Hogy milyen fa lennék?
hárs nem lennék, mert túl illatos egy férfihoz képest,
akác sem lennék, maradjanak a tüskéim rejtve és ne sebezzenek senkit,
dió sem lennék, mert hirtelen letörik az ága,
gyümölcsfa sem lennék, ne nyesegessenek, mérgezzenek, hogy jobban teremjek, aztán vágjanak ki díszbútornak, mint egy cseresznyét,
mammut- vagy vörösfenyő sem lennék, nem akarok annyira feltűnősködni,
nyírfa sem lennék, mert ha rágondolok, máris fázok,
olajfa sem lennék, ki akarna egy terméketlen, szikes talajban, döglesztő melegben, ötszáz évig senyvedni, hogy bogyókat teremjek,
platán sem lennék, mert úgy megcsúnyul, amikor elkezdik a kiszáradt hatalmas ágait levagdosni,
a fűzfa gyönyörű helyen nő, de mindig szomorú, az sem lennék, a kosárnak növesztettről ne is beszéljünk,
a nyárfáknak hull a szakálla, kiváltképp a kanadainak, az sem lennék
a kocsányos tölgy olyan magányos, a Vértes lankáin
a vadgesztenye túl fenséges, főleg virágzáskor és túl hangos, amikor potyogtatja a termését
az óriás bükk vastag törzse, sima kérge mindig elvarázsol, energiát is ad, ha jól kéred, de hogy lehetnék az, akitől állandóan kérek,
illatos citrus Toszkánában, vagy Provance-ban, az szívesen lennék, de félek a honvágytól,
jó lenne, égig érő jegenye lenni, de félnék, hogy belém csap a villám,
ha jól meggondolom, nem felelnék meg másnak, mint egy
galagonyabokornak
