Szellemek földjén

Kínai és japán költőóriások megidézése

Melegíts még bort

lelkem remeg legbelül

Szólt Csü Ping halkan.

Li Paj elmereng-

ezer versen is túl, mit

is mondhatna még?

Mécses fényénél

Tu Fu langyos bort iszik

Mesterén mereng

Teliholdfényben,

Po Csü-ji részegen, a

Kutyának mesél

Tavasz; Si Naj-an

jade szívű hölgyére

gondol szüntelen

Basó elmereng-

Legendák tudójára,

Li-taj Po-ra vár

Buszon elmereng-

Legendás tanítójára,

Basó-ra gondol

Éji asztalnál

Basó, Buszon és Issza-

Issza rizsbort tölt

Tata, a Pálma rendezvényház parkolójában, 2018 március

Egy kis adalék, segítség

Csü Ping (más néven Csü Jüan) az első név szerint ismert, jelentős kínai költő. Ezért a kínai költészet atyjának is nevezik. I.e. 340-ben született és i.e. 278-ban halt meg. A dél-kínai Csu fejedelemség uralkodói családjából származott, és maga is magas udvari tisztséget viselt. Udvari ellenfelei aztán sikeren kezdték ki, hamis rágalmakkal illetve őt. Ezért a király száműzte udvarából. Elkeseredésében a Lo-folyóba vetette magát.

Korában a kínai fejedelemségek megosztottságának felszámolása, az egységes kínai állam megteremtése volt a haladó politikai irány és a költő is ezt propagálta. Nyílván ez nem tetszett a helyi uralkodónak, féltve kiváltságait.

Ebben az időben született a Száműzetés (Li szao) című elégiája, amely az előbbiek alapján nemcsak irodalmi értéke, de politikai – társadalmi jelentéshordozása okán is az egyik legfontosabb kínai költemény.

Az idézetek Csü Jüan Számüzetés című művéből, Nagy László fordításában.

"Elindultam igazamért

Lent-fönt csak azt kutatom//

Égi Tóból isznak lovaim

A gyeplőt rájuk dobom"

"Vizsgálom a multat, jövőt

Sarkaid, emberi terv

Nem hasznos, aki nem igaz

Segélni rosszat: keserv

Nem bánom tetteimet

Bár testem beleszakad

Markolatában ferde tőr

Legyilkol jót, igazat"

"Vakmerő, ki embert megitél

A világ csupa homály

Hordoz a lélek rosszat, jót

De ez mind gonoszfia

Szerintük övre üröm a jó

Üröm – s nem orchidea”

Li Paj (701–762) kínai költő, a Tang-dinasztia idején élt. Nevének régiesebb formái a Li Po, de leginkább Li Taj-po. Ismert még "Halhatatlan költő", Si hszien néven is.

Kína irodalmának történetében őt tartják az egyik legnagyobb költőnek. Megközelítőleg 1100 költeménye maradt fenn. A konfucianizmus és a taoizmus voltak rá nagy hatással. Kevesebb, mint két évig, költőként, a császár szolgálatában állt, majd ismeretlen okból száműzték. Ezután élete végéig kóborolt az országban.

Tu Fu (712 – 770), a Tang-dinasztia (618–907) idején élt három legjelentősebb költő egyike Li Taj-po és Po Csü-ji mellett. Li Paj fiatalabb kortársa. A Tang-kor négy irodalomtörténeti korszaka közül a másodiké, a Seng-tang „virágzó Tang-kor” alkotója volt. Szigorú nevelésben részesült a konfucianizmus hagyományai szerint. 20 éves korában vándorútra kelt, és sok vidéket beutazott. 735-ben hivatalnoki vizsgára jelentkezett, de megbukott. Ismét vándorútra kelt. A régi Kína romba dőlt kultúrközpontjait látogatta meg. Verseiben ábrázolta az iszonyú nyomort. Legjelentősebb verseit korának társadalmi problémái ihlették. Költészete felöleli a kínai költészet tipikus témáit: évszakok, találkozások, az élet mulandósága, szeretett feleség. Táj- és útleíró versei, valamint elbeszélő költeményein is vannak

770-ben halt meg, egyes források szerint utazás közben, amikor csónakja a Jangcén eltűnt a ködben, illetve egy másik verzió szerint betegen találták a csónakban, és partra szállítása után egy nappal halt meg.

Po Csü-ji (772 - 846) a Tang-dinasztia korának egyik legismertebb kínai költője

Költeményeinek ihletője nagyrészt hivatali pályája volt, három tartományban is tevékenykedett kormányzóként. Japánban is nagy hírnévre tett szert, és népszerű más keleti országokban is, ahol hagyománya van a kínai kulturális befolyásnak.

Elszegényedett, de művelt családból származott. Kora ifjúságától csodagyereknek tartották. Fiatalon a császári könyvtárban kapott állást. Szókimondása miatt hamarosan lefokozták, majd 815-ben száműzték. Később rehabilitálták és magas állásokat kapott.

Rendkívül termékeny alkotó volt, több mint 2800 verséről tud az irodalomtörténet, emellett levelei és esszéi is fennmaradtak. Világos, áttekinthető, közérthető költői stílusban írt. Versei, különösen ifjúkorában, erős társadalomkritikát, politikai mondanivalót is hordoztak. A hagyomány szerint, ha egy szolgája nem értette meg versét, átírta más szavakkal. Verseit maga sokszorosította, terjesztette. Ez is magyarázza, hogy már életében rendkívül ismert és népszerű lett.

Si Naj-an egy kínai író. Nem tudunk róla semmi pontosat. Feltételezhetően ő írta az egyik leghíresebb kínai regény, a magyarul is megjelent Vízpati történet legnagyobb részét. A történetet Szung Csiang alakja ihlette. A regény 12. századi kínai legendákból áll össze és végleges formáját a 16. század környékén nyerte el. Írójáról megoszlanak a vélemények. Szung Csiang egy történelmileg kevésbé dokumentált felkelés vezetője volt a Szung-dinasztia idején, Huj-cung császár uralkodásának (kr. 1100-1135) vége felé. Alakját a nagy hatású Ming-kori regény, a Vízparti történet tette halhatatlanná, melynek egyik főszereplője, és amelynek központi témája az általa vezetett felkelés.

Macuo Basó, Macuo Kinszaku néven 1644-ben született az Iga tartománybeli Uenóban. Legismertebb álneve Basó, amelyet 1672-es Edóba költözése után vett fel. Néhány évvel később költőiskolát nyitott, ezzel lehetővé téve művei széles körű elterjedését. 1680-ban válogatást adott ki tanítványai műveiből, ezzel viszonozva azt a sok anyagi segítséget, mellyel diákjai folyamatosan támogatták.

Haikuköltészettel 1662-ben kezdett el foglalkozni, példaképe a két kínai költőóriás: Li Taj-po és Tu Fu volt, legfőbb mesterének pedig Szaigjó Hósit (1118–1190), a remeteköltőt tekintette, akinek verseiből többször idézett első útinaplójában is. 1694-ben, utazásának egyik állomásáról levelet írt volt tanítványának, Kubota Enszuinak, melyben örökre elbúcsúzott tőle. Ekkor íródott utolsó haikuja.

A vándorúttól fáradtan, betelten

kopár mezőkön, zörgő avaron

kószál a lelkem.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

A szomorú hír hallatán számos tanítványa sietett betegágyához. Basó, miután megírta búcsúversét és végrendeletét, megtagadta magától az ételt, és nyugodtan várta a halált. Holttestét végakaratának megfelelően az ocui Gicsúdzsi-templomban helyezték örök nyugalomra több mint nyolcvan tanítványa jelenlétében.

Basó élete során öt útinaplót írt, melyek közül világszerte legismertebb a Keskeny út északra című műve, amelyet 1689. május 16-án kezdődő, 150 napig tartó vándorútján írt. A Keskeny út északra nemcsak a legjobban sikerült Basó-mű, de a klasszikus japán irodalom egyik legfontosabb alkotása is egyben, és szinte minden európai nyelvre lefordították.

Josza Buszon (1716 – 1784), japán haiku-költő és festő, Macuo Basó és Kobajasi Issza mellett az Edo-kor egyik legnagyobb költője. Húszéves korában Edóba (a mai Tokió) költözött, és Hajano Hadzsintól tanult költészetet. Példaképe, Macuo Basó nyomdokain bejárta Honsú északi tájait – ez a vidék ihlette Basó híres művét, a Keskeny út északra című, haiku-betéteket tartalmazó prózáját. Buszon útijegyzetei 1744-ben jelentek meg; ekkor használta először írói nevét. Japán más részeit is beutazta, végül 42 éves korában Kiotó városában telepedett le. Valamikor ezután kezdte Josza néven kiadni verseit. 1770-ben felvette a Jahantei nevet (ami egyébként mestere, Hadzsin írói álneve is volt). 68 évet élt, sírja a kiotói Konpukudzsi zen buddhista templom területén található.

Kobajasi Issza (1763 – 1828) japán haikuköltő. Mizogucsi Szogantól és Nirokuan Csikuától tanulta a haiku művészetét a Kacusika iskolában, a mai Tokióban. Szintén segítette őt Nacume Szeibi. 14 évesen, 1777 tavaszán útnak indult, élete következő tíz évéről semmit se tudunk; 1787-ben egy haikuiskola bejegyzése említi. Mint sok költőtársa, ő is rengeteget utazott. 1812-ben visszaköltözött szülőfalujába. Ezután tragédiák sorozata érte. Két feleségét és négy gyermekét is elvesztette. Halála előtt falujában tűzvész pusztított, az ő háza is odaveszett. Ezután a pajtájában lakott, és ott is halt meg.

Közel húszezer haikut írt, Issza név alatt (jelentése: „egy csésze tea”). Bár népszerű volt, mégis állandó anyagi gondokkal küzdött.

Forrás – Wiukipédia, átszerkesztett szócikkek

Haiku az időhöz

Relatív erő

Szóba öntött percredő

Időtényező

Fázós gondolat

Halálra dermesztettél!

Remegő lélek

Homokóra jár

Megfordítom ezerszer

Múló fájdalom

Ápold a kerted!

Vágyad múlik sebesen:

Kegyetlen idő

Hívhatnálak-e

Vasfogúnak, vagy télnek?

Nyárra túlélek!

/2009.június 10./

A fotók 2025. február 18-án készültek Tata közelében.

1-2.Naplemente a mocsárban

3. Holtfa

4. vizesárokba fagyott hínár

5. Nőstény kiválasztás a tőkés récéknél, 2 gácsér és 1 tojó

6. Hód torlat

Ha majd egyszer jössz felém

Ha majd egyszer jössz felém

körötted láthatatlan fény

megcsillan a sápadt remény

megnyugvás költözik belém

Ha egyszer majd jössz felém

tudni fogom hogy te vagy

lelkemen felolvad a bénító fagy

és megnyugvás költözik belém

Ha majd jössz felém

hirtelen kitágul a pontnyi tér

táruló kozmoszom annyit ér

hogy megnyugvás költözik belém

Ha egyszer jössz felém

nem kell semmit mondanod

tudni fogom a gondolatod

megnyugvás költözik belém

Ha majd egyszer jössz felém

érezzük mindketten: megjöttél

kikötőmben békére leltél

megnyugvás költözik belém

Ha egyszer majd jössz felém

többé semmi mást nem teszünk:

szerelmünk özönében elveszünk

akkor megnyugvás költözik belém

La Divina Commedia

Inferno

 „nem is tudom, hogyan kerültem arra,

csak a jó útról valahogy leszálltam.”¹

A boldogság elszáguldott balra,

én pedig a kárhozottak seregét bevártam.

Volt ott minden, ki már túl-elmélyedett,

ki már a pokol szájához tévelyedett.

Voltak akkoriban napok: semmit tenni,

olcsó élvezeteket könnyű pénzért venni;

kiürült mellkasomban halott szív remegett,

nem lett volna orvos, ki valamit tehetett-

elragadott, örvénylésben tévelygő szinglik

„Szívemben vágyak olyan tüze ízzik”²

Ahogy feltűntél, nem láttam többé terhet,

„Miként a gerle, melyet vágya kerget”³

Hősé váltam magam, s a világ előtt,

hagytunk minden akadályt kettőnk mögött.

Gerlepárként építettünk biztos fészket,

legyen hol nevelni a kisgerléket.

Azt hittem, így lesz minden örök,

ha bevégződik a terv, majd hátradölök.

A gerlék pedig idejében kirepülnek,

ránk felhők helyett hűs árnyak vetülnek.

Csak akkor mondhatnám leheveredve

"Ó, nem maradni jöttem én e helyre"⁴

Nem volt mindig könnyű életünk,

”belül méla ködöket cipeltünk”⁵,

néha lerogytunk, de felkeltünk,

arcunkkal vad fénybe merültünk,

mire a méla ködök feloszlottak volna,

te elfogytál, s én térdre estem a porba.

Idézetek:

Dante Alighieri - Isteni színjáték, Pokol

LA DIVINA COMMEDIA, Inferno

Fordította: Babits Mihály

1, Első ének - A sötét erdőben

2, Második ének - Vergiliusz és Beatrice

3, Ötödik ének - A Szerelem halottjai

4, Nyolcadik ének - Dis városa előtt

5, Hetedik ének - Pénz és szerencse

A japán vers rövid története

A japán irodalom 1300 éves múltra tekint vissza. Legjellemzőbb sajátossága a sokszínűség. Ennek oka, hogy hosszú idő során a japán kultúrát különféle filozófiai, vallási, irodalmi és művészeti hatások érték. Ezeket nem vették át, hanem sajátos viszonyaikhoz igazították. Elszigeteltség és nyitottság, nemzeti öntudatra ébredés és idegen kultúrák hatása. Ellentétes, egymást kiegészítő irányzatok jellemzik az évszázadok során a japán irodalmat. A japán esztétikai gondolkodás a szív és nem az ész logikáját követi.

Befolyások és kulturális környezet

    Buddhista költészet, vallás, jelentős japán hozzájárulással

    Klasszikus kínai költészet, nagy hatással a korai japán költészetre

    Japán esztétika

    Tang költészet, utalva a 618-907-es költeményekre jellemző költészetre

    Karuta, a verses kártyajáték hagyománya

        Iroha-garuta, verses kártyák, amivel játszanak

        Uta-garuta, amely általában az Ogura Hyakunin Isshu-on (száz hagyományos waka-ból szerkesztett antológia) alapszik, ősi költői versenyek

    Wabi-sabi, japán világnézet vagy esztétikai (a japánok szépségről alkotott szemlélete)

A gondolati formák kialakulásában nagy jelentősége van a buddhizmusnak, amely iu 550-600 körül jelent meg japánban, kínai közvetítéssel. Ezen belül is a zen, a buddhizmus északi ágának gyökerei mélyen Buddha tanításáig nyúlnak. A zen ág önmagát a Buddha Szív Iskolának nevezi, és leszármazását egészen Buddháig vezeti vissza.

Kanshi. (Kanbun) A kanshi szó szerint a Han költészet kifejezést jelenti, és a japán kifejezés a kínai költészetre általában, valamint a japán költők kínai nyelvű költészetéről szól. Kanshi a korai Heian korszakban létezik, a Kaifūsō antológiában, melyet 751-ben állítottak össze.

A főleg arisztokrata hölgyek által művelt költészetet folyamatosan japánná alakították, ekkor a neve már wabun. Hogy miért a nők tették? Ebben a korban a japán férfiak kínai nyelven írtak. Japánul írni lenézett, alantas dolognak számított.

Már ebben a korban szerveztek verselő versenyeket. Antik, kötött formájú slam poetrynak hívnám szívem szerint. Az uta-awase összejöveteleken, waka verseket komponáltak meghatározott témákban, és egy bíró döntött a győztesről.

A japán gondolatiság legjellemzőbb irodalmi műfaja, a vers. A legősibb ismert ága a waka, az udvari arisztokrácia körében fejlődött ki a 6. sz.-tól. A 8. sz. végétől tanka (rövid vers) a neve. Öt sorból és 31 szótagból áll 5-7-5-7-7. Jelenleg újra egyre népszerűbb forma. Fő témái az emberi élet (öröm, elválás, bánat, szerelem) és a természet (a természet szépségei, s főleg a váltakozó évszakok). Kerüli a közönséges, groteszk, háborús témákat, szenvedést, halált, alantas aspektusokat.

A Kyōka (vad vagy őrült költészet) a japán költészet tanka formájának, paródikus változata, 5-7-5-7-7 mórával. A forma az Edo-korszakban (17-18. sz) virágzik és népszerűségét a Tenmei-korszakban (1781-89) érte el.

A japán költészet jellegzetes versformája a haiku, vagy haikai. Kialakulása egészen a 8. századra vezethető vissza. A japán irodalom első fönnmaradt lírai antológiája az Manjósú, a Tízezer falevél gyűjteménye, melyet a Nara-korban (710 – 794) alkottak meg az évszázadok hagyományaiból. 561-en írtak bele, körülbelül ötezer vers és több mint négyezer tanka található benne. Az ebben lejegyzett versekből, dalokból is következtethetünk a haiku eredetére. A versek kisebb része kötetlen formában lejegyezett ősi dal, viszont döntő többségük három versforma valamelyikéhez tartozik: a csóka, a szedóka és a tanka. A haiku, a 13. sz-ban, a tankából eredeztetik, de csak a tizenhetedik századtól számít klasszikus és divatos versformának. Macuo Basó révén vált ismertté Ma használatos elnevezését a 19. század végén Masaoka Sikitől kapta (korábbi neve Masaoka Noboru, 1867 – 1902)., azelőtt hokkunak hívták. Hokku pontosan, a láncvers, illetve a haikai első része. 5/7/5, azaz összesen 17 morából áll. Továbbá jelentheti az önállósodott formáját, a haikut is.

Masaoka Siki

A csóka, vagy choka, a legbonyolultabb japán költészeti forma, a hosszú vers. A japán költészet epikus, történetmondó formája. Az 1. és a 13. század között volt használatos és Waka néven. Eredetileg a choka-t énekelték, de nem nyugati értelemben. A csóka szóbeli hagyománya az volt, hogy magas hangmagasságban szólaljon meg, afféle kántálásként. Az első ilyen ismerté vált vers egy 1. századi csata elbeszélése és ismeretlen alkalmi költő írta. Olyan lehetett, mint nálunk egy ballada. A történetet 149 sorban mesélte el.

Ebben az időben a hivatásos japán költők klasszikus stílusú, kínai nyelvű verseket írtak.

Struktúrája, 5/7/5/5/7/7/ …stb, vagy 5/7/7/5/7/ …stb, vagy 5/7/5/7/5/…7/7, katuaták sorozata.

A költemény végén mindig 2 db 7 szótagos sor kell legyen. Lehetséges bármennyi sor, de páratlan legyen. A lezárás tulajdonképpen egy tanka 5/7/5/7/7.

A japán vers struktúrája:

A japán vers szerkezete, a fonetikai hangok számolásán alapszik. Alapegysége az on, vagy archaikusabban onji. A japán nyelven az on szó jelentése, hang. Az angol nyelvű nyelvészek számára morae-ként ismert, magyarul móra.

A nagyobb fonetikus egységeket haiku (5/7/5=17), sedóka (5/7/7=19 - kétszer), tanka (5/7/5/7/7=31) és más költői formákban számolják. A korai formában a pl. a haikuk egy sorban íródtak, vagyis a katuata egy sor.

Ezt szemügyre véve könnyű megérteni, hogy a történészek miért hiszik, hogy a katuata a japán költészet eredeti alapegysége, vagy a 17 vagy 19 egység onji használatával. Ebből következik, hogy a csóka katuaták sorozata.

A japán haiku 17 mórából áll. A magyar nyelvben a móra, egy rövid szótagnak felel meg, a hosszú szótag két mórás, ezért a 17 szótagot fogadjuk el, mint megfelelőséget. Három soros, 5-7-5 szótagos sorok alkotják. Szigorú, alakilag kötött verselés, amelyet egyetlen más nyelvre sem lehet tökéletesen átültetni. A régi japán haiku egy sorban íródik, a modern gendai haiku három sorból áll, egy évszakszónak szerepelnie kell benne, és csattanóval záródik. A haikuban nagyon ritkán találunk sorvégi rímet. Belső rímet, szó eleji rímet, azaz alliterációt tartalmaz.

A haiku formában íródnak a szenrjúk (tréfás alkalmi versek), a dzsiszeik (halál előtti búcsúversek) is, ezek azonban nem tartoznak a haiku műfaja alá. A modern haikuban már feloldódnak ezek a szigorú szabályok, de az eredeti szemlélet megtartása a haiku írásának alapja.

Fontos költők a régi korokból

Kakinomoto no Hitomaro, Ariwara no Narihira, Ono no Komachi, Izumi Shikibu,

Murasaki Shikibu, Szaigjó Hósi, Fujiwara no Teika, Sogi, Matsuo Bashō, Yosa Buson,

Yokoi Yayu, Kobayashi Issa

Macuo Basó 1662-ben kezdett el haikuval foglalkozni, példaképe a két kínai költőóriás: Li Taj-po és Tu Fu volt, legfőbb mesterének pedig Szaigjó Hósit (1118–1190), a remeteköltőt tekintette. Fő művei, a vándorlásai során írt útinaplói.

Josza Buszon, japán haiku-költő és festő, Macuo Basó és Kobajasi Issza mellett, az Edo-kor (1603 – 1868) legnagyobb költője. Húszéves korában Edóba (a mai Tokió) költözött, és Hadzsintól tanult költészetet. Példaképe, Macuo Basó nyomdokain bejárta Honsú (a japán fősziget) északi tájait – ez a vidék ihlette Basó híres művét, az Keskeny út északra című, haiku-betéteket tartalmazó prózáját. Buszon úti jegyzetei 1744-ben jelentek meg; ekkor használta először írói nevét.

Két olyan tradicionális és népszerű műfaj is van, amely a haikuhoz kapcsolódik. Az egyik, a haiga. A japán festészet egy formája, mely magába foglalja a haiku művészetét is. A haikuköltők, a középkorban festők is voltak. Tusrajzot, egyszerű festményt készítették és erre ráírták a haikut. A kettő egyben alkotott szerves művészeti alkotást. Az 1600-as években alakult ki, bár korábban is készültek ilyenek, csak nem tudatosan, külön irányzatként. Manapság is népszerű, csak a rajzot digitális fotó is helyettesítheti. Első mestere Nonogucsi Rjúho. Nagy mesterei Basó, Buszon, Issza.

A másik, a haibun. A " haibun " kifejezést először a XVI. századi japán költő Basó használta 1690-ben, egy tanítványához írt levelében A haibun egy prózai leírást és a végén egy haikut tartalmaz. A leírás különleges pillanatot rögzíthet, egy természeti képet, jelenséget, de lehet kitalált, vagy álomszerű is. A kísérő haiku közvetlen vagy kifinomult kapcsolatban állhat a prózával, és magába foglalja, vagy arra utal, amit a prózai sorokban rögzítettek. Manapság inkább az elvárás, hogy a lezáró haiku valamilyen ellenpontot képezzen a prózával. Például egy prózai megfogalmazás a gyönyörű, téli tópartról, a záró haikuban megjegyezve, hogy szemlélődés közben metsző szél fújt!

Fontos költők a modern korból

Yosano Akiko, Kyoshi Takahama, Masaoka Shiki, Taneda Santóka, Takamura Kōtarō, Ishikawa Takuboku, Hagiwara Sakutarō, Kenji Miyazawa, Noguchi Yonejirō, Tanikawa Shuntarō, Kitahara Hakushū

Egy mintahaiku:

Cseresznyevirág-

fellegen át-setétlik

egy templomtető.

MACUO BASÓ - SZÁZHETVEN HAIKU (Fodor Ákos fordításában)

(Rövid elemzés: az első sor, a cseresznyevirágzás, a tavaszt jelzi. A második, bár a harmadik sorra utal, mégis az első sor ellenpontjaként egy rossz időt jelez, mind a fellegek, mind az át-setétlik szó. A harmadik sor, a templom pedig felülemelkedik mindezen, az időjárás, az évszakok, az idők fölötti állandóságot jelenti, hiszen a hit örök, nem köthető időhöz, időjáráshoz. Ez a haiku az állandó változáson felül levő állandóságot fejezi ki.)

Kortárs költők

Fujiwara Akiko, Takashi Hiraide,Toshiko Hirata, Iijima Kōichi, Inagawa Masato, Park Kyong-Mi, Sagawa Chika, Ito Hiromi, Wago Ryōichi, Yagawa Sumiko, Yoshioka Minoru, Takagai Hiroya

Költészet formák és fogalmak

Főbb formák

    Haikai, különböző alhálózatokat tartalmaz

        Haiku, önálló Hokku-eredetű költészeti forma, látszólag nagyszerű és növekvő világméretű népszerűséggel

        Hokku, egy ősi forma

    Kanshi, a kínai versek Japánra alakítva

        Qijue (shichigon-zekku), kínai származású jueju vers, 4 x 7 karakteres vonalakkal

    Renga, együttes költészet műfaj, a hokku (később haiku) volt a nyitó vers

    Renku, együttes költészet műfaj, a renga-tól kifejlesztett műfaj

    Shigin, a költészet japán vagy kínai nyelvű szóbeli recitációja (kántálása), közönség nélkül

    Tanka, a hagyományos rövid költői forma, amely a waka-hoz kapcsolódik

    Waka, a hagyományos, rövid költői forma, amely a tanka-hoz kapcsolódik

Egyéb formák és műfajok

    Halálvers, a szerző halála előtti, várakozó írás

    Dodoitsu, négy sor 7-7-7-5 "szótagú" struktúrával

    Haibun, prózai-verses irodalom

    Haiga, vers-kép kombinált művészeti forma

    Imayō, a lírai költészeti forma, korai típusú ryūkōka

    Iroha, egy különleges költemény, japán karaktereket használ magában és egymás után

    Kyōshi, rövidebb formája a komikus kínai versnek

    Renshi, a kooperatív vers modern formája

    Ryūka, költészet (eredetileg dalok) az Okinawa-szigetekről

    Senryū, haikai eredetű forma, vidám

    Yukar, az Ainu emberek szóbeli hagyományából származó epikus költészet egy formája

    Zappai, egy másik haikai eredetű forma

Jelentős japán költészet antológiák

    Kaifūsō, a legrégebbi közzétett kanshi kollekció

    Genji monogatari – heian korabeli élet, művészi enciklopédiája

    Man'yōshū, Nara időszaki antológia

    Nijūichidaishū, 21 birodalmi waka antológiák

    Ogura Hyakunin Isshu, 100 költő 100 költő gyűjteménye Fujiwara no Teika által

Egy saját

Áradás - Apadás

/Ikerhaiku/

Áradó folyó

Öntsd ki szomorúságom

Sodord bánatom

Apadó folyó

Hordalékod itt hagytad

Vitted mindenem

/Nagy István Paphnutius, 2009./

/Megjelent Ezer magyar haiku, Napkút Kiadó, 2010,

Szerkesztette: Vihar Judit, ELTE Japán Tanszék,

Magyar – Japán Baráti Társaság elnöke/ 

Néhány példa az ősi formákra:

Nagy István Paphnutius

A vonal téma kifejtése

különböző keretek között,

egy kép köré költve

haiku

/5/7/5/

A vonal, mit a

hóba húztam, nem örök,

de az irány jó!

haiga

/5/7/5/

tanka

/5/7/5/7/7/

A vonal, mit a

hóba véstem sarkammal,

jó irányba áll!

Tavasszal eltűnik majd,

nem tévedünk el mégsem.

*

sedôka

/5/7/7 és 5/7/7/

Vonalunknak két

felén megosztott terek,

tektonikai törés?

Vonalunknak két

felén, csak cipősarka

osztotta terek, egyek!

*

chôka

/5/7/5/7/…5/7/5/7/7/

Lehet a vonal

ellentétes felére

álltál, de mégis-

egy irányba nézünk, tán

választ is onnan

remélünk. Hát mondd! Tudod,

hogy kételyeink

magvai hol termettek,

s hol leltek rá

az éltető humuszra?

Hited? Megérzés?

Mi sugallta, hogy oda

állj a vonalon

túlra? Jobb lesz hallgatni

most! Nem szólok én

egy szót se, és te se tedd,

kérlek! Legyen ez

a hallgatás egyezség,

hogy a távolság

ahová meredünk, jó

válaszokat is

tartogat számunkra, s

mire ez a hó

elolvad, vonalunkat

örök testével,

mélyen beszívja a föld.

Télre nyílik a tavasz.

Megjelent: Napút, 2016/2

Vonalvendégség című tematikus szám

(módosított, verzió)

Források:

Vihar Judit: A japán irodalom rövid története

Terebess keleti portál

Wikipédia

Wikipedia

Fodor Ákos

Japanese poetry

www.thepoetsgarret.com

Vonderviszt Anna - Haiku fordítástechnika Macuo Basó, Josza Buszon és Kobajasi Issza művei alapján, Szakdolgozat, ELTE Japán szak, 2011

Napút, 2016/2 szám, Vonalvendégség

Vihar Judit - 1 000 magyar haiku

Hét gondolatfoszlány, hét minimalista képhez

Etienne Horvat képriportja

bár elérhető lenne,

ami elérhetetlen…

megfogható lenne,

ami meg foghatatlan…

érinthetném,

mi a távolban elvész…

elmosódott vásznakon,

redők szövedékén…

átlényegült idő,

a tér most nem érvényesül…

sűrű szitaszöveten áttetsző

gondolat

színeid magadban őrzöd,

tavaszra

The Byrds

Nem azért lettem, hogy kövessem

(Carole King / Gerry Goffin; Magyar szöveg – Paphnutius)

Inkább nem indulok útnak

Hol a félhold gyémánt-fénnyel

Száguld át a völgy felett

A megszentelt hegy alatt

És vándorol az erdőn át

Ahol a fák levelei, mint prizmák

Törik szét a fényt színekre,

Hogy nem tudni milyen volt

Ha idő van és menni kell, lefekszem

A legendás szökőkút mellé

Amíg látom, hogy tükröződik

Ékkőként az áttetsző vízben

És ha úgy gondolod, készen állok

Vezethetsz a végtelen űrbe

Ahol a látomásaink folyókként

Áramolnak egymásba

Alig akarok majd elmerülni

a sekély fehér-szín vizekben

Lehet könyörög majd, kérlel,

Logikusan vitatkozhat is

És emlegeti, mit vesztettem el

Valójában értéktelenek

a végére ő is biztosan tudja

Nem azért lettem, hogy kövessem

The Byrds

A Los Angelesben alakult The Byrds 1964 és 1972 között működött. Popos, dallamos, újító rockzenéjük, nagy hatással volt a rock és pop fejlődésére. Számos zenei stílus kialakulásában döntő szerepet játszott: folk-rock, space rock, raga rock, pszichedelikus rock, jangle pop és country rock. Népszerüségük titka, hogy sikeresen elegyítették a Bob Dylan féle folkot a dallamos brit  beatzenével (pl. Beatles). Legnagyobb slágerei: Turn! Turn! Turn!, Mr. Tambourine Man, I Wasn't Born To Follow (ezt fordítottam most le!), I'll Feel A Whole Lot Better, Eight Miles High, stb.

1991-ben beiktatták a Rock and Roll Hírességek csarnokába. A Rolling Stone Magazine Minden idők 100 legjobb előadóját felsoroló listáján a The Byrds minden alkalommal szerepelt.

1983

„Már találkoztunk itt-ott”

Az orosz nyelv tanulásával sohasem volt gondom. Leszámítva azt a bakit, hogy általános iskola 5. osztályában az első röpdolgozatot hibátlanul írtam meg, de nem cirill betűkkel, végig négyes-ötös voltam belőle. Aztán a középiskolában is így folytatódott egészen harmadik osztályig. Akkor új tanárt kaptunk. Úgy hívták, hogy Száva József. Ez az ember nem úgy próbált beilleszkedni közénk, ahogy más új tanár tette. Hiszen illeszkedni mindenkinek kell. Nem próbált barátkozni, nem tett gesztusokat. Egyáltalán nem tett semmilyen közeledési lépést irányunkba. Később már tudtam, hogy miért. Nem volt rá szüksége. Tudott rólunk mindent. Persze nem nagyon volt mit tudni harmadikos diákokról, de azért ő tájékozott volt.

Erre akkor jöttem rá, amikor elkezdett célozgatni, hogy nem tetszik neki az öltözködésem, nem tetszik neki a baráti köröm, és azt sem szereti, hogy rock koncertekre járok. Abban az időben indult a Piramis, a Korál, a Hobo Blues Band, a P. Mobil, valamint a Beatrice. Én, amikor tudtam ezekre időnként elmentem, ha a környéken játszottak, de olyan igazi baráti köröm nem volt. Délutánjaim hazautazással, tanulással mentek el. Elengedtem a tanár célozgatásait a fülem mellett. Egyszer csak, mint derült égből villámcsapás jött a levél az iskolából, hogy gyermekük kábítószerezik, jöjjenek fogadóórára. A ’70-es évek végén, ráadásul vidéken kábítószerezni? Teljesen futurisztikus ötletnek tűnt. Természetesen nem volt igaz, és mivel tényleg otthon töltöttem időm legnagyobb részét és este sem jártam sehová, szüleim csípőből tüzelve utasították vissza a vádakat.

Már abban az évben orosz érdemjegyem 2-esre változott a korábbi 4-esről. Nem tehettem semmit. Én, aki franciát tanultam egy évig, majd eszperantót hat évig, és már oroszt is a hetedik éve, hirtelen csak kettesre értékeltettem. Közben megtudtam, hogy az a kábítószeres ötlet Szávától jött. Aztán elérkezett az érettségi éve. Az orosztanárom már év elejétől rám szállt. Eljutottunk oda, hogy néhány orosz óra azzal kezdődött, hogy felállított és mindenféle ügyekről és személyekről kérdezősködött. Előfordult, hogy más, civil ruhás idegen férfi is ott volt, és ő is kérdezett. Gyakorlatilag arról szólt a dolog, hogy ki akartak rúgatni, és valamilyen általam ismeretlen okból bűnbakot faragni belőlem. Így telt el a középiskola 4. osztálya. Mivel tényleg nem tettem semmi elítélendőt, nem tudtak velem mit kezdeni. Természetesen orosz osztályzaton félévkor és év  végén is kettes lett, pedig 3-asnál rosszabb jegyem nem is volt. Máig sem jöttem rá, hogy a célpont én voltam, vagy a renitenskedő párttag apámnak akartak kellemetlenséget okozni.

Aztán elérkezett az érettségi ideje. Az írásbeli vizsgáim jól sikerültek, így nyugodtan készülhettem a szóbelire. Szóbeliznem magyar nyelv és irodalomból és földtanból kellett. Mind a két írásbeli kiváló lett, ezért a szóbelit csak rutinvizsgának tekintettem. De Száva nem. Minden alkalommal, amikor én adtam elő a kihúzott, és pár mondatban kidolgozott tételeimet, rögtön annál az asztalnál termett. Bele nem szólt, de látszott rajta, hogy nagyon figyel.

Figyelhetett is, mert minden szóbeli feleletem ötös lett.

Amikor végeztem, kimentem a folyosóra. Tele volt feszülten várakozó, már felszabadult, vagy letört diákkal. Ahogy az egyik félreeső sarokban beszédbe elegyedtem néhány már végzett társammal, egyszeriben ott termett Száva. Gyakorlatilag amint elhagytam a vizsgahelységet utánam jött.

Kénytelen vagyok leírni, hogyan nézett ki, mert nagyon visszataszító kinézetű ember volt. Alacsony, körülbelül 160 centiméter magas lehetett. Zömök, lelógó hasú. Kezei kicsik, és puffadtak voltak. Karjai, lábai rövidek. Arca gyakorlatilag gömbölyű volt. Hatalmas tokája rálógott, a mindig begombolt, általában rózsaszínű, keményített galléros ingére. Szinte mindig szürke zakót, és nadrágot viselt. Feje tetején fekete, vékony szálú, zsíros, viszonylag hosszú, és oldalt elválasztott hajat viselt. Sötétített sárgás színű üveges, fekete keretes szemüveget hordott. Arcán rendszerint nyájas, rosszindulatú mosolyt hordott. Hangja grízes volt. Nem beszélt soha hangosan, mindig kimért volt, és hideg. Nem vesztette el soha a türelmét.

Emlékszem harmadik év végén kiosztotta a nyelvi munkafüzeteinket, majd még az óra vége előtt kiment. Mi önfeledtem dobáltuk a plafon felé füzeteinket. Hirtelen bejött és szenvtelen hangon csak annyit mondott:

- A hetes szedje össze a füzeteket, és ossza ki újra! – majd elment.

Előző munkahelye a Magyar Szocialista Munkáspárt Megyei Pártbizottsága volt. Annyira különbözött a tanárainktól, mint a mesében a rút kiskacsa, a többektől.

Hát ez a Száva utánam jött a szóbeli után. Elővette a nyájasabbnál is nyálasabb mosolyát, és széles mozdulatokkal indult felém, majd mit sem törődve a többi diákkal már közeledés közben beszélni kezdett hozzám:

- Ezt nézzétek meg! Ezt a faszagyereket! Négy évig gazemberkedett, az érettségin meg kivágta a rezet, és kitűnő lett! – eközben odaért hozzám és kézfogásra nyújtotta felém nyirkos tenyerét.

Nekem már a gazember szónál levert a biztosíték, de erőt vettem magamon, és nem mentem neki, hanem felvettem az ő nyájas mosolyát.

- Őőő, köszönöm, köszönöm tanár úr, de ugye a kézfogás nem tartozik az érettségi tárgyak közé? – mondtam olyan pofátlanul, ahogy csak kitellett tőlem, majd elfordultam, és faképnél hagytam.

Néhány hónap múlva elhelyezkedtem a helyi bányánál, és közben készültem az egyetemi felvételimre, hogy bányamérnök legyek. Az írásbeliken sikeresen túljutottam, és eljött a szóbeli ideje. Jó pár barátommal, osztály és évfolyamtársammal találkoztam. A felvételi egy hosszú folyosóból nyíló tantermekben volt, párhuzamosan lehetett talán tíz felvételi bizottság is. Én mindjárt az első bizottságba kerültem. Nem volt köztük egy ismerősöm sem, pedig ismerős volt bőven a folyosón. Feltűnt, hogy amíg a másik bizottságok igen gyorsan végeznek, nálunk ez kínosan lassú. Én 3. voltam, másoknál már az 5.-6. felvételiző is bement. A felvételi bizottság 6 tagú volt, közte a KISZ titkár, dossziéval. Aztán szólítottak, végre én is bementem. Rögtön feltűnt a rideg, barátságtalan hangulat.

- Horváth elvtárs először matematika. - irányítottak az egyik felvételiztetőhöz. Elvtárs? Olyan furcsa volt nekem, a középiskolában tanárnőztünk és tanáruraztunk.

Szerettem volna a dobozból kihúzni a tételt, de az úriember visszahúzta maga elé a tételeket tartalmazó dobozt.

- Őőő! Horváth András, igen – keresgélt, majd a kezembe nyomott egy feladatot tartalmazó kartonlapot. Szerettem volna elolvasni, ekkor egy másik bizottsági tag, aki addig szóra sem méltatott, durván rám szólt:

- Ne olvasgasson itt, majd miközben felírja, elolvassa. A feladatot szerencsére tudtam, nem volt vele gondom. Már épp a finisbe értem volna a megoldással, már a másodfokú egyenlet megoldó képletébe kezdtem behelyettesíteni, a tételt osztó férfi hangját hallottam a hátam mögött:

- Jó, hagyja abba, és oldja ezt! – mondta parancsolón, és kezembe nyomott egy másik egyenletrendszert.

A tételhúzás megint kimaradt. A második feladat is nagyon feküdt nekem. A matematikának szerettem ezt a részét, a trigonometrikus, exponenciális, többed fokú egyenleteket, egyenletrendszereket. Ismét a feladat megoldásának utolsó lépésénél tartottam, amikor ismét hallottam hátam mögül a férfi hangját:

- Köszönöm, matematika végzett. Átadva a fizikának.

- A bizottság egy másik tagjához irányítottak. Itt már húzhattam tételt, hármat is. De jól felkészültem, egy év egyetemi előkészítő volt mögöttem. A fizika után a felvételi elnök még megkérdezte:

- KISZ-nek van kérdése

- Nincs! - válaszolta a dossziés ember.

- Hogy jön ide a KISZ - gondoltam, - nem is vagyok KISZ tag? Már harmadikban felfüggesztettek passzivitásért. Mikor rákérdeztem az osztály KISZ titkáránál, hogy ezt most mér’ csinálja, amikor senki sem aktívabb, azt mondta kettőt fel kell, ez a terv, és ebből én leszek a „fiúáldozat”. Aztán ki is zártak, a felfüggesztés okán. Nem ideológiából, de a kirekesztés érzése miatt, meg az igazságérzet miatt ismét reklamáltam.

- Úgy tudom, nem adtál be egyetemi felvételi kérelmet. Ha mást zárok ki elúszik az egyetemi felvételije. – Válaszolta a KISZ titkár. Szóval így ment ez akkor. De erre egy évvel később nem gondoltam.

Elégedett voltam a teljesítményemmel. Úgy jöttem ki a vizsgateremből, hogy biztos voltam a sikeres felvételiben.

A folyosón volt osztálytársaim fogadtak, hogy mit csináltam ilyen sokáig, a legtöbb bizottság már végzett, nálatok meg csak most ment be a negyedik!

- Miért? – csodálkoztam – ti nem két matek, meg három fizika tételt kaptatok?

- Á, a túrót – mondta Attila – kihúztam egy tételt, aztán csak álltam zavarodottan, és nagy nehezen annyit tudtam csak kinyögni, hogy a feladat a látószöggel kapcsolatos. Aztán kijött az ipse hozzám a táblához, és elmagyarázta.

- Hát nekem sem ment nagyon – mesélte Józsi, csak makogtam össze-vissza!

- Képzeld! Az Nellitől –osztályunk volt KISZ titkára- meg nem kérdeztek semmit, csak a KISZ -es, hogy tudja-e ki volt Che Guevara! – vette vissza a szót Attila.

Ahogy hallgattam az én volt osztálytársaimat, akikkel egy éve nem találkoztam, a meggyőződésem csak nőttön-nőtt, hogy ősztől én is ennek a patinás egyetemnek a hallgatója leszek.

Már eltelt egy hónap is, amikor levelet kaptam az egyetemről. Gyorsan felbontottam. Arról értesítettek, hogy a felvételi vizsgám sikertelen. Mind a két szóbeli érdemjegyem 2-es lett, matematikából és fizikából is. Nagyon mérges és elkeseredett voltam. A levelet meggyújtottam, és lehúztam a wc-n. Aztán a nyár elapasztotta dühömet. Ősszel beiratkoztam egy újabb egyetemi előkészítő kurzusra és sikeresen elvégeztem. Közben beadtam a jelentkezést ugyanoda, ahová tavaly. Aztán jött egy üzenet a Szénbányák Személyzeti Osztályáról, hogy felvételizzek csak nyugodtan, ha sikerül a két írásbelim, akkor a szóbeli csak formaság lesz.

- Úgy, csak formaság? Tavaly akinek ment, az csak formaság lett volna? Nem akartam hinni a fülemnek! A tudásom alapján tavaly nem kellettem. Most meg nem fog számítani? Mi lehetett abban a dossziéban akkor, ott a felvételi bizottság előtt. Tán ebben is benne van a Száva keze?

Nagyon elment a kedvem az egésztől, és bár a bizonyítványaimat már elküldtem, felvételizni már nem mentem el.

Eközben földalatti fúrósként dolgoztam, szabadidőmben kiterjedt társaságommal töltöttem az időt. Csöveseknek hívtak minket, bár ez csak egy divatelnevezés volt, hiszen az igazi csövesekhez semmi közünk nem volt. Hét közben dolgoztunk, hétvégén koncertekre jártunk. Abban az időben a 80-as évek közepén többször előfordult, hogy ifjúságvédelmi nyomozók lefotóztattak, majd a saját fényképeinkkel riogatni próbáltak minket, hogy vigyázzunk, mert figyelnek.

- Figyeljetek csak, kit érdekel! – mondtuk egymás közt.

Időközben belopózott korunkba a számítógép. Engem már a Basic korszakban elkapott, amikor még a Commodore 64 volt a sztár. Önszorgalomból pár nap alatt elsajátítottam a TV Basic tanfolyam anyagát, és már egyszerűbb programokat is képes voltam írni. Annyira, hogy arra gondoltam szívesen foglalkoznék ezzel felsőbb szinten is. Ez lesz a jövő, gondoltam, és hát igazam lett! Elmentem az osztályvezetőmhöz, és előadtam, hogy a jövőben olyan fejlődés lesz ezen a területen, hogy mindenhol szükség lesz számítástechnikai szakemberre, és támogatná-e hogy elvégezzek egy ilyen irányú főiskolát. Abban az időben ezt a képzést az egri Tanítóképző Főiskolán lehetett megszerezni. Főnököm nagyon jó ötletnek tartotta, írt egy levelet a vállalat oktatási osztályára. Onnan hamarosan válaszlevél érkezett, hogy menjek be elbeszélgetésre.

Másnap megjelentem az oktatási osztályon. Leültettek egy előszobában, majd néhány perc múlva szólítottak, hogy menjek be. Ahogy beléptem, a csodálkozástól majdnem hanyatt estem. Ki ül ott az asztalnál? Hát Száva József, az orosztanár!

- Mit tehettem, köszöntem, majd mivel valamit mondani kellett, úgy folytattam, hogy:

- Mi már ugye találkoztunk annak idején? – ezzel nem mondtam rosszat, hiszen tényleg eltelt egy csomó év az érettségi óta.

- Már találkoztunk itt-ott – jegyezte meg, cseppet sem bíztató hangon, majd rögtön a tárgyra tért. – Nézze Horváth elvtárs! Már említettem az osztályvezetőjének, de levélben is meg fogom erősíteni, hogy cégünk megfelelő nagyságú humánerőforrással, és kapacitással rendelkezik a számítástechnika területén. Amennyiben szaktanácsadásra van szüksége, megteheti a nélkül is, hogy egy dolgozót elvonjon az eddigi feladataitól.

Így aztán Száva keze itt is elért, nagyon keményen megszorongatott, azon a ponton, ami az embernek a legfontosabb, a tartás, az önbecsülés területén.

Már a rendszerváltozás határán voltunk és én éreztem, hogy a szövevényes háló, mely besző mindent olyan erős és szerteágazó, mint egy öreg fa gyökérzete.

Illúzióim nem voltak. 1989-ben a rendszerváltozás kapujában történt. Volt egy barátom, Béla. Édesapja 1956-ban a Miskolci Egyetem Diákdiktatóriumában vállalt szerepéért 2 év szabadságvesztést kapott. Halmazati büntetésül kitiltották az összes magyarországi felsőoktatási intézményből, valamint szabadulása után az Oroszlányi Szénbányákhoz helyezték segédmunkásnak. De ő itt is megbecsülte magát, pár év múlva elvégezte az aknászképzőt. Ezidőtájt mondta neki a főnöke, hogy mindegy mit csinál, mit tanul, segédmunkásként fog nyugdíjba menni. Úgy is lett.

A fia, Béla jelentkezett egyetemre, de fél év után, mondvacsinált indokok alapján kicsapták. Hát ez a fiú szeretett volna egy nyugat-európai körútra menni. Beadta a kérvényt és várt. Egy napon megszólította egy szomszéd a lépcsőházból:

- Ide figyelj, fiam! Mire készülsz? Valamelyik nap itt járt egy civil ruhás ember, és rólad érdeklődött, hogy nem hallottunk-e arról, akarsz-e disszidálni? Nem csak nálam volt, akit itthon talált, mindenhova bekopogott. Szóval itt tartottunk 1989 tavaszán.

Egy-két évvel a rendszerváltozás után hallottam, hogy aki korábban egyetemi felvételire jelentkezett, annak a megcélzott egyetemen automatikusan nyitottak egy aktát, amelybe begyűjtötték az előző iskolában, lakhelyen, rendőrségen található információkat. Aztán azt is hallottam, hogy a 80-as évek elején a Beatrice és Hobo Blues Band koncertek rendszeres látogatói szintén kaptak egy aktát a helyi rendőrségeken, amelyeket az ifjúság-védelmis nyomozó kezelt. Így aztán arra is rá kellett jöjjek, hogy bizony az akta a felvételin a KISZ titkár kezében nem volt üres, és az sem volt véletlen, hogy abból az egyes felvételi csoportból – mint utólag megtudtam, abban az évben -, senkit sem vettek fel az egyetemre.

Újabb 10 év telt el. Kétezret írtunk. Ez volt a nagy népszámlálás éve. Számlálóbiztosként részt vettem az országos felmérésben. Egy csendes kertvárosi jellegű részt kaptam, ahol jobb módú, középosztálybeliek laktak. Aznap már a vége felé jártam a munkámnak, este 7 körül járt.

- Na, még egy utolsó cím – gondoltam és becsöngettem. Egy 60 év körüli, fekete ruhás hölgy nyitott ajtót. Bevezetett a nappaliba, és elkezdtük kitölteni az íveket. Gyorsan ment, mert látszott rajta, hogy nem igényli a beszélgetést és én is siettem.

- Amikor kész lettem, felnéztem papírjaimból. Velem szemben egy díszes komód volt, rajta egy gyászszalaggal átkötött képet láttam. Teljesen megdöbbentem. Szembenézett velem Száva József!

- Mmm, elnézést hölgyem! Kérdezhetek még valamit? – szólaltam meg az első megdöbbenésen túljutva.

- Kérdezzen! – mondta alig hallhatóan.

- Azt szeretném megkérdezni, hogy azon a képen, amelyik gyászszalaggal van átkötve, ki van?

- A fiam, Száva József. Nemrég halt meg infarktusban – már beszélt kérdezés nélkül – Tudja a jó szíve, az vitte el. Az aggódás a mások sorsáért. Tanár volt, de otthagyta, mert azt mondta, hogy nem tudja végignézni, hogy mennyi tehetség megy tönkre és kallódik el. Aztán a bányához ment, hogy segítse az oktatást és a továbbképzéseket, ő küldte egyetemre a munkásfiatalokat, hogy ne kelljen nekik a bányába belerokkanni, – kis szünetet tartott, majd erőt vett magán és befejezte a mondatot - és most halott! Csak nem ismerte, fiatalember?

- Hát úgy emlékszem, hogy már találkoztunk itt-ott.

Aztán kelletlenül felálltam, megköszöntem a türelmét és hazamentem.

VÉGE

Tata, 2009. 04. 20.

Az Által-ér, Tatánál a Fényes irányában,

ahogy láttam,

amikor egy napos délelőtt kisétáltam,

2008 áprilisában

Lágyan csörgedez a Dunába tartó Által-ér

a Fényesig nyúló út mentén. Mosolyt ér

mi itt fogad, partra vetett zafír kagyló ék,

vízi hínár, mit egy apró hullámránc körbeér.

Rám cuppant és tovaúszik egy törpeharcsa

fürge, vidám, életrevaló, szapora egy fajta

Táncot jár, ölelkezik egy daloló rigópár,

féregcsemegéért ide folyton vissza-visszajár,

s dallal köszönti a toporgó pecást, aki hallgatag,

inkább csak pihen, kapásért nem remeg. Hal van a

boltban is, meg fagyasztva otthon, de a zsenge lég,

a harcsa, meg a rigók, hát ez minden pénzt megér.

Tavasz az Által-ér mentén

Arra járván, meglátva,

2011 májusába

Most szelíd a folyó, medrében a víz sekély.

A csobogónál hangosabb, élénkebb, játékosabb, a melegben frissítő.

Apró őrvény táncol, élvezi a zenét

Mit a folyó áraszt magából. Pezsdítő.

Dús a parti fű, ráolvad a vízre.

Most van egy órám, vissza kell érjek, majd tízre.

Ötszirmú lila virágok kelletik magukat a négyszirmú sárgáknak,

Okkerszín mocsári liliom kapaszkodik a partoldal falába,

Töve vízben ázik,

Elvadult írisszel parolázik.

A lengedező gólyahír hírt visz-továbbít: idegen a terepen,

Egy humanoid, egy környezetidegen!

Vadgesztenye gigászok,

Vajszín tornyokká nőtt bugavirágok,

Délceg testükkel utat őrző óriások,

Fagyöngy lepte fekete nyár egy hatalmas fűznek integet,

Az útszélén akácnövendékek himbálják nedvdús, életre kelt virágfürtjeiket,

A tenyérnyi bodzavirágok illata szinte leterít,

Lesz majd bogyótermés bőven, mellyel az Otellót vörösre színezik

Szürkésbőrű kígyószörny szelídül gyönyörű tarka siklóvá,

Vére barátságos aszfalt-meleg,

Teste madárdalra tekereg,

Feltűnik egy romos villa,

Átlátok a tetején,

A cserép helyén,

Vakolatfolt jelzi: sárga volt valaha,

Vasrácsos ablakok, múltja titkát őrzik,

Boltíves ajtónyílás felett kábelcsonk lengedez,

Szívesen megpihennék a gyom felverte kertben

Pásztortáska, papsajt, útifű,

Cickafark, bogáncs és gyermekláncfű,

Megterem itt minden,

Ebben az itt-felejtett édenkertben,

Minden, mit valaha Isten alkotott

Minden, mit az ember kipusztítani nem tudott

Vadszőlő hajtásai, nőnek rá a hosszúszálas, érdes szélű füvek gyepseregére

Méregzöld friss csalán, ridegen tartott tehenek csemegéje,

Vadsóska tör az égre, bogyója még haragos,

Mire bordóba fordul, akkor lesz majd finom és illatos

Szétroppant csigaház, laposra-száradt varangytetem jelzi,

Autó is járt erre,

A távolból kutyaugatás hallok, most már ideje visszamenni,

Be kell érnem 10-re.

Tata, 2011. május

Desolation-Lookout-Northern-Cascades-Natl-Monument-WA-2

Jack Kerouac

Magányos pufogások

(Desolation Pops, 1956)

Fordította és a magyarázó szócikkeket írta: Nagy István Paphnutius, 2014

 „Legyél az elme szent őrültje”

Jack Kerouac-ról és a haiku ciklus keletkezéséről, röviden

Jack Kerouac 1922. március 12-én született a Massachusetts államban fekvő Lowell városkában. Eredeti neve Jean-Louis Lebris de Kerouac. Szülei kanadai franciák voltak és Québecből származtak. Csupán 6 éves korában kezdte tanulni az angol nyelvet, addig csak franciául beszélt. Tíz évesen gondolt először arra, hogy író lesz.

Sportos testalkata miatt ösztöndíjakat nyert különböző oktatási intézményekbe és járt például a Columbia Egyetemre is. Mivel sport karrierje nem fejlődött, abbahagyta a tanulást, de barátnőjével továbbra is New Yorkban maradt. Az ő révén ismerkedett meg azokkal a hasonló gondolkodású fiatalokkal, akikből társasága, a Beat Generáció összeállt, Neal Cassady, John Clellon Holmes és Herbert Huncke. A társaság tagja volt még Allen Ginsberg és William S. Burroughs is, akik egy St. Louis-i baráti kapcsolata révén kerültek a körbe. A nevet maga Kerouac találta ki.

1942-ben beállt tengerésznek és behajózta a világot, majd a Haditengerészethez került a háború idején, de alkalmatlanként leszerelték. 1944-ben letartóztatták gyilkosságban való közreműködésért. Egy barátja, a St. Louisban élő Lucian Carr megkéselt egy őt zaklató férfit, majd Kerouac segített neki a bizonyítékok eltüntetésében. Ez a Lucien Carr mutatta be neki két legfontosabb barátját Borroughs-t és Ginsberget. Szabadlábra helyezése érdekében feleségül vette barátnőjét, akitől egy év múlva elvált. A bűnesetről mind ő, mind Borroughs ír a későbbiekben.

Ebben az időben Bronx-i barátainál lakott, majd miután szülei is odaköltöztek, velük élt. Ekkor írta első regényét a The Town and the City-t John Kerouac néven, ami 1950-ben meg is jelent. Bár a kritika elfogadta, közönségsikert nem ért el vele.

A következő néhány évben folyamatosan írt, de nem talált kiadót a műveihez. Ekkor vette elő korábbi két regényvázlatát - The Beat Generation és Gone on the Road -, amelyek alapján megírta leghíresebb művét az Úton címmel, 1951 tavaszán. A kiadók elutasították és csupán 1957-ben vásárolta meg a jogokat a Viking Press Kiadó, amely erősen meghúzva volt hajlandó a mű kiadására.

1954-ben behatóbban kezdett foglalkozni a buddhizmussal Dwight Goddard buddhista bibliájának hatására. Mindez már Kaliforniában történik, ahol megismerkedik a San Francisco környéki költőkkel, mindenekelőtt Gary Snyderrel. Ekkor már erősen iszik és kábítószerezik. Ezekről az élményeiről mesél az 1958-ban megjelent Dharma hobók című könyvében, amit már Floridában ír.

Művészetére a hippi életmód, barátai életszemlélete és a keleti, mindenekelőtt a buddhista filozófiák hatottak. Emellett nyíltan vallotta magát katolikusnak. Nagy hatással volt rá a jazz, a bebop, Charlie Parker, Dizzy Gillespie, Thelonious Monk zenéje.

Költőként is ismert. A buddhizmus, valamint a kaliforniai japán – amerikai költő Albert Saijo hatására, haikuszerű verseket ír, közel 1 000 darabot, megteremtve ezzel az amerikai haiku műfaját. Ginsberg szerint Kerouac az egyetlen igazi, amerikai haikuköltő.

Kerouac munkásságát nem ismerte el a kritika, de hatása nemzedékére tagadhatatlan. Hatott például az író Ken Kesey-re, a költő Ginsbergre, a fiatal újságíró nemzedékre, olyan zenészekre, mint Bob Dylan, Jim Morrison, vagy a Beatles tagjai.

Kerouac 1969. október 21-én, 47 évesen hunyt el, a floridai St. Petersburgban, alkoholizmus kiváltotta májzsugor szövődményeként fellépő belső vérzés következtében. Ekkor harmadik feleségével és anyjával (mémere) élt. Szülővárosában temették el, ahol 2007-ben posztumusz díszdoktorává avatta az egyetem.

Kerouac többször is túrázott a hegyekben Gary Snyderrel. Az ő javaslatára ment el tűzőrnek 1956 nyarán, ami nehézségekkel teli, de végeredményben hasznos élmény volt számára. Ezt az embert próbáló munkát a Washington állambeli Desolation Peak-en (Lepusztított orom) végezte, a North Cascade hegységben (Sziklás – hegység), 10 km-re, délre a kanadai határtól. A hegy lecsupaszítottságát egy erdőtűz okozta. Egy tűzjelző torony található rajta és körben a végtelen erdőség. A legközelebbi út 25 km.

Erről a 63 napos, önként vállalt magányban megélt száműzetésről írt a Lonesome Traveler (Magányos utazó), The Dharma Bums (Dharma hobók) és Desolation Angels (Az elhagyatottság angyalai) című könyveiben. A Desolation Pops (Elhagyatottság haikuk – Magányos pufogások) kézirata is itt született. Ebben az időszakban Kerouac 72 darab sorszámozott, haikuszerű rövid verset írt. Ezekben a magányról, a természettel való összhangról, misztikus élményeiről és félelmeiről, vallással kapcsolatos képzeteiről, viszonyulásairól számolt be.

… és egy kis adalék, hogy miért használja a haiku helyett a pop megnevezést, álljon itt egy haiku magyarázatul:

A székben ücsörögve

Elhatároztam, hogy a Haikut

Pop-nak hívom

(1)

Reggeli rét -

Megakad a szemem,

Egy gyomon

(2)

Szegény meggyötört fogak

   felettem

A kék ég

(3)

Egy Coney Island*-i

   hamburger

Vancouver**-ben, Washington államban***

*Egy tengerparti pihenő és szórakoztató centrum New York Brooklyn városrészében.

** Vancouver – kanadai város, Washington állam határán

*** Washington állam – az USA északi tagállama a Csendes-óceán mellett

(4)

Menekülj, ahogy

   tudsz - menekülj

A tűz dühe elől

* Ez a versike Kerouac tűzőri munkája idején született. A haikukat sorszámozva írta. A 4-es sorszám alapján ez a vers az elsők egyike. Amikor elkezdte szolgálatát és magára maradt a nagy erdőrengetegben sokat gondolkodott. Okvetlenül eszébe juthatott „a menekülés az erdőtűz elől” gondolat.

(5)

Alkotása a békés

   hegynek, ez a

Tisztaság-zuhatag

(6)

Nap csillan a sziklákon –

   egy állatcsapda

Várakozik

(7)

Egy fűrészporos tönk

   - megfelelő hely

Az elmélkedéshez

(8)

Mosolygó hal –

   merre lehetnek,

A felderítő madarak?

(9)

Én, a pipám,

   betakart lábaim -

Távol Buddhától

(10)

Bezárom a szemeimet –

   Hallom és látom

A Mandalát*

*Mandala – szanszkrit eredetű szó, a kozmoszt jelenti, valamint ezen túl a hinduizmusban istenek, a buddhizmusban vallási tartalmú ábrázolások neve, amelyek elkészítése is egyfajta spiritiszta, meditatív tevékenység.

(11)

A felhők ugyanúgy,

   ahogy én is,

Remetearcot öltenek

(12)

Elégedett a fenyő

   ága, mosakszik

A friss vizekben

 (13)

Tartalom, a legmagasabb fák

   Mint szemfedők

A szürke ködben

(14)

Világra jött, hogy örvendezzen,

   a kacagó

Napsugarak táncának

(15)

Bölcsőként melegít,

   a hó ott fenn,

A vadonban

(16)

Örökké valóan könnyelmű

   és érzékeny,

A felhőüzlet

(17)

Mindenfelé túl

   az Valóságon,

Üres kékség

(18)

A hegyek

   nagyon türelmesek,

Buddha-ember

(19)

Hajó képe

   van

Egy öreg pólón

(20)

Olvadó hólé,

   csörgedez le sietve, -

Eltűnik, amint elhagyja a völgyet

(21)

Ember(!) – semmi, azonban

   az

Eső hordó …

(22)

Roncsok a tavon

   - a lelkem

Feldúlt

(23)

Jézus* a múlt éjjel -

   álmodott,

Harry Trumannal**

* Gee (az eredeti szövegben) – Jézus rövidített neve (Wikimedia - Wictionary)

**Harry S. Truman (1884 – 1972) az Amerikai Egyesült Államok 34. alelnöke és 33. elnöke (1945–1953), Franklin D. Roosevelt utóda. Roosevelt hirtelen halála után rá várt a II. Világháború befejezése, a béketárgyalások, majd a koreai háborúban való részvétel. S mellesleg ő adott engedély az atombombák bevetésére is.

(24)

Nincs semmi ott

   Mert

Fütyülök rá*

*Félelmetes lehet naplemente az erdőben. Az ember néha nem tudja eldönteni, hogy a valóságot látja, vagy csupán a képzelete űz vele csúfos tréfát. Kerouac válasza erre a helyzetre a struccpolitika.

(25)

Az alkonyati

   csúcsokon, látom

A reményt

(26)

A Jack hegy

   teteje – eltűnt

Aranyszín felhőhabban

(27)

Hogyan mondhatod nekem azt, hogy: „Menj fel az Éhezés gerincére?”

   és

verd ott a farkad egész hétvégén*

* Keruoac egy korábbi emlékét eleveníti fel ebben a sértődöttséget kifejező versében. Az Éhezés Hegygerinc (Starvation Ridge) egy kimerítő ösvény az Oregon állambeli Cascade Locks közelében, amelynek hossza 20 kilométernél valamivel kevesebb, de ez alatt mintegy 1200 méter szintkülönbséget is le kell küzdeni, Warren Lake és Mount Defiance között. Napjainkban népszerű teljesítménytúra útvonal.

(28)

Minden rovar elhalkul

   hogy megtisztelje

A holdfelkeltét

(29)

Az eső

   íze –

Miért térdel?

(30)

Teli hold, fehér hó, -

   üvegemben

Lila Jello*

*A jello zselét jelent. Kerouac szerette a gyümölcsöket, amelyek húsát italokba is belekeverte. Kerouac, mint afféle erdei ember élt a Desolation Peaknél. Felderítette a környéken található erdei gyümölcsöket és azokat szívesen fogyasztotta. Amerikában létezik menüsor, amelynek fogásai a beatgeneráció tagjaihoz köthetőek. Például a Kerouac-ról elnevezett málnazselé is megtalálható Desolation Peak fantázia névvel. Olvasható a Jack Magazine art portálon.

(31)

Olyan dühös vagyok

…Le tudnám harapni

A hegycsúcsokat

(32)

Forró kávé

   és egy cigaretta –

és miért zazen*?

*Zazen – ülőmeditáció. A japán rinzai szekta meditációs technikája. Lényege, hogy a meditáció során nem, a megvilágosodást keresik, mert az világi vágy, hanem a tudat megtisztítását, mert akkor egyenes út vezet a nirvánába. A „szívből jövő ülés”-nek is nevezik.

(33)

Aurora Borealis*

   a Hozomeen** fölött–

Az űr megnyugtató

* Aurora borealis – Sarki fény

** Egy meredek csúcsokkal rendelkező hegység Washington államban

(34)

Nat Wills*, egy csavargó

   - Amerikában

1905-ben

*Nat M Wills, teljes nevén Louis McGrath Wills (1873 - 1917) népszerű színpadi komikus a XX. század elején. A csavargó karakterének megformálásával vált híressé. Történeteinek, dalainak, szatíráinak középpontjában az esetlen hobó figurája állt.

(35)

Visszatérek ide a semmi

   középére -

Legalábbis azt hiszem

 (36)

Szegény drága testem

   Amott van

De a válasz nincs itt

(37)

A vihar,

   akár Dosztojevszkijnél

Torlódik, mint a konfliktusok

(38)

Mi a szivárvány,

   Uram? – egy karika

Az alattvalóidnak

(39)

Hagyták menni –

   egy baráti kitérő

És irány Mexikó

(40)

Késői délután -

   a felmosórongy szárad

A sziklán*

*Kerouac nyílván időnként kitakarította a munkahelyéül és lakhelyéül szolgáló megfigyelőtornyot.

(41)

Késői délután -

   csupasz hátam

Fázik

 (42)

Szerdai bla

   bla bla -*

Az agyam belesajog

*Mint ismeretes Kerouac a haiku ciklust akkor írta, amikor tűzőr volt. Valószínűleg szerdánként lehetett valamiféle eligazítás, vagy ellenőrzés a toronyőröket felügyelő személy részéről. Ekkor kaphattak ellátmányt is. A magának való Kerouac feltételezhetően a pokolba kívánta a „nem várt” látogatót.

(43)

Belerúgtam a szekrénybe

   és megfájdult a lábujjam

- Dühös vagyok

(44)

Késői délután –

   ez nem az üresség

Az megváltozott

(45)

A szex– marijuanát szívni a hidegben*

   a

gondviselés engedelméből

*shaking to bread  / shaking 'n' bake/ - Marijuanát szívni a hidegben (Urban dict. 2009.)

(46)

Az én ronda tövisem – elveszett

   Mennyei

Királyság

(47)

A dörgés a hegyekben -

   vas-

szeretete anyámnak

(48)

Égzengés és hó -

   hogy

fogom azt mondani: „Go!”

 (49)

A napok mennek –

   Nem állnak meg soha –

Fel sem fogom

(50)

A tejfölöm ruganyos,

   a hangom remegős –

az angyal mosolyog

(51)

Egy millió acrényi*

  Bo fa**

És egyik sem Buddha

*acre – területi mértékegység Amerikában. 1 acre – 4 046.86 m²

**Bo fa, vagy Bodhi fa, avagy a megvilágosodás fája. A hagyomány szerint ilyen fa alatt ült Buddha, amikor megvilágosodott, Gaya település közelében, a Közép - Nyugat Indiában lévő Bihar államban. Kerouac korában nagyon népszerű volt a buddhizmus a nyugati világban. Ezért az erre való hivatkozások gyakoriak.

(52)

Ó hold,

   micsoda hepaj?

- Hogy a Föld megcsal

(53)

Skhandas* a seggem!

- ez nem az

Mégis az

* Skhandas - A buddhista gondolkodás szerint, az az öt elem, ami összegzi az egész egyén szellemi és testi létezését. Az én (vagy lélek) ez a részek összege. Nem tekinthető egésznek, ha bármelyik a részek közül hiányzik. Ezek: (1) dolog, vagy test (amely a 4 alapelemből jön létre),  (2) érzékelés, vagy érzés (vedanā) (3) a létező dolgok észlelései, (4) szellemi képződések és (5) tudatosság, vagy öntudat

(54)

A hold

   egy

Vak citrom

(55)

Balhé, balhé, balhé -

    ott a patkány

A tetőn

(56)

Forró kakaót csinált

   az éjjel,

Az erdőtűzzel énekelt

(57)

Hívtam Hanshan*-t

   a hegyekben

- nem válaszolt

*Hanshan – Kínai költő. Szó szerinti fordításban Hideg Hegy –et jelent és eredete a 9. századi kínai Tang dinasztia korába tehető. Egyes források szerint ebben a korban összegyűjtött versek gyűjteménye. Senki nem tudja, hogy ki volt. Az ősi japán és a kínai festményeken, Hanshan-t gyakran ábrázolták együtt Shide-vel, mint szerzetesek. Mindenképpen a buddhizmushoz köthető az alakja

 (58)

Ami elmúlás közben

   mulat

Magán harmatossá válik

(59)

Hívtam Hanshan-t

   a ködben –

Csend, mondta

(60)

Hívtam – Dipankarát*

   eligazított engem

Mert nem mondott semmit

*Dipankara a történelmi Buddha előtt 100 ezer éven át élt Buddhák általános neve.

 (61)

Dörzsölgettem a szakállas

   képem és benéztem

Az tükörbe – Hej!

(62)

Beborított a köd, én

   Lehunyt szemekkel, -

Próbáltam elhárítani a beszédet

 (63)

Hízelegj! – madár tökéletes

   egyensúlyban a jegenyefenyőn

Épp csak a farka mozdul

(64)

A madár eltűnt

    és a távolság nőtt

Mérhetetlenül fehér

(65)

Rézbőlvaló és ólmozott

   - ding dong

Buddha bandája

 (66)

A hasad túl nagy,

   mert a

Fogaid kicsik

(67)

De a Lost Creek* ösvényében

   nem hisznek

Létezik egyáltalán?

*Lost Creek elveszett ösvényt jelent. Az USA sok államában van ilyen földrajzi névvel megnevezett tájegység, vagy település. Mivel Kerouac akkor írta ezt a haikut, amikor Washington államban volt erdei tűzőr, ahol történetesen szintén van ilyen névvel illetett hely, fogadjuk el, hogy ez az.

(68)

A lehullott áfonya

   a mókusoké

A fűben

(69)

A nagy felhőfalak

   északról

Közelednek– brrrr!

(70)

Az sarki fény

   a Mount Hozomeen felett-

A világ örökkévaló

(71)

A mókus bement

   - a lepke

Kijött

(72)

Szent alvás

   - Hanshan

Igaza volt

Vége