Emberi komédia
„Az idő múlik
hiszen mást nem tehet
szobraim időtlen emberjelek”
Veszprémi Imre
Ahogy múlik az idő, önmaga számára nem változik semmi.
Időtlen telik.
Ahogy a tér változik körülötte, úgy hullámzanak az évezredek is.
Beleharapnak a tájba, átformálják azt, de önmagán nem fog az idő foga.
Végtelen és kikezdhetetlen.
Akkor is volt már, amikor kitalálták és akkor is lesz, amikor már nem lesz senki, aki számontarthatná.
Az emberhez képest a kő is örök.
Ám az idő!
Nem csak létrehozza, koptatja, aprózza, felemészti saját teremtményét.
De a kő ezért nem haragszik az időre.
Eggyek ők a térben.
A látható és a láthatatlan.
Egyszer csak megjelenik az ember, ebben az idő-kő kontinuumban.
Aztán megjelenik a gondolkodó és a művész is.
Ki tudja melyik előbb.
Szerintem egyszerre.
A művész pedig gondolkodik, megfogalmaz, alkot, létrehoz valamit.
Értelmezi az időt, a saját idejét, mert az szabott.
Ráadásul nem is tudhatja, mennyi a jussa, a végtelen időtárból.
Ezért hát fűti a vágy: alkotni, létrehozni, közölni, kommunikálni.
Húsvéti szigetek, Stonedhedge, Egyiptom, Hellas, Róma.
Michelangelo.
Canova és Rodin.
Moore és Duchamp.
(Közelítünk a mához.)
Mind ott éltek az időben és faragták a mészkövet, a márványt, a fát.
Öntötték az ólmot és formázták az acélt.
Minden szobrász kezében ott van az a genetikai örökség és hagyomány, ami már megfogant a tűzkövet pattintgató neandervölgyi és a gondolkodó Homo sapiens sapiens agyában.
Milyen mókás lehet az idő számára, megfigyelni testében az igyekvő, gyöngyöző homlokú embert, művészt, szobrászt.
Van, aki hagyományából a húsvéti szobrokat, van, aki a renaissance-t akarja újra és újra megidézni.
Komédia ez csupán.
Emberi komédia az idő szemében.
Majd feloldja, elporlassza magában: először az embert, aztán a szobrait is.
Veszprémi Imre (1932 – 2013) Munkácsy Mihály-díjas magyar szobrászművész.
A kő szerelmese. Művei Európa szinte minden országában megtalálhatóak, de Törökországban, Izraelben, Kolumbiában és Indiában is találkozhatunk nagyméretű, köztéri szobraival. Márványból, gránitból, kőből, fából alkot.
Az Emberi komédia szoborcsoportot 1986-ban állították fel a Balaton-felvidék legszebb táján, a Káli-medence közepén található, Kornyi tó feletti ürgedombon.
Acélcsőből és mészkőből készült 240, 280, 340 és 360 cm magas, négyalakos kompozíció. Sok szemszögből nézhetjük, szempontból vizsgálhatjuk ezeket a végletekig lecsupaszított alakokat.
Lehet egy család, a két középső alak (apa/anya) bordái, fogaskerekei összeillenek, bár már némileg elfordultak egymástól.
Gyermekeik: a csillagvirág-szemű lány, benne még egyben a két fél, talán az egyik fél egy utód lesz valamikor és a fiú.
Ő a Kornyi-tó (jelenleg az aszálytól kiszáradt nádas!) ezer madárnak otthont adó medre és a lemenő nap felé fordul. Romlatlan őszinteséggel széttárja karjait, megnyitja szívét a szépség, jóság, az élet felé.
De ez csak egy hirtelen értelmezés. Sokat lehetne még írni erről.
"Szobraim jelek, amelyek harcot és megnyugvást, magányt és szerelmet, elválást és összetartozást, termékenységet és áldozatot, de mindig az ember örök győzelmét mutatják"
Veszprémi Imre
