Sűrű köd terül

Terpeszkedik dölyfösen

Beterít az ősz

 Fotó - Hegyestű, Balaton-felvidék

A tigris éve

/öt haiku/

A tigris éve

még nem hozott semmi jót

pedig elhittem

Bennem a hiba:

sokszor behunyom szemem

és tovább lépek

Mégis azt hiszem

ez az álnaivság a

túlélés ára

Saját lépték kell

belső órám áthangolt

tempóm az enyém

Bízni nagyívű

igazságokban kell most

nem a tigrisben

„Anyukám mellett minden ember idegen” – mondta egy idősebb férfi.

Ez is van, sajnos, ha valakinek jó anyja volt.

Felnőni azt jelenti, hogy előbb-utóbb árvák leszünk.

Ezután idegen világban járunk, és hidegebb lesz körülöttünk. Nem lesz, aki bajunkat meghallgassa, legfeljebb a hitvesünk, a barátunk, vagy pénzért egy pszichológus.

Megérteni azonban nem tudnak, mert ahhoz olyan sejtekig menő együtt-érzés, együtt-vérzés kell, amelyet csakis az „anyukám” élt át.

Sokáig közös szívünk volt.

/Müller Péter - Valahol mindenki gyerek marad/ 

78

nincsenek szavak

melyekkel elmondhatnám

nincsenek betűk

amikkel leírhatnám

mennyire szeretem

becsülöm

tisztelem

ANYÁM

leány és feleség

anya és nagymama

szeretett dédi

mi mást tehetnék

mint

aki védi

harcolva idővel és sorssal

óvni figyelő gonddal

lásd most is itt vagyok

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

biznisz

ahogy múlnak az évek

érzem

szétcincál az idő

volt, amit elvett

volt, amit adott

üzletet kötött

nem jótékonykodott

mindennek megkérte az árát

foltok, hegek jelzik a számlát

bizony

nem volt ingyen semmi

amit el akart venni

azt elvette

amit meg akart velem tenni,

azt megtette

persze nincs még az üzlet lezárva

illúzióm nincs

hiába áltatom magam

a komolyabb üzletek

a java

még hátravan.

Tata, 2012

Emberi komédia

„Az idő múlik

hiszen mást nem tehet

szobraim időtlen emberjelek”

 Veszprémi Imre

Ahogy múlik az idő, önmaga számára nem változik semmi.

Időtlen telik.

Ahogy a tér változik körülötte, úgy hullámzanak az évezredek is.

Beleharapnak a tájba, átformálják azt, de önmagán nem fog az idő foga.

Végtelen és kikezdhetetlen.

Akkor is volt már, amikor kitalálták és akkor is lesz, amikor már nem lesz senki, aki számontarthatná.

Az emberhez képest a kő is örök.

Ám az idő!

Nem csak létrehozza, koptatja, aprózza, felemészti saját teremtményét.

De a kő ezért nem haragszik az időre.

Eggyek ők a térben.

A látható és a láthatatlan.

Egyszer csak megjelenik az ember, ebben az idő-kő kontinuumban.

Aztán megjelenik a gondolkodó és a művész is.

Ki tudja melyik előbb.

Szerintem egyszerre.

A művész pedig gondolkodik, megfogalmaz, alkot, létrehoz valamit.

Értelmezi az időt, a saját idejét, mert az szabott.

Ráadásul nem is tudhatja, mennyi a jussa, a végtelen időtárból.

Ezért hát fűti a vágy: alkotni, létrehozni, közölni, kommunikálni.

Húsvéti szigetek, Stonedhedge, Egyiptom, Hellas, Róma.

Michelangelo.

Canova és Rodin.

Moore és Duchamp.

(Közelítünk a mához.)

Mind ott éltek az időben és faragták a mészkövet, a márványt, a fát.

Öntötték az ólmot és formázták az acélt.

Minden szobrász kezében ott van az a genetikai örökség és hagyomány, ami már megfogant a tűzkövet pattintgató neandervölgyi és a gondolkodó Homo sapiens sapiens agyában.

Milyen mókás lehet az idő számára, megfigyelni testében az igyekvő, gyöngyöző homlokú embert, művészt, szobrászt.

Van, aki hagyományából a húsvéti szobrokat, van, aki a renaissance-t akarja újra és újra megidézni.

Komédia ez csupán.

Emberi komédia az idő szemében.

Majd feloldja, elporlassza magában: először az embert, aztán a szobrait is.

Veszprémi Imre (1932 – 2013) Munkácsy Mihály-díjas magyar szobrászművész.

A kő szerelmese. Művei Európa szinte minden országában megtalálhatóak, de Törökországban, Izraelben, Kolumbiában és Indiában is találkozhatunk nagyméretű, köztéri szobraival. Márványból, gránitból, kőből, fából alkot.

Az Emberi komédia szoborcsoportot 1986-ban állították fel a Balaton-felvidék legszebb táján, a Káli-medence közepén található, Kornyi tó feletti ürgedombon.

Acélcsőből és mészkőből készült 240, 280, 340 és 360 cm magas, négyalakos kompozíció. Sok szemszögből nézhetjük, szempontból vizsgálhatjuk ezeket a végletekig lecsupaszított alakokat.

Lehet egy család, a két középső alak (apa/anya) bordái, fogaskerekei összeillenek, bár már némileg elfordultak egymástól.

Gyermekeik: a csillagvirág-szemű lány, benne még egyben a két fél, talán az egyik fél egy utód lesz valamikor és a fiú.

Ő a Kornyi-tó (jelenleg az aszálytól kiszáradt nádas!) ezer madárnak otthont adó medre és a lemenő nap felé fordul. Romlatlan őszinteséggel széttárja karjait, megnyitja szívét a szépség, jóság, az élet felé.

De ez csak egy hirtelen értelmezés. Sokat lehetne még írni erről.

"Szobraim jelek, amelyek harcot és megnyugvást, magányt és szerelmet, elválást és összetartozást, termékenységet és áldozatot, de mindig az ember örök győzelmét mutatják"

Veszprémi Imre

reggeli válság idején

egy pohárban félretett nyerstojás a hűtőből

pár karika szalámi hátracsúszva a második polcon

egy ujjnyi répa, ami kimaradt a levesfőzésből

egy fél paprika, aminek elsőfele a tegnapi szendvicsbe került

egy közepes paradicsom, épp ráncosodni kezdő héjjal

egy rozscipó utolsó három, apró szelete

egy fej lila hagyma

a teakiöntőben fél pohárnyi gyümölcsös nedű

kezdeti volt csupán a tanácstalanság

a félig üres hűtő előtti tanakodás

kreativitás

ez lesz a kulcsszó a jövőben

maradékok elkészítése felsőfokon

egy fejedelmi reggelihez

A 20 m magas megfigyelőtorony

 A kilátó története

A megfigyelőtorony felsőszintje

Távolban a Kab-hegy

Veszprém-Nagyvázsonyi-medence

Veszprém-Nagyvázsonyi-medence, távolban a Bakony hegyei

A lőtér területe

Ne vágd ki a fákat!

Ne hagyd, hogy kivágják a fákat!

Szólj másnak is, hogy ne vágja ki a fákat!

Szólj másnak is, hogy ne hagyja kivágni a fákat!

Ne irtsd ki az erdőt!

Ne hagy, hogy kiirtsák az erdőt!

Szólj másnak is, hogy ne irtsa ki az erdőt!

Szólj másnak is, hogy ne hagyja kiirtani az erdőt!

Ne éld fel a jövőt!

Ne hagyd, hogy más felélje a jövőt!

Szólj másnak is, hogy ne élje fel a jövőt!

Szólj másnak is, hogy ne hagyja senkinek felélni a jövőt!

Hőség van!

Kánikula van!

Hőhullám van!

Hőguta van!

Kiszáradtak az itatók!

Kiszáradtak a patakok!

Kiszáradtak a halastavak!

Hatalmas folyamokban térdig ér a víz!

Gondolkodj!

Ne hagyd, hogy más ne gondolkodjon!

Szólj másnak is, hogy gondolkodjon!

Szólj mindenkinek, hogy gondolkodjanak!

forró ez a nyár

forró ez a nyár

hűst-árnyékot keresve

erdőbe tartok

nap-perzselt mező

szöcske ugrik hatalmast

ahogy lépdelek

egy tarka lepke

száll virágról virágra

szívmelengető

felrepedezett

az erdei dagonya

őz néz szomorún

meztelen karom

égeti a déli nap

árnyékba gyorsan

forró ez a nyár

nem éltem meg még ilyet

hatvan év alatt

Tata, 2022. 07. 16.

Fa kiáltvány 2.0

ki kell vágni

mert azt mondta

pusztulnia kell

mert azt mondta

tarvágni kell

mert azt mondta

fával kell tüzelni

mert azt mondta

tűzifa kell hát

mert megmondta

nem szükséges fafajcserés szerkezetváltás

mert azt mondta

az erdőfelújítás természetes úton is elvégezhető

hisz megmondta

nem kell alkalmazni az őshonos fajoknál kötelező fokozatos felújító vágást

mert azt mondta

szálalást

mert mondta

szálaló vágást

mert megmondta

feloldotta a szabályt

hisz leírta

védett természeti területen lévő erdőben

azt leírta

tarvágás csak nem őshonos fafajokból álló

vagy természetes felújulásra nem képes állományokban

engedélyezhető

azt mondta

azt írja

az erdőgazdálkodáshoz szükséges

földmunkával járó közelítőnyom-hálózat

ezt én mondom

(olyan erdei út, amin elfér egy teherautó)

hatósági engedély nélkül alakítható ki

ezt már ő mondta

hát hasít majd a dózer

erdei ösvényből

utat az erdők testébe

mert lehet

engedély nélkül

hisz azt mondta

rohadt drága lesz az a fa

nem mondta

hisz méreg drága az üzemanyag

nem mondta, hogy

ide sok kell majd

pedig a vizes fa nem is ég

ezt én mondom

de megmondta

a magyarok megharcolnak mindennel

és nem fognak függeni senkitől

mert megmondta

süvít majd a motorosfűrész

hisz elrendelte

fa kell

tűzifa

aztán majd jön a hatalmas eső

hisz már csak olyan van

de ő tudja

lemos majd tarvágásos erdőhátat

de ő tudja

elmossa majd az újan vágott utat

de ő tudja

nem lesz gond magyarok

vágunk új utat

megyünk előre büszkén

kifeszített mellel

még akkor sem lépünk hátra

ha dől a fa

hisz győztünk

mert ő megmondta

és úgy lett

legyőztük az erdőt

megmondta, hogy úgy lesz

győztünk

úgy elláttuk a baját

hogy 50 évig észhez sem fog térni

mert megmondta

hogy nagy lesz a pofon

s lám az is volt

mi magyarok pedig

ismét győztünk

Tata, 2022. 08. 06.