A héten a Budai - hegység azon részén túráztam, ahol annak idején Pilisszentiván, Nagykovácsi, Solymár és Pilisvörösvár bányái működtek. Úgy gondoltam, hogy ebből az alkalomból emlékezzünk meg az itteni bányászkodásról.
A pilisi szénbányászat története
A pilisi medencében kialakult szénbányászat múltja az 1800-as évek közepén kezdődött. A meginduló ipari fejlődés fűtő és tüzelőanyagot igényelt. Ez fellendítette a szén utáni kutatást. Az építkezésekhez sok tégla és cserép kellett, amelyek előállításához szénre volt szükség. Ugyanakkor sok mészkő, dolomit, homok, homokkő, kavics, anyag és márga is szükséges volt, ezért a bányászat minden területén nagy fellendülés kezdődött.
1849-ben Pilisszentivánon, a grófi Karátsonyi család birtokán egy szénkibúvást találtak. A termelést 1849 végén, 1850 elején meg is kezdték, külfejtéssel.
Az anyakönyvek először 1850-ben említik Szentivánon a bányászatot Ilk Ferenc osztrák bányamester neve mellett. 1860-ban Lőwy Lipót és Grünbaum Ignác alapítottak egy vállalkozást Szentiváni Kőszénbánya néven.
A Külfejtés mellett mélyítették le a Regina-aknát, amelyet három évig műveltek. A bányászok munkaideje 12 órás volt, ünnep és vasárnapokon nem dolgoztak.
A helybéliek idegenkedtek a föld alatti munkáktól, ezért az 1850-es években megindult külföldről a bányászok bevándorlása a falvakba. Sok bányász nem is tudta a munkatársairól, hogy honnan jöttek, amilyen hirtelen érkeztek, olyan gyorsan el is tűntek a Külfejtés és a Regina-aknai üzem bezárásával. Pár év után időlegesen a fejtés abbamaradt, a sok bányatűz miatt.
Nagykovácsiban a pilisszentiváni feltárások és bányászat megindulása után 1853-tól több kisebb magánbánya is működött, ezek 1901-ig fokozatosan megszűntek.
Pilisszentivánon 1895-ben megalakult a Budapestvidéki Kőszénbánya és Ipar Rt. amelynek tulajdonosa Loser Mátyás megnyitotta az Irma-aknát 1897-ben. Ennek a társaságnak azonban nem volt elég pénze a további turzási és kiaknázási munkálatokhoz. Ekkor jelent meg egy belga érdekeltségű cég és átvette a bányászkodást.
1946-ban a bányát államosították. 50-es évek elején a bányászok létszáma elérte az 1400 főt.
Volt amikor önálló vállalat volt, időnként a dorogi bányákhoz tartozott.
A pilisi medencében termelt szén minősége azonban nem volt a legjobb, elég magas volt a kéntartalma (3-4%-os) és rendkívül sok pirites koncentrácó fordult elő benne.
A 60-as évek végén megkezdődtek a leépítések, elbocsátások. 1968-ban már csak párszázan dolgoztak a bányában, a bányászok nagy része Dorogra járt munkába. 1969 április elsején az István-akna hatalmas kéményét ledöntötték. Ez az esemény jelentette a pilisi szénbányászat végének kezdetét. 1970. április 1.-ével a bányát bezárták, az üzemet felszámolták.
1993 december 4.-én Borbála napján felavatták a falu főútja mentén a bányász emlékművet, emléket állítva a hajdan itt folyt szénbányászatnak.
Hogy érezni lehessen mekkora bányászkodás folyt erre, felsorolom a környék aknáit:
Pilisszentivánon István, Erzsébet, Regina aknák, Hungária és Irma - akna és lejtősakna, II-es lejtősakna, XII-es légakna
Solymáron a Solymár – akna, Solymár I-II es lejtősaknák és légaknák
Pilisvörösváron a Lipót – akna, Pilisvörösvári lejtősakna, Új - lejtősakna
Nagykovácsiban a Miesbach és Eder – aknák, Zwierzina - akna és lejtősakna,
Tisza, Antal, Heisler és II-es lejtősaknák.
A Pilisszentiván és Solymár közötti Slötyi-tó is egy bányató.
A bányászok védőszentjéről elnevezett pilisszentiváni Szent-Borbála téren nem bányászszobrok vannak, de szerintem nagyon figyelemre méltóak!
Az első a Meteorid, a második Napforduló címet kapta. Történetükről máskor írok majd.
Forrás:
A pilisi szénbányászat emlékoldala 1849-1969
Saját fotók.
