Egy gondolat

a párhuzamosok

a végtelenben is csak

látszólag találkoznak

haiku verzió

párhuzamosok

még a végtelenben sem

találkozhatnak

sedóka verzió

párhuzamosok

még a végtelenben sem

találkozhatnak

párhuzamosok

a végtelenben eggyek

találkozhatnak

Haiga verzió

„Rejtvény vagyok.”

Fabó Kinga emlékére 2.

A kijelentést, a közelmúltban elhunyt Fabó Kinga írta nekem magáról, amikor egy rejtvényújságban, fotója köré szerkesztettek egy szórejtvényt. Néhány napja már megemlékeztem róla, most szeretném folytatni néhány személyesebb emlékkel.

Kinga nagyon sokat tépelődött. Érezte, tudta, mekkora tehetség van benne és folyamatosan frusztrálta az igazi elismerés hiánya.

Egyszer így írt nekem erről:

„Magam is a kirekesztettek oldalán ballagok, amióta élek, éppen, mivel nagyon eltérek...”

Nagyon nehezményezte, hogy az utolsó magyar nyelvű kötete és az előző között milyen nagy szünet volt. Csupán az okozott neki örömet, hogy sorra jelentek meg nemzetközi antológiákban a versei, valamint az, hogy újabb és újabb nyelvek fordítói szerettek bele költészetébe.

A rangos nemzetközi költészeti oldal, a Numéro Cinq így méltatta:

„Erotic, edgy, elliptical, violent, seductive - unique and original poems…”

Erotikus, merész, elliptikus, erőszakos, csábító - egyedi és eredeti versek…

Talán a legnagyobb trófea az indonéz-angol kétnyelvű kötet volt, amelyben tudtommal több indonéziai nyelvre is lefordították szövegeit és amiért megkapta a 2015. évi Free Poets Collective International Poetry Contest első díját, Middletownban (Connecticut, USA). A kötetben 23 vers szerepel mindkét nyelven, a címe: Poison.

Egy időben veszélyesnek is tartottam ezt a kötetet Kingára nézve. Provokatív versei a világ legnagyobb muzulmán népességű országában, merész dolognak tűnt. Különösen annak fényében, hogy a honlapomon és részben nyomtatásban is megjelent szaúdi költő (nő) Nimah Ismail Nawwab fordításaim miatt Bécsből kaptam vallási eredetű figyelmeztetést.

Ezt a megérzést támasztotta alá, az a mondat, amit Kinga egyik nekem írt üzenetéből idézek:

„Nekem tényleg megvan a magam stílusa, így születtem, ám ennek hátulütői közé tartozik, hogy nehezen értik, nehezen, rosszul fordítják...”

Ebben az időben Kinga olyan bizalommal volt irántam, hogy megkaptam tőle, a kiadásra szánt és a kiadó által visszautasított kötetének kéziratát. Én raktam át Pdf formátumba és küldtem tovább, egy általa megadott e-mail címre, további kiadó keresés céljából. Ezt az anyagot eltettem az archívumomba.

Sok éven át cseréltünk véleményt, beszélgettünk a magyar és angolszász irodalom költőiről, műfordításról, messenger-en, e-mail-ben, vagy közösségi fórumokon hozzászólások és vélemények formájában. 2011-16 közötti beszélgetéseink szerkesztett változatát egy 140 A/4 oldalas kézirat tartalmazza. Kinga kérésének megfelelően, ez soha nem lesz olvasható egyben, de lehetséges, hogy érdekesebb szemelvényeket, idézeteket, -mint ahogy ebben az esszében is- később felteszek ide a blogba.

Az emlékezést folytatva szeretnék néhány szöveget publikálni, amelyek Kingához kötnek.

Az első, egy bejegyzése honlapom (csak szövegek) Vendégkönyvébe:

Fabó Kinga, 2013. 11. 06. 14:43

Fabó Kinga Zegzugok, perifériák (Nagy Istvánról, szövegeiről, szöveggyűjteményéről) Ismerek egy Nagy Istvánt, mint FB-barátot. Most megismertem egy másik Nagy Istvánt, aki ír és fordít verset, prózát, valamint – számomra talán a legmegdöbbentőbb és a leginkább rokonszenves tevékenysége – régóta gyűjti mások verseit. Csak úgy. Mert szereti a verseket. – Figyelem emberek: nem csupán írja; olvassa is őket! Hú, de ritka! Többek között az én verseimet is gyűjti jó ideje már, ám ezt csak most tudtam meg, szinte véletlenül. Nagy István szerény, előtérbe nem tolakszik, viszonzást nem vár. Pláne ritka! Pedig egész titkos életműve, szöveggyűjteménye van, ami egyfolytában bővül. Roppant szimpatikus, nagy, barlangszerű életmű, teljes világ tárult itt most föl hirtelen. Versek, prózák, fordítások nagy, végtelenített barlangja tele ösvényekkel, mellékutakkal, leágazmányokkal, kitérőkkel. Milyen jó ide bekerülni, bepillantani, s elidőzni itt-ott. És akkor váratlanul, a semmiből ugrik elő a kész költő, teljes arzenállal. Verseinek hol közvetlen élményszerűsége sodor el, hol eltartottsága, szakmai profizmusa késztet megtorpanásra. -- Olvassuk hát mi is őt, rejtett életművét, amely lassan föltárulni látszik.

/Forrás: https://paphnutius.freewb.hu/vendegkonyv/

A második, egy parafrázisom, amit Kinga talán leghíresebb, sok nyelvre lefordított A fül című versére reflektálva írtam és nyomtatásban is megjelent.

Pókfül

/Parafrázis Fabó Kinga: A fül című versére/

Sokszor használok füleket,

mert érzékelek mindeneket

és nem használok szemeket

-feromon csapdámhoz nem kellenek-,

csak öblös füleket.

Szemeim lecsukva tartom.

Így is megérzem,

ha megkívánsz,

rezdül a hálóm,

s te megszeppenve állsz...

Hát vedd már a jeleket!

fonalaim testedről már le

úgysem vetheted,

kellesz és zsigereid is kellenek,

nedveket csupán onnan nyerhetek.

Ha magadtól nem jössz,

hálódban hagylak,

felkínállak embernek, vadnak,

s továbbsodor a véletlen

ágyakon, réteken, vétkeken.

A harmadik, Kinga egyik versének fordítása angolra. Kinga 5 haiku című verse megjelent magyarul a Haiku and Micropoetry International nemzetközi haiku portálon, ahol én is publikáltam időnként. Amikor láttam, lájkoltam.

Ekkor rám írt ott a versek alatti hozzászólásoknál:

„Nem akarod lefordítani?”

Nem gondolta komolyan, hisz már készült a hivatalos fordítás, de én megpróbálkoztam vele. Először megijedtem, hisz én az amatőr, egy angol specialista, profi költő és nyelvész szövegét fordítsam, ráadásul magyarról angolra. De aztán a kíváncsiság, hogy meg tudom-e csinálni, győzött. Még aznap éjjel lefordítottam, majd másnap feltöltöttem Haiku and Micropoetry International oldalára.

Kinga másnap délután vette észre.

„Nocsak -nocsak; mégis? Nagyon megleptél... Igazán köszönöm, István!”

Fabó Kinga

ÖT HAIKU

Illatot érlel,

gyümölcse súlyosodik -

Hold maszkja ha nő.

Partra kényszerít

ünnepek zárójele:

a között-világ.

Hold száll fölfelé,

oda nem követhetem:

magányát viszi.

Nem fölényesen,

nem is alázatosan,

bár ez nem szokás.

Hamis gyöngyöt vet

- mert nem kút csak szökőkút -

eltaposott könny.

Kinga Fabó – Five haikus

Mellow scent,

Fruit of serious moving -

His moon mask if female.

Forced landing

Holidays of parentheses:

among the world.

Moon flies upwards,

I may not follow it there:

he carries his solitude.

Not with arrogance,

not ubmissively, too,

although this is not a habit.

Sows false pearl

- because his not a fountain only -

trampled tear on

Translated by Nagy István Paphnutius, 2014

eljön majd a nap

amikor lecsupaszodnak

a terek s a gondolat

minden apró élményszilánk

mázsás súlyúvá növekszik

a ritkalégű tájban

ketten leszünk akkor ott

míg az állandóság

egyszerűsége magába szippant

a hangtalanná transzformálódott

szavak feloldanak minket

az andezit-habos látóhatárban

s mire újra előbukkanunk

megtépázott lélekkel

nem leszünk többé ugyanazok

/2015/

Többször előfordult már, hogy túrán összefut az ember valakivel és együtt mennek tovább. Az sem egyedi eset, hogy ebből akár sok-sok túra, barátság is fejlődött. Bár ez a vers nem ilyen alkalomból született, mégis ide illik.

túra

a férfi magában járta az ösvényeket

a nő is egyedül járta az ösvényeket

egyszer véletlenül találkoztak

aztán néha együtt járták az ösvényeket

mentek egymás mellett

néha beszélgettek valamiről

vagy hallgattak

két párhuzamos vonal

rótták a kilométereket

vitték a hátizsákot

mindenki a sajátját

jelen

jövőért az égre nézel

de ott a múltat látod

ez fizika

optika és filozófia

jelen van csak!

állandósult jelen

körforgásban

pontnyi lét

mire végig gondolom

már az is múlt

nézhetek hátra-előre

kutatva

hol a jelen

de csak a tükörben lelem

Tata, 2021. 03. 17.

Lófej köd

múlt és jövő

múlt

s jövő

áll folyamatos küzdelemben

mit az egyik felépített

vérrel és verejtékkel

használt a jelenben

megelégedéssel

majd lekicsinylik

elfelejtik

az idő elporlassza

vagy az új nemzedék

lerombolja

ha jó az alap

tán ráépül valami

de legtöbbször

az új jövő

új alapra épül

tagadva mindent

akár tizenéves

az ősök és elődök

hagyományát

tán jön majd a megbánás is

de lehet

csak titokban

szégyellt

lélek-sarkokban

tán igaz lesz a felejtés

mint egyetlen járható ösvény

egyetlen féreglyuk

egyirányú időalagút

nemzedékek sora épít-rombol

van

hogy az értetlenség is tombol

soha nem nyugszik ez a bizsergés

mi a világot hajtja

energiáját

tán az izzó földmagból kapja

mindig csak a jelenben fáj

annak

aki még vágyja a múltat

mindig csak a jelenben lelkesíti

ki jövőt lát

nem az elmúltat

már tudja

a horizonton születő napfelkeltét

míg a másik lesi

a múltba bukó naplementét

de hogy lesz ebből körforgás

hisz minden végtelen

a kör is az

a lépték

a titok

mit nem láthatunk

hisz minden ismétlődik

majd újból lesz avítt

s rothadásán éled

az újabb új

értheti

ki kívülről nézheti

de ki nézheti?

senki

ki földi halandó

földi-naprendszeri-tejút lététől nem szabadulhat

tán egy gondos figyelő

kinek ablaka előtt

sok nap kel és számtalan hold

s távcsöve kibámul a lófej köd^*

éjkék homlokából

a vakítóan fehér

tejút ragyogó spiráljába

ő a kozmoszokon át figyelő

ő tudja majd pontosan

mi minden következik még

végtelen csillagrendszerek tapasztalatával

generáció-milliók summázott tudásával

értőn bólogat

mosoly suhan át arctalan arcán

hátradől

megpihen

vár

míg a múlt

meg a jövő

sodronyként fonódik össze

s akkor megszűnik

az idő

 /Tata, 2021. március/

^*Az egyik leglátványosabb sötét felhő az Orion csillagképben található Lófej-köd, vagy más néven a Barnard 33 felhő. A valóban lófejre hasonlító köd az IC 434 világító köd előtt (neki köszönhető, hogy látszik), az Orion öve legdélebbi csillaga, a Dzéta Orionis közelében helyezkedik el. A köd anyagában jelenleg is csillagok születnek.

Az Ariadne-barlangrendszer a Pilis csodálatos labirintusrendszere. Ám mennyivel titokzatosabb egy ilyen barlang, ha ismerjük a névadója történetét.

A görög történetek soha nem csupán egy emberről szólnak, ebben a mesében is sok híresség tűnik fel és pár titokra is fény derül.

Az Égei-tenger, Aigeusz, athéni királyról kapta a nevét. Története az egyik legszebb tragikus görög monda. Aigeusz, Athéntól nem messze található Megarában gyerekeskedett.

Amikor felnőtt lett, bátyjaival elűzte az akkori athéni uralkodót és meghódította Attikát. A három fivér felosztotta egymás között az országot és övé lett Athén.

Szeretett volna utódról gondoskodni, de első két feleségétől nem született gyermeke. Ekkor Dephoiba zarándokolt jóslatért

De nem értette meg a jóslatot. Ezért elment Pittheusz királyhoz, Troizén kis királyságába.

A jövendölő azt mondta neki, hogy fiú gyermeke lesz. Pittheusz felajánlotta neki a lányát, aki alkalmas lesz arra, hogy utódot szüljön. Ekkor a király együtt hált a király lányával, majd másnap visszatért Athénban. Otthagyta saruját és kardját.

Megbízta a lányt, hogy ha megszületik a fiú, nevelje fel és adja neki az ismertető tárgyakat. A fiú pedig térjen vissza apjához.

A lány, Aithra így is tett. Az újszülött fiú lett, ahogy a jóslat szólt és a Thészeusz nevet kapta. Időközben Aigeusz újra nősült és elvette a másról is hírhedté vált Médeiát, aki idővel szintén fiút szült neki.

Cseperedett hát az új trónörökös és felnőtt Thészeusz, a másik trónörökös. Amikor eljött az idő, a fiú felvette királyi ismertető jeleit, apja saruját és kardját, majd elment Athénba.

Egy vacsorán már tálcán kínálták az utókor számára a görög drámát. Médeia méregpoharat adott fia vetélytársa kezébe, amit Aigeusz az utolsó pillanatban kiütött Thészeusz kezéből. Tettéért a királyné és fiú száműzetett Athénból.

Később történt, hogy egy athéni sporteseményen részt vettek a krétai király fiai.

Sok monda született, hogy mi is történhetett velük, de a lényeg, hogy bár megnyerték a versenyeket, mégsem sikerült élve hazajutniuk.

A hatalmas krétai király Minosz, ezért fájdalomdíjat követelt Aigeusztól.

Volt egy félelmetes szörny fia, a félig ember, félig bika Minótaurosz, akit a szigeten, egy labirintus barlangban őrzött.

Nos, a krétai király jóvátételként azt kérte Athéntól, hogy minden 9. évben hét szűzlányt és hét ifjút küldjön félszörny fiának, akiket az elpusztított.

Thészeusz önként jelentkezett és elsőként ment be a labirintusba, annak is a közepére és megölte a szörnyet.

Ebben segítette Minosz lánya, Ariadne, aki rögtön beleszeretett a fiúba, ahogy meglátta és egy gombolyag varázsfonalat adott neki, amelynek segítségével kitalált a labirintusból.

Thészeusz mielőtt elindult Athénból, azt beszélte meg apjával, hogy a hajó, amikor visszatér Krétáról, fekete vitorlával jön, ha odavesztek és fehérrel, ha életben maradtak. Nos, elfelejtették, vagy összekeverték a színeket.

Aégeusz a delphoi jósdában

Aigeusz látva a fekete vitorlákat, a tengerbe ölte magát. Az utókor róla nevezte el az Égei- tengert.

Meghalt Fabó Kinga költő

/24.HU/

Hatvanhét éves korában, csütörtökön elhunyt Fabó Kinga költő, nyelvész, esszéista, írja a Jelenkor. Az 1953-ban,  Mezőtúron született Fabó az ELTE BTK magyar–angol szakának elvégzése után előbb a kar, majd az MTA Nyelvtudományi Intézet munkatársaként tevékenykedett.

Anesztézia című első verseskötete 1988-ban jelent meg, további verseskötetei között szerepel A fül, Ellenfülbevaló,  Elég, ha én tudom és a Fojtott intenzitással, fojtottan. Utolsó verseskötete, a Bebáboz tavaly jelent meg. 2015-ben kétnyelvű, indonéz–angol verseskötete is megjelent Jakartában. Ugyanebben az évben elnyerte a Free Poets Collective International Poetry Contest első díját.

Fabó verseskötetei mellett megjelent művelődéstörténeti munkája, az Értékváltozások a 19. század második felében, Illemtankönyvek elemzése, valamint A határon című irodalomtörténeti-nyelvészeti esszékötete.

Fabó Kinga számomra a legjelentősebb magyar költő volt. Provokatív, előretörő szövegei nagyobb hírnevet hoztak volna neki, ha nem magyar nyelven alkot. Az utóbbi években sok fordító ültette át verseit a legkülönbözőbb nyelvekre.

Egyszer megkértem, hogy adjon verseket honlapom számára (Paphnutius - csak szövegek...). 6 verset kaptam tőle. Azt mondta, ez speciális szelekció és sorrend. Nekem kellett a fotó és zeneanyagot hozzáraknom, amit aztán leellenőrzött és jóváhagyott. Később máshol is megjelent ez a válogatás, ahová viszont ő kérte el a kép és zene illusztrációkat.

Most egy az egyben ideteszem ezt a válogatást.

6 vers; válogatás Nagy Istvánnak

Szövegek: Fabó Kinga

Fotók: Predatory Pose

Zene: Gérard Grisey, Eötvös Péter, Karlheinz Stockhausen, Arvo Pärt, Ligeti György, Pierre Boulez

 Fotó - BIL OPAR

Szökőkút

Testemben hol vagyok?

Test nélkül? Nem tudom. Valószerűtlenül kék,

mint a valószerűtlen égbolt.

Pedig nem is kértem.

Cserbenhagy ő is; félrelép,

ha a tárgyak hozzám érnek.

Szökik. Szökell. Lövell.

Mirelit-csirkéket olvaszt.

De egyet nem tölt meg kétszer.

Pedig változást nem észlel.

Hagyom majd? Nem hagyom? Nem tudom.

Nem fog rajta festék. Pedig sok lé folyt el.

Fotó: Leonardo Corredor, Models - Andrea Marcaccini and Ana Moya

Szél fúj. Fújdogál.

Leültetsz. Megágyazol. Nekem. Neked.

Neki. Ahogy átlendül. Hajlik. Hajlong.

Mondjuk: elmondom. Mondjuk: meghallgatod.

         Gyönyörűm!

         Te tömörítő!

         Hogyan használjalak?

         Itt ülök és duruzsolok.

         Édes vagyok, édes vagy.

Gyönyörű volt. Tömör. Használt.

Valamit csinálnom kellett volna vele.

És még volt sok

minden. Minden?

Tél volt. Kemény. Fel-

töretlen.

Nő volt. Férfi. Kis-semmilyen.

Fotó: David Edward, Model: Jimmy Q

Működés közben

Működés közben egy cseppet

sem zavarsz. Feküdj le és aludj.

Olyan alpári vagy, édes. És mint a

hó: puha, alattomos.

Bevallható: a félóra lelkiélet, méla

csönd, hatásszünet. Snitt. Hölgyeim,

pingpong-szívemben nem moccan a

játszma. Alkalomadtán. Hátha.

Tim Walker for Vogue UK, December 2013 - Kate Moss and John Galliano

Nem vagyok város

Nem vagyok város: nincs fényem, nincs

kirakatom. Jól mutatok.

Jól mulatok. Pedig

nem hívtatok. Hogy

kerültem ide?

Bármit megtennétek értem; ugye?

Ám legyen! A rajtaütés.

És a kis játék-

feleség? Berendezem, berendezem,

berendezem magam.

És a berendezés marad.

Működöm, mert működtetnek.

Csak működni tudok.

(Nem jelentek semmit.)

Mi hiányzik mégis?

Hiszen külön-külön mind a kettő férfi.

Örökös bűbáj. Bő összevisszaság.

Lassú, könyörtelen.

Jön egy újabb: majdnem tökéletes-

re sikerült. Lenyelem.

Őt is lenyelem.

Ahhoz ő értékes, hogy így

pazarolja magát.

Pedig őt választanám: ha tudná,

hogy őt választanám.

De nem tudja. Holdkóros a drága.

Hiába van teli: Hold nélkül használ-

hatatlan, nem változhat,

nem változtat,

ahogy az acélgolyók forognak: árad,

árad a kék.

Erőszakot tűr csak magán, féltem,

hogy végleg összeáll, és

erőszakot kér.

Egykedvűen nézem

újjászületésem:

(ha megolvasztanám!)

makacs, sűrű, nyávog. Megdolgozták.

Most átmenet.

Most tó: partot keres.

David Judah Godinez - Amores

Csupa Miss Havisham

Egzaltált egzotikus elit és exkluzív

Elzárt magasnyakú extrém és megfejthetetlen

Kísértethajó kastély tébolytorony kórház

Múltjukból kiesett eltévedt Csipkerózsák. És

Baroneszek.

Eltévedt elfáradt arisztokratinák

Fonnyadt hajukba fulladt baroneszek

Manier rokokó szecesszió barokk

Gótikus csipkenyak-sorozatok. Csupa bolond-

Kisasszonyok.

Egy kéz egy ablakból kihulló rózsa

Gyertyafény középkor keringő éjféli óra újra

Hajófenéken néhány púderpatkány

Babonák jóslatok boszorkányszombatok. Sok gótikus

Csipkenyakok.

Hány bedöglött rózsalovag! Mintha élve

Halt bele a szelídségbe

Megy a lány a temetőbe

Kezében a szeretője.

Égő rőzse.

Egzaltált Egzotikus Elit És exkluzív

Elzárt Magasnyakú Extrém És megfejthetetlen

Kísértethajó Kastély Tébolytorony Kórház

Manier Rokokó Szecesszió Barokk

Babonák Jóslatok Boszorkányszombatok

Rémi Ducheix-Trolez- Héroïne

Parazita többesszám

Körüldong. Körbeduruzsol.

Nem csap le. Köröz, köröz.

Behúzott fullánkjával

szemelget, mígnem fölöz.

Rosszul veti ki a hálót.

Számot rosszul vet: javak,

színek hiába. A

semleges többes arat.

Ép testben nem szaporodna.

Ám így - merő egy rettenet!

tornyosul ezer akadály -

letarolva a jellegek.

Dús fürtökben csüngnek alá.

Egy fürtben rejtezne, de

valaki őt is tudja.

Szétküldése gyors-netes.

Megvárja, amíg beáll.

Míg betölti a teret.

Visszhangja lappang, fenyeget.

Csapna már le! (Veszélyt szimatol.)

Legyünk rajta túl.  

 Egy későbbi posztban még folytatni szeretném a megemlékezést!

miközben oltásra várok

miközben oltásra várok

egyre csak azon meditálok

mivel oltják majd be e világot

mert mindenhol hatalmas a baj

sokak fején felgyülemlett a vaj

akinek közelében a svédasztal

mohón pakolja tányérját-zsebét

disznóként tömi tokadíszes fejét

mattra és csillogóra ráteszi kezét

e kiszenvedett pokol-világban

hol máshol lehetnék biztonságban

mint egy ember nélküli tájban

most nehéz a földön járni

repülni pedig nem lehet

sem gyógyítani beteg testet

hát meddig kell még bénán várni(?)

így marad nekünk a képzelet

éleszteni tavaszi virágot

és felfesteni egy új világot

vásznunk csak az égbolt lehet

lelket küldeni csillagösvényre

leljen követendő példákra

tarka galaxis gubancokban

felderítőt egy csillagködbe

hozzon reményt múltból a mába

mert süppedünk a mocsokban