen csináljuk és rosszul leszünk az oxigén hiánytól, akkor belefulladunk.
Amikor valaki fejest ugrik a vízbe a vizibicikliről és emiatt szívgörcsöt kap, vagy eltörik a gerince, arról ő tehet.
Ha sokáig maradunk a napon, leégünk. Mi tehetünk róla. Nem sorsszerű, vagy végzetes a dolog. Csak a karmánk működik.
Tehát csinálunk valamit, valamilyen okból és ennek lesz következménye, vagyis ok-okozati összefüggésben van.
Ezt fizika nyelvén is megfogalmazhatjuk. Csinálunk 20 fekvőtámaszt, aztán bedurran tőle a karunk. Legyalogolunk 30 kilométert és a végén görcsöl a lábunk. Mindkettőre számíthattunk, hiszen tíz éve nem csináltunk egy fekvőtámaszt sem, és nem szoktunk néhány kilométernél többet gyalogolni. Testünket ért hatások ellenhatást váltanak ki, megfájdulnak végtagjaink.
Hatás-ellenhatás. Hallott erről mindenki, hisz általános iskolában tanultuk Newton 3. törvényét.
A karma ilyen szintű elfogadása minden ember számára belátható, hisz élete folyamán folyamatosan ezt tapasztalja. Amíg él, a karma fogja meghatározni minden cselekedetét a legkisebbtől a legnagyobbig. Ez már távolabb vezet, de azután is.
A buddhisták 12 törvényben határozzák meg a karma lényegét, amit bárki elolvashat, ha felkeltette a téma az érdeklődését. Én csak annyit írnék még ide, hogy az előbb felírt kölcsönhatás törvényét, vagyis az ok-okozat törvényt, a buddhisták első helyre teszik a karma 12 törvénye között és a legfelső törvénynek nevezik.
